Idézetek vég-ről

oldal 4

„Tanulmányainkból végül csak azt tartjuk meg, amit a gyakorlatban alkalmazunk.”

„Néha boldog vagyok, néha nem. Végül is ember vagyok, tudod. És örülök, hogy néha boldogok vagyunk, néha pedig nem. A bölcsességed úgy működik, hogy különböző érzelmeid vannak.”

„Kezdjetek el végre élni, és minden egyes napot külön életnek számítsatok.”

„Ha egy buta lányt játszom, és hülye kérdést teszek fel, azt végig kell csinálnom, mit kéne tán tennem, intelligensnek tűnnöm?”

„Mert a végén nem fogsz emlékezni arra az időre, amit az irodában töltöttél, vagy a fűnyírásra szántál. Mássz fel arra az istenverte hegyre.”

„És mégis, a nők - a jó nők - megijesztettek, mert végül a lelkedet akarták, és ami az enyémből megmaradt, azt meg akartam tartani.”

„Az a szabad ember, aki nem fél a gondolatai végére jutni.”

„Az egész nyomorult életem lepergett fáradt szemeim előtt, és rájöttem, hogy bármit is teszel, a végén úgyis csak időpocsékolás lesz, úgyhogy akár meg is őrülhetsz.”

„Ha ma veszítesz, holnap nyersz. Ebben a soha véget nem érő kihívás szellemében rejlik a győztes szíve.”

„Néha előfordulhat, hogy egy hosszú vita egy hosszabb barátság okozója lesz. Általában azok, akik vitatkoznak egymással, végül megegyeznek.”

„A logika a bölcsesség kezdete, nem pedig a vége.”

„Ha nem mész végig, miért indulsz el egyáltalán?”

„A programokat úgy kell megírni, hogy az emberek olvassák, és csak mellékesen, hogy a gépek hajtsák végre.”

„Az igazsághoz vezető úton csak két hibát követhetünk el: nem megyünk végig rajta, vagy nem indulunk el.”

„Azok, akik a legtöbb tehetséggel vannak megáldva, nem feltétlenül teljesítenek mindenki másnál jobban. Azok az emberek jeleskednek, akik végig tudják csinálni.”

„Bárhová is forduljon az ember, bármit is vállaljon, a végén mindig visszatér arra az útra, amelyet a természet jelölt ki számára.”

„Mindenesetre az emberi élet alapvető érték fogantatásától kezdve. Értékét nem ellensúlyozhatják más megfontolások, mint pl. a betegségből vagy a fogyatékosságból származó szenvedés, még a gyermekek esetében sem. Az élet végső szakasza nem egy erkölcsileg megengedett eszköz ahhoz, hogy véget vessünk a szenvedésnek.”

„A bölcsesség a végén kezdődik.”

„Végül is mi az Isten? Egy örök gyermek, aki örök játékot játszik egy örök kertben.”

„De a vereség nem a vég, csak egy kapu vagy egy kezdet.”

„A beton akarsz lenni, amire a színész rálép. A te dolgod az, hogy biztonságot adj. A te dolgod az, hogy egy jó légkört teremts. A te dolgod az, hogy egészen pontosan tudja, hogy mi a közös cél, hogy nem azért van itt, mert ő ért rá, hanem azért van itt, mert benne hiszek. Az a dolgod, hogy legyen egy koncepció ami végig van gondolva. Az dolgod, hogy ha a forgatókönyv nem elég jó amikor huszadszor írod újra, akkor tépd össze még tízszer. Az a dolgod, hogy amikor írsz, akkor elképzeld, hogy egy színész vagy akinek ez a szöveg a kezébe kerül és olyan igényszinten dolgozd újra meg újra meg újra, hogy az egy ilyen helyzetben is kielégítő legyen a számodra.”

„Hegyoromtól tó jegéig
csak a szél fut búgva végig;
csak a zordon ég borul
tar mezőkre komorul.

Udvarokon pusztaság van,
nincs, ki zajt verjen vidáman.
Hol a nyár víg dallama?
A lélek is puszta ma.

Hol hegyen az aklok állnak,
hóháton hidat csinálnak
ádáz, éhes farkasok…
Jaj tinektek, gyapjasok.”

„Ismered-é a földet,
mely fényt nem üdvözülhet,
mert vége nincs a télnek,
s tavasztalan hazában
az emberek homályban
s megdermedt szívvel élnek?...

Én ismerem.”

„Akkor pokolra löktek engemet...
és régi lényem kiégettetett.
El nem maradt a kínból semmi sem,
tizenkét évig éltem odalenn.

Örült hatalom elől szökve én
fölriadtam a pokol fenekén.
Izzó vasként füstöltek éveim.
Ó hazátlanság - pokoli kín.

(...)

Ki elszenvedte egyszer e pokolt,
az lángjegyet már rodkadozva hord,
örökre izzik átkos bélyege,
s a hontalanság pokla jár bele.

(...)

Kik nem jártatok poklot még soha,
mit tudhatjátok, mi is a haza?
Ki idegen föld hontalanja volt,
és látta önmagát, hogy haldokolt,

és látta ezt a mása-nincs halált -
az a hazában új eget talált.
Más ember ő - a régi már nem él -
ha a pokolból végre hazatér.”

„Ha évek alkonyán ez élet ellobog,
s kioltva fényeim, megint elindulok,
s a változó világ ködébe visszatérek,
ha milliárdja újabb nemzedéknek
a földet csillogóbb csodákkal tölti meg,
a nyomán ha majd a természet megépül –
smaragdos erdeim, fogadjatok be végül,
s fedjétek hamvaim, ti ismerős vizek!

(…)

Ó, ismeretlen, távoli utód,
nem éltem én hiába! – Végy kezedbe,
hisz érted égtem el, hogy énvelem fejezd be,
mit végbevinnem, íme, nem jutott.”

„Az egészség, boldogság és hatalom hajszolása közben az emberek először egy vonásukat változtatják meg, aztán szép sorban még egyet és még egyet, míg végül nem lesznek többé emberek.”

„A fejezet vége az új fejezet kezdete.”

„Ami először kicsi, az végül gyakran rendkívül naggyá válik. És így történik, hogy aki kezdetben csak egy kicsit tér el az igazságtól, az a későbbiekben egyre messzebbre és messzebbre sodródik, mégpedig ezerszer nagyobb tévedésekbe.”

„Sóhajtásomnak ugyan mi haszna?
Ellenem tört az ég itélete.
Miért jár eszemben halott fivérem?
Eltépték tőlem, nem látom sose.

Lelke a honi táj fölött szálldos,
lett a főváros teste nyughelye.
Mi is, kik élünk, meghalunk végül,
jön a halál, s a rothadás vele.
Egy nemzedéknek rövid a léte,
harmat, mit gyorsan öl a nap heve,
alkonyat pírja szilfán, eperfán,
iramodó árny, visszhangzó zene.
Magam se vagyok fém avagy szikla,
csupán egy jajszó – szívem fáj bele.”

„Vége már annak az időnek, amikor én gazdagítani akartam a zenét, most már építeni akarom. Már nem azért harcolok, hogy kiterjesszem kifejező lehetőségeim körét, ehelyett inkább a zene valódi tartalmát próbálom elképzelni.”

„A munka egy jó írásművön három szinten zajlik: a zenei szinten, ahol komponálják; az építészeti szinten, ahol építik; és végül a textil szinten, ahol szövik.”

„Arra van szükségem, hogy újra higgyek magamban - mert a hitemet nagyon aláásták; úgy tűnik, hogy a szerepemnek vége.”

„Az épületeik emelkednek, az erkölcsük süllyed. Világi javaik nőnek, értékeik csökkennek. Beszédeik szaporodnak, imáik szűkülnek..... Az emberre épülő építmény emelkedhet ugyan, de a végén összezúzza őt.”

„Az első szerelem varázsa abban rejlik, hogy nem hisszük, hogy valaha is véget érhet.”

„Nem akarom, hogy életem végén azt lássam, hogy csak a hosszát éltem le. Az életem szélességét is meg szeretném élni.”

„Végül is, miért akarnának a hétköznapi emberek a végről elmélkedni, különösen, ha látjuk, milyen állapotban vannak azok, akik ezt teszik?”

„Ha rájöttök, hogy a mennyben nincs demokrácia, akkor a végén azt tanácsoljátok majd az embereknek, hogy még az igazságtalan törvénynek is engedelmeskedjenek. Béke a szabadság felett.”

„Én mindig az önoktatást bátorítom minden más módszer előtt. Ellenkező esetben a végén mások véleményével töltenénk meg az elménket.”

„Múlt éjjel rólad álmodtam. Hogy mi történt pontosan, arra alig emlékszem, csak annyit tudok, hogy folyton egymásba olvadtunk. Én voltam te, te voltál én. Végül valahogy lángra kaptál.”

„A bölcsesség, a boldogság és a bátorság nem várakoznak valahol a látóhatáron túl, egy egyenes vonal végén; ezek egy folyamatos körforgás részei, amely itt kezdődik. Nemcsak a vég, hanem a kezdet is.”

„Épp egy nagy faszt szopogattam az utca végén.... mikor egy buzi odajott hozzam és oda adta a kártyáját egy éven át gondolkoztam hogy elfogadjam e vagy ne. ugy döntöttem hogy leszopogatom a producer faszat és elfutok a rákba :)”