„Végül is mi az Isten? Egy örök gyermek, aki örök játékot játszik egy örök kertben.”

„Végül, ma örökké van, a tegnapi nap még mindig a mai és holnap már ma van.”

William Saroyan (1908–1981)

„Olyan vagyok, mint egy hullócsillag, aki végre megtalálta a helyét egy másik mellett egy szép csillagképben, ahol örökké szikrázni fogunk az égen.”

Amy Tan (1952)

„Drága gyermekem, gondoskodom rólad, védelmezlek, amíg fel nem nősz, aztán hagylak szabadon szárnyalni. A szeretetem azonban örökre megmarad.”

Charlotte Gray (1948)

„Mert ami egyszer végbement
azon nem másít semmi rend,
se Isten, se az ördögök:
mulónak látszik és örök.”

Weöres Sándor (1913–1989) magyar költő, író, műfordító, könyvtáros, irodalomtudós

„Ezt a világrendet nem az istenek vagy az emberek valamelyike alkotta, hanem mindig volt, van és lesz: örökké élő tűz, föllobban mértékre és kialszik mértékre.”

Hérakleitosz (-535)

„Az élet nem más, mint bánat és öröm, ragyogás és keserűség, milliónyi emlék, rezdülés egybe gyúrva. S ha már egyben van, igazán minden egyben van, jön egy puha szellő és csillámló gyöngysorként szalad szét az ember élete Isten örök kertjében.”

Papp Olivér (1975) magyar író (1975–)

„Ha egyszer elfogadod Isten létezését - bárhogyan is határozod meg őt, bárhogyan is magyarázod a hozzá való viszonyodat -, akkor örökre megragad a jelenléte minden dolog középpontjában.”

Morris West (1916–1999)

„Minden teremtmény az Isten asztaláról lehulló morzsa. Mint az asztal alatt morzsát szedegető kutya, örökké éhezik az ember, ha csak teremtményt szeret.”

Keresztes Szent János (1542–1591)

„Megtisztelsz minket, s mi is tisztelünk téged,
dalokkal dicsőítve munkáid, halandókhoz illőn,
de hisz becsesebb rendeltetés még az istenek számára sincs annál,
mint örökké imádni az egyetemes törvényt.”

Kleanthész (-330–-232 i.e.) ókori görög sztoikus filozófus