Idézetek élmény-ről

„Egy művészeti alkotás nem matematikai feladvány, ahol mindig
ugyanannak az eredménynek kell kijönnie. A művészetben a kettő
meg kettő nem mindig négy, lehet három, vagy huszonkilenc is.
Klee szerint „a művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá
tesz.” Érzéseket, benyomásokat, hangulatokat, személyes élményeket.
Ezeket adja át magából egy művész az alkotása által!”

Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok

„Mivel belső élményeink érzékeléssel szerzett benyomásaink reprodukcióiból és kombinációiból állnak, a lélek fogalma test nélkül számomra üresnek és értelmetlennek tűnik.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi.”

Albert Schweitzer (1875–1965) német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos

„Az élet célja ... az élet. A lehető legnagyobb mértékben megkóstolni az élményeket, mohón és félelem nélkül nyúlni az újabb és gazdagabb tapasztalatokhoz.”

Eleanor Roosevelt (1884–1962)

„Valódi ínyenc számára egy tökéletes konyhaművészettel összeállított lakoma ugyanolyan élményt jelentett, mint zenekedvelőnek egy művészi tökéletességgel előadott zenedarab. S ahogyan a zenei élményt meg szokták újrázni, a római ínyenc is megújrázta az asztali élményt. Ujját a torkába dugta, s megszabadulván az immár tárgytalan tölteléktől, kezdte megint elölről.”

Ráth-Végh István (1870–1959) magyar jogász, művelődéstörténeti szakíró, művelődéstörténész

„Ha két ember az ötvenedik születésnapját ünnepli, akkor lehet, hogy egyikük minden további nélkül kétszer annyi élményre tekinthet vissza, mint a másik. Élete nem csak színesebbnek, de kétszer olyan hosszúnak is tűnhet.”

Stefan Klein (1965)

„A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik.”

Popper Péter (1933–2010) magyar pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár

„A misztikus élmény az ősképek megtapasztalása.”

Carl Gustav Jung (1875–1961) svájci pszichiáter, pszichológus

„A gyors tevékenység férfimunka. Élményben kellett részesülnie annak, aki konyítani akar hozzá. Néha olyan kormányos is akad, aki a szélvihartól, ahelyett hogy mélybe sodortatná magát, még előbbre viteti hajóját.”

Vincent van Gogh (1853–1890) 19. századi holland festő

„A szenvedés csakugyan nagy dolog, de szenvedni egy lókupec is tud, sőt, egy ló is, néha mélyebben, mint sok költő. A szenvedéstől – szerencsés esetben – mártírrá lehet az ember, de nem művésszé. Tudja, mi teszi a művészt? Az, amit Ön egy könnyed „csak”-kal intéz el úgy mellékesen, mikor megjegyzi, hogy: „csak a gondolat kifejezésének módját kell még tökéletesíteni.” Igen, uram, a kifejezésen fordul meg minden. Hiába valódi az élmény, ha a kifejezés nem tudja elhitetni. Emlékszik a Vojtina példázatára a malacsivításról? A malacutánzó jobban, hitelesebben sivított, mint maga a malac. Ő művész volt – a malacnak csak élményei voltak. (II./103. o.)”

Bálint György (1906–1943) magyar író, újságíró, kritikus, műfordító

„Az lenne furcsa, ha nem óhajtana véleményt nyilvánítani egy ilyen, az egész ország jövőjét meghatározó kérdésben. Alkalmanként konzultálok a miniszterelnök úrral, ami mindig kiemelkedő intellektuális élmény számomra. És a legtöbb kérdésben egyezik a véleményünk.”

Hoffmann Rózsa (1948) magyar politikus

„Az olvasó ezen a ponton talán rémülten felkiált: "Őrizzük meg a gleccsereket!" A szépségük lenyűgöző, és egy tökéletes világban, ahol nincs ennyi probléma, ez fontos szempont lenne. Ám problémákkal sújtott világunkban arra is gondolnunk kell, hogy a fejlődő országok szívesen felhasználnák a gleccserekhez hasonló véges természeti erőforrásaikat arra, hogy általuk ők is gazdagabbak legyenek, ahelyett, hogy esztétikai élményt biztosítanának a gazdagok számára.”

Bjørn Lomborg (1965) svéd környezetvédő

„Erősen hiszem és vallom, hogy minden igaz művészet – a külvilágból magunkba szedett impressziók – az „élmények” hatása alatt nyilvánul meg. Aki fest egy tájképet csakhogy éppen tájképet fessen, aki ír egy szimfóniát csakhogy éppen szimfóniát írjon, az legjobb esetben is nem egyéb jó mesterembernél. Nem tudok másképpen művészeti terméket elképzelni, mint alkotója határtalan lelkesedésének, elkeseredettségének, bánatának, dühének, bosszújának, torzító gúnyjának, szarkazmusának megnyilatkozását.”

Bartók Béla (1881–1945) magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, egyetemi tanár

„Áldozat nélkül nincs megvalósulás. (…) Ami az életünkben szép és nagyszerű, az mind önfeledt örömmel indult az útjára, olyasféle lelki élménnyel, mely érzéki szinten az ölelés testi kéjéhez hasonlatos - de csak komoly áldozattal és szenvedéssel tud "világra" jönni. (…) Áldozatot az ember mindig valakiért vagy valamiért hoz, amibe, vagy akibe "szerelmes!"”

Müller Péter (1936) magyar író, drámaíró, színházi dramaturg, forgatókönyvíró, előadó

„Lehet, hogy később kiábrándulunk, és rájövünk, hogy mégsem ő az igazi - de amíg szeretünk, addig a pár napig vagy hónapig, bizonyosak vagyunk benne, hogy "Ő az!" A szerelem élménye ezt az érzést szabadítja föl mindannyiunk lelke mélyéről: Nem vagyok többé félbetépve! Megtaláltam a lelkem másik felét!”

Müller Péter (1936) magyar író, drámaíró, színházi dramaturg, forgatókönyvíró, előadó

„A természet harmonikus eleganciáját szemlélni és valamelyest meg is érteni a legnagyobb élmény, amelyben az ember részesülhet.”

Selye János (1907–1982) osztrák-magyar származású kanadai vegyész, belgyógyász, endokrinológus

„Kevés emberi élmény tárja fel megragadóbban az emberi sors kétértelműségét, mint a szexuális tapasztalat, melynek során egyszerre s együtt érzi magát testnek és léleknek, szubjektumnak és Másiknak. Az ebből fakadó konfliktus a nő esetében szükségszerűen élesebb, mint a férfinál, mert kezdetben kénytelen tárgyként megragadni önmagát, s nehezen leli fel szilárd autonómiáját a gyönyörben: ehhez előbb vissza kell hódítania szabad és transzcendens szubjektuma elvesztett méltóságát, de úgy, hogy egyidejűleg vállalja és betöltse a sorsot, melyre teste rendeli. Ez nehéz és kockázatos vállalkozás, sokszor kudarcba is fullad. De a nőt éppen helyzetének ellentmondásossága óvja meg az önáltatás csapdáitól, melyekbe a férfi oly gyakran beleesik, mert tévútra csábítják az agresszív szerepéből fakadó látszatelőnyök s az orgazmus önelégült magánya: nem mindig vállalja testét, s ezért nem is azonosul maradéktalanul vele. A nő önismerete mélyebb és autentikusabb.”

Simone de Beauvoir könyv A második nem

„Gyereket választottam »hősül«, mert a gyerek nagyon jó paradigmája a náci totalitarizmus dinamikájába belevetett embernek: ott a felnőttek tudata is infantilis tudattá fokozódik le, részben az érett ésszel követhetetlen események súlyánál fogva, részben pedig az ember anyagszerű kezelése által, amelyben szükségképpen felőrlődik mindaz a védekezési erő és lehetőség, amelyhez egy polgári neveltetésben részesült ember hozzászokott. Ebben az infantilis tudatban nincsenek primér morális elvek: csak a tapasztalat van jelen, és az üres fogalmak, amelyeket egy gyerek az iskolában, a szülői házban megkap. Regényem a tizenkét fokú zene kompozíciós elvét követi. Atonális regény. S ahogy a zene tonalitása egy hagyományon, egy harmonikus konszenzuson alapszik, amelyet az atonális zene bizonyos – és nem tisztán zenei – törvények hatására elvet, úgy a regény atonalitása is egy ilyen konszenzusnak a feladását, elvetését jelenti. Egy regényben a tonalitás nem egyéb, mint a társadalomban abszolút érvényes erkölcsi konszenzus. Pont ezt az erkölcsi konszenzust sodorta el Auschwitz. Úgyhogy olyan regényt írtam, amelyben az erkölcsi fogalmak nyelvkritikai viszonylatba kerülnek, és a szemünk előtt mondanak csődöt.
[…] Tizenhárom évig tartott, amíg a regény első gondolatától a regény utolsó mondatáig értem; de természetesen tizenhárom éven keresztül nem állandóan csak a Sorstalanságot írtam. Elsősorban is tudnom kellett, hogy miről akarok írni, mit akarok írni, föl kellett derítenem a saját tehetségemet, föl kellett dolgoznom az élményeimet, ki kellett alakítanom a víziómat az egész történelmi háttérről. Tapasztalnom kellett, majd el kellett képzelnem ennek a két apokaliptikus embertípusnak, a rettenet előidézőjének és a borzalom elszenvedőjének a karakterét. Nyelvet kellett teremtenem mindehhez, el kellett döntenem, hogyan kezelem az elbeszélésben az időt. 73-ban készült el, 60-ban határoztam el, hogy megírom, 31 éves voltam.”

Kertész Imre (1929–2016) magyar író, műfordító

„Az a lelki adottság, hogy mindenfajta élmény mély hatást vált ki belőlünk, a legérzelmesebb és legnemesebb természetű emberben is állhatatlanságot és amolyan csalárdságfélét szül. Nagy igazság az, hogy a leggyengédebb kapcsolatok nem a legmegbízhatóbbak.”

Anatole France (1844–1924)

„A legszebb élmény, amit átélhetünk, a rejtély. Ez az alapvető érzés, amely az igaz művészet és az igazi tudomány bölcsőjénél áll.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„A léleknek mindig nyitva kell lennie, készen kell állnia arra, hogy üdvözölje az elragadtatott élményt.”

Emily Dickinson (1830–1886) amerikai költőnő

„Fölülről minden olyan tiszta, olyan rendezett, olyan harmonikus. Valahogy így gondolom el: az Úristen is így rálát a mi világunkra, csak mi látjuk a kuszaságokat, a problémákat. Az Úristen szemével nézni a világot – nekem ez a római látogatás ezt az élményt adta. otthon is ezt szeretném mindenhol elmondani, azoknak, akikkel találkozom, hogy próbáljunk az Úristen szemével nézni és ne aggódjunk, ne féljünk, ne legyen bennünk szorongás. Az Úristen segítségével mindent a helyére lehet tenni.”

Beer Miklós (1943) magyar pap, római katolikus püspök

„A nagyi a híradót nézi a tévében, a gyerek a telefont nyomogatja, az egyik szülő ezt a sorozatot nézi, a másik meg azt a sorozatot, és a szolgáltatók különböző demográfiákat céloznak azzal, hogy kit mi köt le. Eltűnni látszik az a fajta élmény, hogy a család együtt nézzen valamit, és legyen egy olyan produkció, ami mindenkinek ad valamit, amit aztán családilag meg lehet beszélni. Akkor lennék a legboldogabb, ha A besúgó ezt valahogy visszahozná, és generációk néznék együtt.”

Szentgyörgyi Bálint (1992)

„Az én esetemben az irodalom egyfajta bosszú. Valami, ami megadja nekem azt, amit a való élet nem tud megadni - az összes kalandot, az összes szenvedést. Mindazokat az élményeket, amelyeket csak a képzeletben élhetek át, az irodalom kiteljesíti.”

Mario Vargas Llosa (1936)

„Aki keserves élményeken ment keresztül és messzire utazott, az egy idő után még a szenvedéseit is élvezi.”

Homérosz görög költő