Idézetek vak-ről

„…erkölcsi kötelmeinknek, barátainkhoz való hűségünknek, egy mű elvégzésének, egy életrend betartásának sokkal biztosabb alapot nyújtanak a mégolyan vak szokások, mint az érzések pillanatnyi, heves és meddő fellendülései.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Micsoda szörnyű korszak, amelyben idióták irányítják a vakokat.”

William Shakespeare (1564–1616) angol drámaíró, költő, színész

„Néha az igazi szeretet éppen olyan néma, mint amilyen vak.”

Stephen King könyv Végítélet

„A szerelem vak és rózsaszínű bottal jár.”

Serge Gainsbourg (1928–1991) francia költő, zeneszerző, énekes, színész, filmrendező

„Mert a szerelem nagy mészáros. A szerelem nem vak. Ohó, korántsem. Inkább kannibál, és olyan a szeme, mint a sasé. A szerelem rovarszerű. És örökké éhes.”

Stephen King könyv Christine

„A boldog élet lehetetlen; a legtöbb, amit kívánhat az ember, az a heroikus életút. Heroikus életet él az az ember, aki mindenfajta nemes ügyért áldozatos, kemény küzdelmet folytat és végül győzelmet arat, ám rosszul fizetik vagy egyáltalán nem is fizetik meg.” (Schopenhauer) Az ilyenféle heroikus életút, a közben véghezvitt önsanyargatással együtt, persze a legkevésbé sem felel meg azok erről alkotott nyomorúságos fogalmának, akik a legtöbbet fecsegnek róla, ünnepélyeket rendeznek nagy emberek emlékére és tévesen hiszik, hogy a nagy ember éppen úgy nagy, ahogyan kicsik ők, tehát valami ajándék révén, és saját kedvtelésre, mintegy szórakozásból, vagy mintha valami mechanikus kényszer kényszerítené e belső kényszer ellenében vak engedelmességre; tehát aki nem kap ilyen ajándékot, vagy nem érzi a kényszert, az éppúgy joggal kicsi, ahogy az említett ember nagy.”

Friedrich Nietzsche (1844–1900) német filozófus

„Először is ne hagyjátok, hogy bárki is uralkodjon a testeteken, lelketeken. Különösen arra ügyeljetek, hogy a gondolataitokra ne rakhassanak béklyót. Az ember lehet szabad, ugyanakkor mégis jobban megbéklyózzák, mint a rabszolgát. Fületek lehet az embereké, de a szívetek soha. Mutassatok tiszteletet a hatalom iránt, de ne kövessétek vakon. Ítéljetek logikusan és ésszerűen, de ne tegyetek megjegyzést. Ne tekintsetek senkit magatok fölött állónak, akármi légyen is a rangja vagy címe. Viselkedjetek tiszteletteljesen mindenkivel, különben bosszút állnak rajtatok. Bánjatok óvatosan a pénzetekkel. *Ragaszkodjatok a hitetekhez, akkor mások is meghallgatnak. (…) Ami a szerelmet illeti… az egyetlen tanácsom, hogy legyetek becsületesek. Ez a leghathatósabb eszközötök a szívek megnyitására és a bocsánat elnyerésére.”

Christopher Paolini (1983)

„Nem a szerelmet kell vaknak festeni, hanem az önhittséget.”

Voltaire (1694–1778)

„Nem igaz, hogy a szerelem vak. Ellenkezőleg, a szerelmes olyasmiket lát imádottján, amiket más nem vesz észre.”

Feleki László (1909–1989)

„Minél inkább fejlődik az emberiség vallásos világképe, annál inkább úgy tűnik, hogy az őszinte vallásosság nem az élettől, haláltól való félelemben, a vak hitben rejlik, hanem abban a törekvésben, hogy racionális ismereteket szerezzünk.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„… az az elképzelésünk, amelyet egy-egy ismerősről tartós módon formáltunk, jó időre süketté vagy vakká tesz vele szemben…”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Amit erkölcsnek nevezünk, az voltaképpen felebarátaink kétségbeesett vállalkozása a világ rendje ellen, amely csak küzdelem, mészárlás és az egymással ellentétes erők vak játéka.”

Anatole France (1844–1924)

„A kedvesség az a nyelv, amelyen a süket hallani tud, a vak pedig látni.”

Mark Twain (1835–1910) amerikai író, újságíró, humorista

„A szerelem vak, de a barátság csak becsukja a szemét.”

Friedrich Nietzsche (1844–1900) német filozófus

„Felfoghatom úgy az életet, hogy ki vagyok szolgáltatva a sorsnak, Istennek, a végzetnek vagy épp a vak véletlennek. Szinte mindegy, melyiknek, a végeredmény ugyanaz: rettegek, hogy mi vár rám holnap. Próbálkozhatok, hogy mindent erővel irányítsak, de hiába. Aki kapálózik a vízben, az elsüllyed. Aki felfekszik a hullámokra, azt viszont kiviszi a tenger a partra. Felfoghatom úgy is az életet, mint egy játékot. Állhatok úgy hozzá, hogy pont azt értékeljem legszebb dologként, ami a legnehezebb: hogy nem tudhatom, mit hoz a következő másodperc. Hozhat ugyan rosszat, de ugyanúgy hozhat jót is! És ez tulajdonképpen izgalmas. Ha valaki megtalálja ennek a szépségét, talán még arra is esélye van, hogy boldogan éljen.”

Al Ghaoui Hesna (1978) magyar riporter, külpolitikai újságíró, a Magyar Televízió munkatársa

„Az élet valóban sötétség, ha nincsen akarat, és minden akarat vak, ha nincsen tudás, és minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka, és minden munka üres, ha nincsen szeretet.”

Halíl Dzsibrán (1883–1931)

„Elmondok önöknek egy történetet. Volt egyszer egy köztársaság. Volt alkotmánya, elnöke, kongresszusa, voltak törvényei, szabadságjogai és bírái. Ebben a köztársaságban mindenki szabadon szervezkedhetett, gyülekezhetett, írhatott és beszélhetett. A nép nem volt elégedett kormányával, no de hát leválthatta, s valóban, már csak napok kérdése volt, hogy megtegye. Ebben az országban tiszteletben tartották és figyelembe vették a közvéleményt, a közügyeket szabadon megvitatták. Ez a nép sokat szenvedett, s bár nem volt boldog, az akart lenni, és ehhez joga volt. Sokszor becsapták már, és iszonyattal gondolt a múltra. Vakon hitte, hogy a múlt többé nem tér vissza; büszke volt szabadságszeretetére, és hitte, hogy szentségként tisztelik majd azt. Abban a nemes meggyőződésben élt, hogy senki sem mer kezet emelni demokratikus jogaira. Változásokra, élete megjavítására, haladásra törekedett, és azt hitte, hogy nem kell már sokáig várnia erre. A jövőbe vetette minden reményét. Szegény nép! A polgárok reggel megdöbbenve ébredtek: az éjszaka csendjében a múlt árnyai összeesküdtek és amíg a nép aludt, gúzsba kötötték. Ismerős kezek végezték a munkát. A nép ismerte ezeket az arcokat, ezeket a csizmákat, a halál kaszásait. Nem, ez nem lidércnyomás volt, hanem szomorú, szörnyű valóság. Egy Fulgencio Batista nevű ember hajtotta végre a mindenkit váratlanul ért szörnyű bűntettet.”

Fidel Castro (1926–2016) kubai kommunista politikus

„Ha megtagadom értelmemet, támasz nélkül maradok: vakon kell esküdnöm másodlagos elvekre, és abból a feltevésből kell kiindulnom, ami egyáltalán nincs bizonyítva.”

Denis Diderot (1713–1784) francia filozófus és író, az Encyclopédie főszerkesztője

„A különböző sci-fi történetek ugyanolyan triviálisnak tűnhetnek a ma vak kritikusainak és filozófusainak, mint akármikor. De a science fiction magja, a lénye, a fogalom, ami körül újít kritikus lehet a megmentőnknek, ha egyáltalán meg kell, hogy mentsenek”

Isaac Asimov (1920–1992) orosz származású amerikai író és biokémikus

„Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten; Félni, hogy talán még igazság sincsen; Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge, hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre, és makacs reménnyel mégis, mégis HINNI, hogy amit csinálok, az nem lehet semmi. És örülni tudni a nagy megnyugvásnak: a fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak.”

Teller Ede (1908–2003) magyar–amerikai atomfizikus

„Néha a gonosz vak, néha ok nélkül is biztonságban érzi magát, és alszik.”

Stephen King könyv A sárkány szeme

„Megfigyelhetjük, hogy Franciaországban a zenekritikusok süketek, a szépművészeti kritikusok pedig vakok. Ez teszi lehetővé számukra az esztétikai gondolatokhoz szükséges elmélkedést.”

Anatole France (1844–1924)

„S alapozhatja-e boldogságát az ember mások boldogtalanságára? A boldogság nemcsak szerelmi gyönyör, hanem a lélek legmagasabb rendű harmóniája. Miben nyugszik meg a lélek, ha becstelen, könyörtelen, embertelen cselekedet áll mögötte? Csak azért szökjön meg, mert "itt a boldogságom"? De milyen boldogság az, amely más boldogtalanságára épül? Nos, képzeljék el, hogy önök épületet emelnek az emberi sorsnak azzal a céllal, hogy boldoggá tegyék az embert, végre békét és nyugalmat adjanak neki. És képzeljék el, hogy evégett elkerülhetetlen szükségből agyon kell gyötörniük csak egyetlen emberi lényt - mi több, nem is valami érdemes személyiséget, hanem holmi nevetséges halandót, nem egy Shakespeare-t, csupán egy derék öregembert, egy fiatal nő férjét, aki vakon hisz az asszony szerelmében, büszke a feleségére, boldogan él vele. Csak meg kell szégyeníteni, megfosztani becsületétől és meggyötörni, s e meggyalázott öregember könnyei árán felépíteni ezt az épületet! Vállalnák-e ezzel a feltétellel? Ez a kérdés. És feltételezik, ha csak egy percre is, hogy az emberek, akiknek az üdvére emelik ezt az épületet, hajlandók elfogadni a boldogságot, ha önök egy jelentéktelen, de könyörtelenül és igazságtalanul megkínzott emberi lény szenvedésére alapozzák – és boldogok tudnának-e lenni így időtlen időkig?”

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821–1881) orosz író

„A világ vak és esztelen, s mind piszkosabb a nyelve!”

Heinrich Heine (1797–1856) zsidó származású német romantikus költő, író, újságíró

„Ha az ember elveszti a tartását, akkor a félelem kezdi irányítani, s vakon sodródik a félelem örvényeiben.”

Ernst Jünger (1895–1998) német író, filozófus, katonatiszt és rovarkutató

„A szélsőjobb komplex jelenség, sokkal több annál, amiért utálják és félik, vagyis a buta náciknál.
(Vak ügetés”

Tóta W. Árpád (1977)

„A tapasztalat kétségkívül nagy előny, de nem szabad vakon bízni a tekintélyben.”

Selye János (1907–1982) osztrák-magyar származású kanadai vegyész, belgyógyász, endokrinológus

„A szerencse egy bekötött szemű vak felett átrepülő ragadozó madár.”

Serge Gainsbourg (1928–1991) francia költő, zeneszerző, énekes, színész, filmrendező

„A félszemű sokkal tökéletlenebb a vaknál, mert tudja, hogy mije hiányzik.”

Victor Hugo (1802–1885) francia romantikus költő, regény- és drámaíró

„Sok vak megjátssza a vakot, holott tényleg vak.”

Heinrich Böll (1917–1985) német író és műfordító

„Én is immár jobban szánom a vakokot, de ha a testi vakság nagy dolog, a lelki százszorta nagyobb. Kedves néném, oltalmazzon meg az Isten mindenikétől.
(193. levél, Rodostó, 23. novembris 1754.)”

Mikes Kelemen könyv Törökországi levelek

„Az idő olyan, mint egy mozaikokból összerakható türelemjáték - mondta. - Képzelj el egy hatalmas ládát, telis-tele sok millió kirakójáték apró darabkáinak milliárdjaival: ez a jövő. Egy óriási táblát képzelj mellé, amely részben már megtelt a teljes puzzle lapocskáival: ez a múlt. Azok, akiknek a jelenben dönteniük kell egy-egy dolog felől, mindannyiszor vakon nyúlnak bele a jövőt rejtő dobozba, kihúzzák a kirakójáték egy újabb mozaikdarabját, és odateszik a táblán a helyére. Valahányszor egy új darabka kerül a táblára, azzal változni fog a puzzle végső formája és rajza, ezért fölösleges azt méricskélni, milyen lett volna a kép, ha egy másik lapocska került volna ki a dobozból.”

Darren Shan (1972) ír származású, angolul alkotó író

„A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„… úgy beszéllek a házasságról, valamint a vak a világosságról, aki tudja, hogy vagyon világosság, de nem tudja, hogy micsodás a világosság.
(4. levél, Drinápoly, 7. novembris 1717.)”

Mikes Kelemen könyv Törökországi levelek

„Az általunk megfigyelt viágegyetem pontosan olyan tulajdonságokkal bír, amilyeneket akkor várhatunk el tőle, ha nincs tervező akarat, nincs cél, se jó, se rossz, nincs más csak a vak, könyörtelen közömbösség.”

Richard Dawkins (1941) brit etológus, evolúciós biológus és népszerű tudományos író

„Alf Toddnak körülbelül annyi esélye van a nehézsúlyú bajnokságra, mint amikor a koromsötét szobában egy félkarú vak ember tűzforró tűvel próbál egy font olvasztott vajat belepasszírozni egy vadmacska fülébe.”

P. G. Wodehouse (1881–1975) angol író

„A keresztények vakon hiszik Jézus csodatetteit. A rózsakeresztesek szentül hitték a talizmánok gyógyerejét. És persze azok a milliók, akik L. Ron Hubbard Dianetikáról szóló könyvét megvették, vagy az agykontrollal foglalkoztak… Én csak annyit mondhatok, hogy olyan vakot nem láttam, aki koncentráció útján szerezte vissza a látását, se olyan sebesültet, amelyikből erős rágondolás segítségével távozott el a golyó és állt el a vérzés.”

Stephen King (1947) amerikai író

„Nagymagyarország széjjeltépve
de élnek még a magyarok.
Lásd Erdélyt, nézz a Felvidékre.
Versailles - Trianon nem volt béke,
csupán vak bosszú aratott.

Nagymagyarország széjjeltépve,
de még magyarok vérzenek
Bácskában is. S egy újabb béke(?)
eladta mind a végeket…”

Kannás Alajos (1926–1999)

„Gyakran, míg rőten ég a sarki utcalámpa,
s üvegje szélbe sír s csapkodva leng a lángja,
vén külváros szivén, hol utvesztő a sár,
s a nyüzsgő, vak tömeg zúgón erjedve jár,

látni a rongyszedőt, ingatja furcsa séta,
fejet ráz és falat bökdös, mint egy poéta,
a rendőrökre most - szolgák! - ügyet se vet,
szive áradva ont tündöklő terveket.
(Tóth Árpád)

Gyakorta, hol vörhenyszin fényt sző az utcalámpa,
és tört üvegje csörren, s lángját a szél cibálja,
nyomortanyák és palánkok mögött, amerre sáros
útvesztők közt rohasztó mocsárba vész a város:

agg rongyszedő botorkál feléd magános séta
útján, fejét a falhoz koccintva, mint poéta,
s a rendőrökre - piszkok!”

Charles Baudelaire (1821–1867) francia költő, esszéíró, kritikus

„Az arany csillagok át-áttűznek a fákon.
Szétoldják selymüket a sápadt óceánon
az olajos habok.
A felhő mint madárraj suhan odafent el,
s szaggatott szavakat ejt a szél, mint az ember
ha álmában dadog.
…
Ki sejti, avilág titkai mire érnek?
Nádszálak, csillogó nyálú kis földi férgek:
magunkról sincs elég
bizonyosságunk; s vajon hogyan tudnánk mi itt lenn:
nem dísziti-e még új tiarával Isten
az éjszaka fejét?
…
Az ember tanu csak, s szívében döbbenet nő.
Mint az állatokat, az eget is teremtő
életnedv járja át.
Sarjad, alakul és gyarapszik a csodás fa,
és mint egy óriás kévét, az égbe tárja
sötét lombozatát.
…
Talán e percben is, vak éjből kicsapva
homály-hullámait s fény-habjait dagasztja
a titkos tengerár,
a néma Végtelen, hogy egünket elöntse
világot görgető sodrában hömpölyögve
egy új csillag.-dagály!”

Victor Hugo (1802–1885) francia romantikus költő, regény- és drámaíró

„Az autoritásban való vak hit az igazság legnagyobb ellensége.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„Mások elítélése vakká tesz bennünket, míg a szeretet megvilágosít. Mások elítélésével elvakítjuk magunkat saját gonoszságunk és a kegyelem előtt, amelyre másoknak ugyanúgy joguk van, mint nekünk.”

Dietrich Bonhoeffer (1906–1945) német evangélikus lelkész, teológus

„Az a régi törvény, "szemet szemért", mindenkit megvakít. Soha sincs késő, hogy helyesen cselekedjünk.”

Martin Luther King (1929–1968) amerikai baptista tiszteletes, polgárjogi harcos, politikai aktivista, az afroamerikai polgárjogi mozgalom …

„Határozzuk el, hogy nem áldozatai, hanem urai leszünk történelmünknek, és irányítjuk saját sorsunkat anélkül, hogy engednénk a vak gyanakvásnak és az érzelmeknek.”

John Fitzgerald Kennedy (1917–1963) amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke (1961-1963)

„A filozófus egy vak ember egy sötét szobában, aki egy fekete macskát keres, ami nincs ott. A teológus az az ember, aki megtalálja.”

H. L. Mencken (1880–1956)