Idézetek társaság-ről

„Nem szabad az emberekhez mennünk, és azt mondanunk: „Itt vagyunk. Azért jöttünk, hogy megajándékozzunk a társaságunkkal, hogy tudományra tanítsunk titeket, hogy megmutassuk a hibáitokat, a kultúrátok hiányát, az alapvető dolgokkal kapcsolatos rövidlátásotokat. Ehelyett nyitott elmével és szerénységgel kell érkeznünk, hogy megértsük mindazt a bölcsességet, ami az emberekben lakozik.”

„Ha törődsz vele, hogy mire becsülnek, értékes emberekhez kapcsolódj, hiszen jobb egyedül, mint rossz társaságban.”

„A „nyugati kultúra” kissé lógott rajtunk, mint frakk a négeren. Idegeink bűntudatosan lázadoztak. A kapuban gyanítani kezdtük, hogy a „Nyugat”valami más is, mint Anatole France művei, meglehetősen rossz magyar fordításban, Ady párizsi benyomásai, francia divatlapok és bajuszpedrők, történelmi leckék az iskolában s rosszul kiejtett francia szavak, melyeket oly hatásosan lehetett elhelyezni a köznapi beszédben. Kezdtük sejteni – inkább csak légköri benyomás volt ez ott, a belga-német határon! –, hogy polgárnak lenni, a szó nyugati értelmében más, mint polgárnak lenni odahaza; nemcsak a négy szoba teszi meg a gőzfűtés, a cselédek, Goethe összes művei a könyvszekrényben meg a finom úri társaság”

„A színjátszó sokkal fontosabb ember a köz társaságban, mint amilyennek sokan képzelik. Az ő kezében vannak a lélek munkáját ébresztő szerek, melyeket sem törvény, sem a király munkája mozgásba nem hozhat. A hatalmas, a hipokrita, a magát tettető kivonja magát a törvény hatalma alól, de a színjátszóé alól bajosan. Sőt nem is, ha a színjátszó jól játszik… Ezekből nyilván kitetszik az, hogy a szív formálására és a nemzet karakterének jobbítására vagy elrontására a játékszínnél alkamatosabb eszközt még az emberi elme fel nem talált.”

„Minden helynek vannak előnyei - a mennyországban jó az idő és a pokolban pedig a társaság.”

„Jobb egyedül lenni, mint rossz társaságban.”

„A magány néha a legjobb társaság.”

„És mégis, az igazat megvallva, az ok és a szeretet manapság kevés társaságot tart fenn.”

„Az unalmas ember az, aki megfoszt a magánytól anélkül, hogy társaságot nyújtana.”

„Semmi sem olyan szükséges egy fiatalember számára, mint az intelligens nők társasága.”

„Sokkal jobb egyedül lenni, mint rossz társaságban.”

„Az ezeken a gyarmatokon osztozó közel negyven társaság rátette a kezét az összes erőforrásra: a földekre, a természeti kincsekre, még az őslakók életére is. Ez utóbbiaknak már ahhoz sincs joguk, hogy maguknak dolgozzanak, és ha akarják, ha nem, a társaságoknak kényszerülnek dolgozni, mindig nekik és csakis nekik. Semmitől sem riadnak vissza e társaságok, hogy ne kelljen fizetniük a munkaerőért. Kisajátítják a földeket, s csak azoknak juttatnak belőlük kisebb parcellákat, akik elfogadják az általuk szabott munkafeltételeket. Következésképpen az új rend rendkívül alultáplált rabszolgái között tombolnak a legkülönfélébb betegségek, a halálozási arány, különösen a gyermekhalandóság, rettenetes méreteket ölt.”

„A nő azért megy férjhez, hogy bekerüljön a társaságba, a férfi pedig azért nősül meg, hogy kikerüljön belőle.”

„Kívánom Istentől, bár a gőz végezte volna ezeket a számításokat. (Miközben John Herschellel táblázatokat ellenőriztek a Csillagászati Társaság számára 1821-ben.)”

„Ha ma megnézünk egy vidéki MDF-es társaságot, azt kell mondanom, hogy nagyon-nagyon rossz közérzettel távozik az ember egy-egy összejövetelről. A tagság kicserélődésének a jele és bizonyítéka, hogy Lezsák az MDF alelnökeként visszatért a vezetésbe, és Csurka István ma az MDF legnépszerűbb politikusa.”

„Hogyan lehet imperialistának minősíteni a Szovjetuniót? Hol vannak monopolista vállalatai? Hol van a multinacionális társaságokban való részvétele? Milyen üzemekkel, milyen bányákkal, milyen olajmezőkkel rendelkezik a fejlődő világban? Melyik munkást zsákmányolja ki a szovjet tőke Ázsia, Afrika vagy Latin-Amerika bármelyik országában?”

„A társaságban négyféle ember van: a szerelmesek, a nagyravágyók, a megfigyelők és a tökfilkók.”

„Kétszázötvenezer főnyire becsülik történetiróink a honfoglaló magyarok számát: férfit, nőt, gyermeket együtt. Kétszázötvenezer főnyi nagy család tört át a vereczkei szoroson s huzódott le a Tisza mellé: itt kezdődik a honfoglalás, annak az áldott, szép földnek a megszerzése, melynek a neve ezer esztendő óta: Magyarország. Jöttek a tiszta magyar fajjal mindenféle keverék-népek is, különösen szlávok, többnyire kénytelen-kelletlenül, de bizonyára sokan önként, jókedvvel is. Amazokat a kényszerűség, emezeket a reménykedés füzte a honkereső magyarhoz: hátha ennek az elszánt, vitéz népnek a társaságában sorsuk jobbra fordul.”

„Ne törekedjünk hiába a víznek hegy ellen vitelére, s ne reméljük, hogy a teher felfelé essék; de eszközöljük inkább azt, hogy nemcsak tiszteletre, de még barátságra, sőt szeretetre méltóak is legyünk, hogy tapasztalásaink, szebb szokásaink s öntartásunk társaságunkat kívánatossá, mulatságossá és bájolóvá tegye.”

„Ha deréknek születtél, ha a természet egyenes észt és érzékeny szívet adott neked, kerüld egy időre az emberek társaságát, és tanulmányozd magadat.”

„Nyomoruságos életet élek. Két év óta kerülök minden társaságot, mert nem mondhatom meg az embereknek: süket vagyok… Nagyon gyakran megátkozom létemet…Plutarkhosz megtanított a lemondásra. Dacolni akarok, ha ez egyáltalán lehetséges, dacolni akarok a sorsommal; de vannak az életemnek pillanatai, melyekben én vagyok Isten legnyomorultabb teremtménye… Lemondás! milyen szomorú menedék! És mégis az egyedüli, ami számomra megmaradt!”

„Egy értelmes ember elég jó társaság önmagának!”

„Egy szokás már-már társaság – mint ahogy egy ember társasága is gyakran csak egy megszokás.”

„Olvasám az ujságokban a hivatalos jelentést, hogy a magyar tudós társaság engem is megválasztott levelező tagjának. Ezen új rang nagyon genieroz. Ugy tetszik, mintha boldog magányomból kihurcolnának egy zajgó sokaság közé, hol ujjal fognak mutatni: "Íme a tudós!" Szegénységem büszkesége meg van alázva. A céhot és monopóliumot minden nemben utálom, s íme, nekem is céhbeli tagnak kell lennem! Nem tudom kimagyarázni, miért van terhemre nekem ez a megtiszteltetés. Úgy tetszik, hogy ez által leköteleztetik az ember a közvéleménynek s jusst ád a közönségnek tudós várakozásra. Minden fény és kijelentés ellensége a csendes örömeknek. [ … ] Ha el nem fogadom, hihetőleg gorombaságnak s kevélységnek veszik a választók s tudós bolondnak fognak tartani.”

„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!”

„Boldogságimat nevelék távoly lakó barátim levelei… Felejtve a világtól, s felejtve a világot, én ezek társaságában élék. Teljesedve látám, amit legkevélyebb reményeim óhajtottak, s midőn fejeink felett szikrázott és csattogott az ég, s Austerlitznél három nagy ország sorsa forgott kockán, én csendesen élék a szerelem s barátság védő szárnyai alatt, bár rettegtete hazám sorsa, melynek saját vesztemmel is, örök állást óhajtottam.
(Negyedik könyv, második szak 29. rész; 161. oldal. A könyv befejező sorai.)”

„A tudományok körében csak kételyek, a közélet mezején csak erős meggyőződés által haladhatunk, s a makacsság, mellyel az egyszer választott irányban megmaradunk, valamint a tudomány körében a legnagyobb hiba, úgy a gyakorlati politika mezején legbecsesebb, sőt bizonyos körülmények között nélkülözhetetlen tulajdonság; innen van, hogy Platótól kezdve mindazok, kik a polgári társaságról legbölcsebben gondolkoztak s írtak, a gyakorlati politika mezején kevés babért arattak, s hogy azok, kik a közélet mezején csudálatos eredményeket vívtak ki, ha mint Caesar, stíl tekintetében kitűnő műveket hagytak is magok után, a társadalmi tudományokat soha nem gazdagították új igazságokkal.”

„A magány: nagy társaság; az elhagyottsághoz legalább kettő kell.”

„Éjszakák és tengerek állnak közöttünk,
a századok nagy változásai,
és fajták, éghajlatok, birodalmak,
de valami megfoghatatlanul
összeköt, a szavak titkos szerelme,
hangok és jelképek e társasága.”

„Még egy őrült társasága is jobb, mint a halál társasága.”

„Jókor szokjál e gondolathoz; s társaságban született ember nem önmagáé.”

„Három szék volt a házamban; egy a magánynak, másik a barátságnak, a harmadik pedig a társaságnak.”

„Rohadt egy társaság - kiabáltam a gyepen keresztül. "Te annyit érsz, mint az egész rohadt banda együttvéve."”

„Nem vagyok antiszociális. Csak nem vagyok társasági ember.”

„A könyv egy kert, egy gyümölcsös, egy raktár, egy párt, egy társaság, egy tanácsadó, tanácsadók sokasága.”

„Ha lenyűgöző, első számú tehetségekkel veszed körbe magad, muszáj lesz fejlődnöd. Az ilyen emberek társaságában az ember valahogy virágzik.”

„A pénz politikai levegő. Nélküle, ki társaságban élsz, lélegzetet nem vehetsz.”

„Nagyon szeretem azt, amikor tehetséggel találkozom. Felvillanyoz. Úgy érzem, hogy volt értelme erre a pályára jönni. Nagyon szeretek belenézni a szemébe valakinek aki akar. Nagyon szeretek olyan embereket egy asztalhoz ültetni, akik akarnak. Nagyon szeretek olyan emberek társaságában lenni akik akarnak és közben kedvesek és jófejek tudnak maradni és nem tévesztik össze az álmaik szemrebbenés nélküli kergetését azzal, hogy arrogánsak legyenek vagy mutassanak egy képet magukról amiről azt hiszik, hogy erőt sugároz, de valójában csak bántja a többit. A kettő néha megdöbbentően közel van egymáshoz. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy nem bántok. Rengeteg erőt érzek magamban, de ugyanennyi alázatot is. Nagyon fontos nekem, hogy ez a libikóka ki legyen egyensúlyozva, és olyan emberekkel szeretek dolgozni akikben ugyanennyire ki van egyensúlyozva.”

„Azok, akik utálják a társasági életet, szerelmesek a magányukba, és azok, akik saját társaságukban egyedül érzik magukat, a társadalmi elfogadás igazi szerelmesei. Akárhogy is, az életben egyensúlyozni kell a szeretet és a gyűlölet között.”

„Társaságban lenni nem azt jelenti, hogy valakivel vagyunk, hanem azt, hogy valakiben vagyunk.”