Idézetek határ-ről

„A „nyugati kultúra” kissé lógott rajtunk, mint frakk a négeren. Idegeink bűntudatosan lázadoztak. A kapuban gyanítani kezdtük, hogy a „Nyugat”valami más is, mint Anatole France művei, meglehetősen rossz magyar fordításban, Ady párizsi benyomásai, francia divatlapok és bajuszpedrők, történelmi leckék az iskolában s rosszul kiejtett francia szavak, melyeket oly hatásosan lehetett elhelyezni a köznapi beszédben. Kezdtük sejteni – inkább csak légköri benyomás volt ez ott, a belga-német határon! –, hogy polgárnak lenni, a szó nyugati értelmében más, mint polgárnak lenni odahaza; nemcsak a négy szoba teszi meg a gőzfűtés, a cselédek, Goethe összes művei a könyvszekrényben meg a finom úri társaság
…
Zavartan éreztük, nagyon finom idegekkel, hogy polgárnak lenni nem egészen ugyanaz Nantes-ban, mint Kassán – s mi odafent, a mi „nagy urbanitású” felvidéki városainkban, valahogy kínos-lelkiismeretesen voltunk polgárok, úgy iparkodtunk, mint az eminens diákok, valósággal szorgalmi feladatokat végeztünk polgáriasságból, ernyedetlenül civilizálódtunk. Nantes-ban valószínűleg éppen csak éltek az emberek egy életformán belül, különösebb osztálybecsvágy nélkül.”

„Nem a Birodalom tág határaihoz kell ragaszkodnunk, hanem szellemünk tisztaságához a megmaradt területen.”

„A helyesen értelmezett tudomány kigyógyítja az embert a büszkeségéből, mert megmutatja határait.”

„A „nyugati kultúra” kissé lógott rajtunk, mint frakk a négeren. Idegeink bűntudatosan lázadoztak. A kapuban gyanítani kezdtük, hogy a „Nyugat”valami más is, mint Anatole France művei, meglehetősen rossz magyar fordításban, Ady párizsi benyomásai, francia divatlapok és bajuszpedrők, történelmi leckék az iskolában s rosszul kiejtett francia szavak, melyeket oly hatásosan lehetett elhelyezni a köznapi beszédben. Kezdtük sejteni – inkább csak légköri benyomás volt ez ott, a belga-német határon! –, hogy polgárnak lenni, a szó nyugati értelmében más, mint polgárnak lenni odahaza; nemcsak a négy szoba teszi meg a gőzfűtés, a cselédek, Goethe összes művei a könyvszekrényben meg a finom úri társaság”

„A nyelvem határai a világom határai.”

„Lám, a legöregebb bolsevikok egymás után jelentek meg a törvényszékek előtt, ls megmagyarázhatatlanul szánták - bánták bűnüket, a legválogatottabb szitkokkal, bőbeszédűen ócsárolták magukat, és beismerték, hogy valamennyien idegen hírszerzésnek a szolgálatában álltak, ami csak a világon van. Ez már túllépett minden határon, annyira goromba volt és túlzott, hogy szinte hasogatta az ember fülét!”

„Az élet egy utazás a tudás határáig, majd egy ugrás.”

„Meg kell ismernünk a határainkat. Mindannyian vagyunk valamik, de egyikünk sem minden.”

„Soha, de soha ne hagyd, hogy bárki megmondja neked, mit tehetsz és mit nem. Bizonyítsd be, hogy a cinikusok tévednek. Sajnáld őket, mert nincs fantáziájuk. A határ a csillagos ég. A te égboltod. A te határaid. Most pedig... Táncoljunk.”

„A magam részéről azt hiszem, hogy Szlovákiában nem kapjuk vissza régi határainkat, de nem is érdekünk, hogy emiatt újból elrontsuk viszonyunkat a magyarokkal. Főleg azért nem, mert így indokolja a szlovákok viselkedése a múltban és a jelenben.”

„Reggel arra ébredtem, hogy a szomszéd szobában a takarítónő az őrület határát súrolja.”

„A nemezisz éber, ő a mérték és nem a bosszú Istennője. Mindenkit, aki a határokat átlépi, kérhetetlenül megbüntet.”

„Hát csakugyan létezik olyan világ, amelyben parányi, jelentéktelen városkák határában ősi, legendás lények rohangálnak, hogy mitikus szörnyetegekkel küzdjenek meg? Minden képtelen mese igaz lenne? Léteznek még egyáltalán épelméjű, hétköznapi dolgok, vagy az egész világ csak varázslatból és kísértettörténetekből áll?”

„Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: "oké, ez a határ". Majd hirtelen egy kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni.”

„A világ kultúrája mozaikszerűen tevődik össze: kis népek kevesebbet, a nagyok aránytalanul többet adnak bele. Mi magyarok néhány nagy tudóst, zenészt, írót adtunk a világnak; kár, hogy irodalmunk legjava, nyelvi nehézségek és sajátos viszonyaink miatt, többnyire nem szárnyalhatta túl határainkat.”

„Az élet annyira törékeny. Nagyon keskeny a mezsgye élet és halál között Egyértelmű, hogy én épp a kettő határán egyensúlyozom.”

„Amikor a nyugati hatalmak azzal nyugtatják a lelkiismeretüket, hogy nem vállalhatnak szerepet minden helyi konfliktusban, egy rendkívül fontos tényezőről mélyen hallgatnak. Arra, hogy a vérontás sokszor arra vezethető vissza, hogy a gyarmatosítók figyelmen kívül hagyták az etnikai határokat, amikor annak idején meghúzták az egyes országok határait. Érdemes megnézni a térképet: számos ország határvonala olyan természetellenesen nyílegyenes, mintha vonalzóval rajzolták volna. Sok-sok népcsoport került mesterséges határok közé, felborítva az évszázados etnikai, hatalmi és vallási viszonyokat.”

„Most és itt könnyebben evickélnek, egy kicsit kordában kell tartani és megint csak azt mondom, miféle rendszer az, aminek még egy kis ellenzéke se legyen, egy töpörtyű, egy mutatóban legalább. De fennáll az is, hogy figyelni, bizonyos határon túl nem léphetnek, és hát ha megkísérlik, rá fognak fizetni… Ha valami határt túllépnek, lesz reklám, de az nem ingyen lesz. Mi magyarok vagyunk, mi másképp szoktuk csinálni, mi tudunk gorombák is lenni, hát így gondolom foglalkozni vele.
1985 januárjában, a megyei rendőrfőkapitányok értekezletén”

„Az általjános érdek, melyet a természettudományok korunkban gerjesztenek, kétségen kívül nagy befolyást fog gyakorolni az esmeretek minden ágaira, de e befolyás nem — mint sokan hiszik — az leend, hogy az úgynevezett humanisztikus tudományok egészen el fognak hanyagoltatni. Ha ez jelenleg történik, és sokan úgynevezett praktikus irányokban annyira mennek, hogy minden, nem az anyaggal foglalatoskodó vizsgálódást csaknem nevetségesnek tekintik, ez részint a reakciónak tulajdonítható, mely újabb időben az idealizmus ellen támadt, s melynek közepében állunk, részint annak, mert bármi nagy előmeneteleket tettünk a természettudományok körében, még kezdők vagyunk e mezőn is, távol a ponttól, hol a tudomány egész körét belátva, annak határait észrevesszük, s éppen mert nagy előmenetelt tettünk, szerényebbek leszünk. — Míg emberi természetünk olyan marad, minőnek azt esmerjük, míg érzések és szenvedelmek reá befolyást fognak gyakorolni, míg a hatalom, melyet a föld minden teremtményei felett gyakorol, a belátás, mellyel a természet titkos működéseibe bír, szellemi tulajdonainak kifolyása leend, addig az anyagnak esmerete őt nem elégítheti ki, addig azon tények, melyeket az anyagi természet törvényei meg nem magyarázhatnak, szinte érdekkel fognak bírni előtte, addig ezen tényekből fogja keresni azon törvényeket, melyek szellemi kifejlődésének feltételei. — Azon esmeretvágyat, melyet Isten mint emelkedésének csíráját az emberi természetbe rejtett, a természettudományok soha egészen nem elégíthetik ki, s így ezen tudományok azokat, mik közelebbről az emberrel s annak szellemi természetével foglalkoznak, soha nem is zárhatnák ki; a [hatás], melyet a természeti tudományok a tudomány minden ágaira gyakorolni fognak, a módban fekszik, a metódusban, melyet az egyes tudományokban követünk. — Mennyivel több ember foglalkozik természettudományokkal, mennyivel inkább megszokjuk az embere is oly tárgyként tekinteni, mely kifejlődésében nagyrészt természeti törvények szerént kormányoztatik, mennyivel inkább meggyőződünk, hogy a legszebb spekuláció meddő, s csak az indukció ösvényén haladhatunk, annál nagyobb lesz azoknak száma is, kik a gondolkozás ezen eszközét a politika, erkölcstudomány, egyszóval azon tudományok körében alkalmazzák, hol most a spekuláció uralkodott.”

„Az egész világtörténet nem egyéb, mint amaz első határ továbbmozgása, mint a mindig megújuló egymásba tolódása az Enyém-nek, a Tied-nek és az Övé-nek. Én-Te viszonyok mind messzebbre érő kiformálása az Az szétválaszthatatlan kháoszából.”

„Meg akartuk őrizni a hitet, hogy volt értelme küzdeni az orosz csapatok kivonásáért. Volt értelme küzdeni a szabad választásokért, volt értelme küzdeni a határon túl élő magyarokért, hogy volt értelme megőrizni az ’56-os forradalom emlékét. Meg akartuk őrizni a hitet, hogy kell lennie a világban egy erkölcsi rendnek, amely végül mindent és mindenkit odahelyez, ahová való.”

„…aki meg akarja ismerni a természet legnagyobb titkait, az nézzen körül az egymással szemben álló, ellentétes jelenségek legszűkebb és legtágabb határai között, és elmélkedjék róluk. Mélységes varázs van abban, ha rá tudunk jönni az ellentétre, miután megtaláltuk az egyesülés pontját.”

„A színészet is, mint minden művészet, olyan, hogy csak amikor már benne van az ember, akkor érzi, hogy a határ beláthatatlan és minél messzebb jut az ember, annál kisebbnek érzi magát.”

„A radikális jobboldal nemzetiségi politikája patetikus magyarkodásban, hazafias frázisokban […] merül ki. Visszaélnek a nemzeti retorikával, valójában nemzetellenes politikát folytatnak. […] Csak olyan liberális pártok érdemlik meg, hogy talpon maradjanak ebben az országban, amelyek képesek választ adni arra a politikai kihívásra, amelyet a határainkon kívül élő magyarok iránti felelősség jelent. […] Ugyanakkor egyetlen magyar kormány sem érezheti felhatalmazva magát arra, hogy a kisebbségek iránti politikai felelősséget átvállalja a határainkon kívül élő magyarok politikai szervezeteitől.”

„Mire Füst befejezte élete fő művét, Európa lángokban állt. Ami ezekben a napokban a magyar kormányzót, a mesés egyenruhákban feszítő Horthy ellentengernagyot illeti, ő realitásérzéke utolsó morzsáit emésztette el. Hadseregének méretével és siralmas felszereltségével mit sem törődve a Szovjetuniónak üzent hadat. A zsidó férfiakat kormányrendelettel munkaszolgálatra kötelezte. Csendőrsége országos razziákon összefogdosott 11 ezer (más adatközlések szerint 16 vagy 18 ezer) „keleti zsidót”, akik részben az előző években visszacsatolt területekről származtak, részben olyan galíciai menekültek voltak, akik akkor már fél évszázada éltek „hontalanul” Magyarországon. Kamenyec-Podolszkijnál hajtották át őket a határon, ahol német Sonderkommandók vártak rájuk és végeztek velük.”

„A jobbágyokat felszabadították - erről is sokáig olyan képzelmem volt, mint általában a magyar nemzetről. Valahol messze történt, egy boldog tájon, semmi esetre sem ott, ahol én éltem. A jobbágyok megkapták a földet, maguk urai lettek, szabad polgárai e honnak… Hogy történhetett mégis, hogy ameddig az én tekintetem és képzeletem terjedt, körülöttem a határ mindenfelé egy-egy ismeretlen, a középkori váruraknál is titokzatosabb hatalmasságé volt, akinek nagynéha csak követei látogattak el a négyesfogaton a kastélyba? A nép dermedten hajlongott, süvegét kapkodta, nem látszott se függetlennek, se szabadnak… Ezeket mért nem szabadították föl? Izgatottan kezdtem keresni a hibát, nehezen akadtam rá. Amire rájöttem, nagyrészt a magam ösztöne után jöttem rá, útmutatást, forrásművet alig leltem. A puszták népe s a vele egyanyagú zsellérség, mint a Karsztok bujkáló patakja merül fel a magyar történelemben, meglepetést, elismerem, nem kellemes meglepetést okozva. Megírta történetüket valaki - a fél ország művelőinek történetét?”

„Az érzelmek - mint például a szerelem - nem öregszenek meg a testünkkel együtt. Az érzelmek egy olyan világ részei, amit nem ismerek, de ebben a világban nincs idő, sem tér, sem határok.”

„A legcsekélyebb ember is teljes lehet, ha képességei és készségei határán belül megmarad; de még a legszebb adottságok is elhalványulnak, megromlanak, ha ez iménti elengedhetetlen mérték eltűnik. Újabb korunkban gyakorta leszünk még efféle áldatlan jelenség tanúi; hiszen ugyan ki tehet eleget másképp, méghozzá a lehető legkevesebben, a hihetetlenül felfokozott jelenlét követelményeinek?”

„Minden igazi szellemi mozgalom túlcsap, vagy legalább túl akar csapni az illető ország határán.”

„Ebben a helyzetben a politikai elit saját küldetésének beteljesítéséért nem tekinti nagy áldozatnak, hogy kiszolgálja ezt a társadalmi kultúrát. Nem szembesít, hanem ígér. Azt, hogy a jövő elkezdődött - négyszáz százalékos béremeléssel, hétszázalékos növekedéssel, tizenharmadik havi nyugdíjjal, sőt. A határ pedig a csillagos ég, hiszen csak akarni kell. Ráadásul illúziót épít, amikor azt üzeni, hogy nem nekünk, cselekvő polgároknak kell mást akarni - több teljesítménnyel, tudással, alkalmazkodással, versennyel -, hanem a kormánynak, a jóságos és gondoskodó vezetőknek. Ezekkel az ígéretekkel két esetben van baj. Ha betartják, meg ha nem. Ha betartják, akkor tönkremegy a gazdaság, ha elfelejtik, sérül az egyébként is gyenge demokratikus kultúra.”

„Igen, néha valóban vad, sőt, viharos történeteket szül az élet, hoz létre a valóság. Vagy képzelgés lenne mindaz, ami itt történt? Képzelgés lenne az egész, illúzió volna maga az élet is? Hol a határ? S meddig tart a valóság, hol születik az álom? Amit érzékelünk naponta, amit látunk, érzünk, szagolunk, tapintunk – az csupán illúzió, vagy maga a valóság (…)?”

„gondolkodás és okfejtés, szigorúan az emberi félreértés határain és korlátain belül.”

„Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: "oké, ez a határ."”

„Minden ember mindennap legalább öt percen keresztül istenverte bolond; a bölcsessége abból áll, hogy nem lépi túl a határt.”

„Miután elfogadjuk a határainkat, túllépünk rajtuk.”

„Minden ember a saját látóterének határait a világ határainak veszi.”

„A holnap felismerésének egyetlen határát a mai kételyeink jelentik.”

„A hatásodnak csak a képzeleted és az elkötelezettséged szabhat határt.”

„A Bűn, ha megfizeti az útiköltséget, szabadon utazhat, passzus nélkül; míg az Erénynek, ha üres a zsebe, útját állják minden határon.”

„Az irodalom testvériséget teremt az emberi sokféleségen belül, és elhomályosítja a tudatlanság, ideológiák, vallások, nyelvek és ostobaság által a férfiak és nők között felállított határokat.”

„Némely esetben a túlzott önbizalom már az erkölcstelenség határát súrolja.”