Anatole France idézet

„Az irónia az elmélkedés vidámsága és a bölcsesség öröme.”

„Jobb keveset érteni, mint sokat félreérteni.”

„Jobban szeretem a lelkesedés ostobaságát, mint a bölcsesség közömbösségét.”

„Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.”

„Nincs nagyobb dolog a világon a fájdalomnál.”

„A világ csakis mint szimbólum fogható fel, s mindaz, ami a Világegyetemben látható, csak jelképes írás, amelyet a közönséges ember betűzget, anélkül, hogy megértené.”

„Ha én teremtettem volna a férfit és a nőt, más típusokra alkottam volna, mint arra, amely létrejött, vagyis a felsőbbrendű emlősökére. Nem a nagy majmok hasonmására teremtettem volna őket, amilyenek valójában, hanem a rovarok képére, amelyek, miután mint hernyók éltek, lepkévé alakulnak át, s életük végén nincs más gondjuk, csak szeretni és szépnek lenni. Az ifjúságot én az emberi lét végére tettem volna. Némely rovarnak, utolsó átalakulásában, szárnya van, de gyomra nincs. Ezek csak azért születnek újra ebben a megtisztult alakban, hogy szeressenek egy óra hosszat, s azután meghaljanak.”

„A múlt az egyetlen emberi valóság. Csak a múlttal alkothatjuk meg a jövendőt.”

„Az ember a természettől függ, de a természet is függ tőle. A természet alkotta őt; ő pedig átalakítja a természetet. Szüntelenül újjáteremti egykori teremtőjét, s olyanná formálja, amilyen nem volt őelőtte.”

„Megdöbbentő, hogy milyen gyorsan aljasodnak el tisztességes emberek.”

„A halottaknak sok a dolguk: ők készítik elő az életet.”

„Az életben nincs más szépség, csak a szenvedélyek, a szenvedélyek pedig értelmetlenek. A legszebb és legesztelenebb valamennyi között: a szerelem.”

„A munka olykor boldoggá és mindig elviselhetővé teszi az életet.”

„Amint előrehaladunk az életben, mindinkább rájövünk, hogy a legritkább bátorság: gondolkodni merni.”

„A kis dolgok nagy helyet foglalnak el életünkben.”

„A türelmetlenség időtlen dolog. Nincs az a vallás, amelynek ne lettek volna meg a maga fanatikusai.”

„Lehet-e vigasztalni és fájdalmat enyhíteni hazugság nélkül?”

„Hogyan higgyük, hogy a vallási eszmék lényegüknél fogva erkölcsnemesítők, amikor azt látjuk, hogy a keresztény népek története háborúk, mészárlások és kivégzések sorozata?”

„Az igazat megvallva, félek azoktól az emberektől, akikben nincs semmiféle következetlenség; mivel nem tudom elképzelni, hogy sohase tévedjenek, attól tartok, hogy mindig tévednek.”

„Minden változásnak, még annak is, amelyet leginkább óhajtunk, megvan a maga szomorúsága, mert az, amitől megválunk, önnönmagunkban egy része; az egyik élet számára meg kell halnunk, hogy egy másikba lépjünk.”

„Könyveinkben semmit sem mondunk abból, amit mondani akarnánk. Kifejezni magunkat - lehetetlenség.”

„A könyvek, általánosságban, s még a legcsodálatosabbak is, azt hiszem, sokkal, de sokkal kevésbé attól értékesek, amit tartalmaznak, mint attól, amit az olvasó vetít beléjük. Véleményem szerint azok a legjobbak, amelyek leginkább elgondolkoztatnak.”

„Megvetem azokat, akik semmit sem remélnek, és semmitől sem félnek.”

„Ha csakis a rossz létezne, nem látnád, mint ahogy az éjszakának sem volna neve, ha sohasem kelne fel a nap.”

„Az élet folytonos árulás.”

„A háború és a romantika: rémisztő csapások!”

„A végtelenséget oltjuk bele a szerelembe. De ez nem a nők hibája.”

„Amit erkölcsnek nevezünk, az voltaképpen felebarátaink kétségbeesett vállalkozása a világ rendje ellen, amely csak küzdelem, mészárlás és az egymással ellentétes erők vak játéka.”

„Kormányozni, az elégedetlenséget szülni.”

„Az arculat nemcsak az arcvonásokban rejlik. Vannak elmés kezek és fantáziátlan kezek. Vannak képmutató térdek, önző könyökök, pökhendi vállak és jóságos hátak.”

„A szépség a legnagyobb hatalom ezen a világon.”

„Sokat elmélkedtem a jogbölcseleten, és rájöttem, hogy az egész társadalmi igazságszolgáltatás a következő két alapelven nyugszik: a lopás elítélendő; a lopás gyümölcse szent. Ez a két alapelv biztosítja az egyének biztonságát, és tartja fenn a rendet az államban. Ha e két oltalmazó elv közül az egyiket megtagadnák, az egész társadalom összeomlana.”

„Akár királyság, akár császárság, akár pedig köztársaság az állam, az államfőknek mindig érdekük fenntartani a kötelező, általános katonai szolgálatot, azért, hogy hadsereget vezéreljenek, ahelyett, hogy a nemzetet kormányoznák.”

„Ha választanom kellene a szépség és az igazság között, nem haboznék: a szépséget választanám, mert biztos vagyok benne, hogy az még az igazságnál is nagyobb és mélyebb igazságot hordoz magában. Sőt, merem azt mondani, hogy ezen a világon csakis az igaz, ami szép.”

„Ha valaki azt hiszi, hogy birtokában van az igazságnak, akkor ki is kell mondania. Az emberi szellem becsületéről van szó…”

„A tudományban rejlik a felségjog, nem a népben. Az ostobaság akkor is ostobaság marad, ha 36 millió száj ismétli. A többségek többnyire nagy hajlamosságot tanúsítottak a szolgaságra. A gyengékben a gyengeség megsokszorozódik az egyének számával. A tömegek mindig tehetetlenek. Csakis akkor van némi erejük, amikor már-már éhen halnak.”

„Mindent kiválónak hiszünk abban, amit szeretünk, és bosszant minket, amikor megmutatják nekünk bálványaink hibáit.”

„Az emberek tisztelik a halált, mert azt vélik, mégpedig joggal, hogy ha meghalni tiszteletre méltó dolog, akkor mindegyiküknek megvan a biztosítéka arra, hogy legalább ebben az egyben tiszteletre méltó lesz.”

„Hogy vágyunk valakire, azt egy édes és félelmetes erő okozza, amely hatalmasabb a szépségnél. Ráakadunk egy asszonyra, ezer meg ezer között, s mihelyt a miénk lett, nem bírjuk többé elhagyni, mindig kell nekünk, s újra meg újra megkívánjuk. Húsának a hamva az, ami ez a gyógyíthatatlan szerelmi bajt előidézi. S még más valami is, ami megmondhatatlan: testének a lelke.”

„Az ateisták, az Egyházra nézve, nem félelmetes ellenségek. Nem ellenfelei. Nem állíthatnak fel más egyházat ellene, s nem is gondolnak ilyesmire. Még az egyházfők és egyházfejedelmek között is mindenkor akadtak ateisták, s többen közülük nagy szolgálatokat tettek a pápaságnak. Ellenben az, aki nem veti alá magát szigorúan az egyházi fegyelemnek, és akár csak egyetlen kérdésben is szakít a hagyománnyal; aki hittel hitet, az elfogadott tannal és az általános gyakorlattal más tant és más gyakorlatot állít szembe, az zavart okoz és veszedelemmel fenyeget, tehát kiirtandó.”

„A művészetben - éppúgy, mint a szerelemben - elegendő az ösztön.”

„A szenvedésben rejlik a gyönyör. S akik szeretnek, tudják ezt.”

„A közvélemény egyetlenegy vágyunk feláldozását sem éri meg.”

„A szenvedélyek esztelenségét mindig többre becsültem a közöny bölcsességénél.”

„A butaság a boldogságra való rátermettség. A legfőbb öröm. A legnagyobb jótétemény a civilizált társadalomban.”

„A háború nem művészet, s a csaták sorsát csakis a véletlen dönti el. Két ostoba tábornok közül, akik egymással szemben állnak, az egyiknek szükségszerűen győztesnek kell lennie.”

„Ha ötvenmillió ember mondja is a butaságot, az attól még butaság marad…”

„A nagy érzésekhez nem feltétlenül szükséges teljes megértés.”

„A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője. Ő az, aki a művészetekre, a költészetre és az erkölcsre tanította őket; ő az, aki a hősiességet és könyörületességet sugallotta nekik; ő az, aki értéket adott az életnek, amikor megengedte, hogy áldozatul ajánljuk fel; ő az a magasztos és jóságos fájdalom, aki a szerelembe beleoltotta a végtelenséget.”

„Nincs érdektelen élet. A szakácsnőm naplója is érdekes lenne, ha ki tudná fejezni azt a homályos módot, ahogy az élet az ő primitív agyában jelentkezik.”

„Minél tovább élek, annál inkább rájövök, hogy bűnösök nincsenek, csupán szerencsétlenek vannak.”

„A szerelem megóvja a szépséget, s a nők testét a csókok éltetik, mint a méheket a virágok.”

„Azt látjuk, hogy a nemes szívű vagy kiváló tehetségű embereket csaknem egytől egyig istentelenséggel vádolták, és hazájuk igazságszolgáltatása keményen lesújtott rájuk. S bátran mondhatjuk, hogy az az ember, akit legalább börtönbüntetésre nem ítéltek, csak középszerűen válik hazája díszére.”

„A pénz tiszteletre méltó lett. Ez az egyetlen nemességünk. És csak azért szüntettük meg a többit, hogy helyébe ezt a nemességet ültessük, amely valamennyi közül a legelnyomóbb, a legarcátlanabb, és a leghatalmasabb.”

„Örök gyermekek vagyunk, s mindig új játékok után loholunk.”

„Nincsenek illúzióim az emberekről, s hogy ne gyűlöljem, megvetem őket. Gyengéden vetem meg. De ők korántsem hálásak nekem ezért. Azt akarják, hogy gyűlöljék őket. Megharagudnak, ha a legszelídebb, legkönyörületesebb, legnyájasabb és legemberségesebb érzést mutatjuk nekik, amit csak kelthetnek bennünk: a megvetést. Pedig a kölcsönös megvetés, az a békesség ezen a földön, s ha az emberek őszintén megvetnék egymást, nem ártanának többé egymásnak, és szeretetre méltó nyugalomban élnének.”

„Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.”

„A népek élete csak nyomorúságok, bűnök és esztelenségek sorozata.”

„A legtudósabb emberek is csak abban a nehezen szerzett képességükben különböznek a tudatlanoktól, hogy sokszoros és bonyolult tévedésekkel szórakoznak.”

„Tévedéseink inkább jellemgyengeségből, mintsem észbeli fogyatékosságból erednek.”

„Az átlagember nem tud mit kezdeni az életével, mégis azt szeretné, ha örökké tartana.”

„Érzékinek kell lennünk, hogy emberségesek legyünk.”

„Ha azt, ami téves, mindenki képtelenségnek tekintené, senki sem tévedne. Minden hamis vélemény a józan észből ered. A józan ész tanít bennünket arra, hogy a Föld egy helyben áll, hogy a nap kering körülötte, s hogy a földteke túlsó oldalán élő emberek tótágast állnak. Óvakodj a józan észtő! Az ő nevében követtek el minden butaságot és minden bűnt.”

„Lehetetlenség eldönteni, hogy valamely tan, amely ma első hatásaiban kárhozatos, nem lesz-e holnap szerfelett áldásos. Mindazok az eszmék, amelyeken a mai társadalom nyugszik, felforgatók voltak, mielőtt oltalmazókká váltak.”

„A nő egy ügyesen megszerkesztett csapda: már akkor elejti áldozatát, amikor az szimatot fog.”

„Megfigyelhetjük, hogy Franciaországban a zenekritikusok süketek, a szépművészeti kritikusok pedig vakok. Ez teszi lehetővé számukra az esztétikai gondolatokhoz szükséges elmélkedést.”