Anatole France idézet

oldal 2

„Némelykor az a szép szerep, ha becsapottak vagyunk.”

„A múlt tisztelete az egyetlen vallás, amely megmaradt nekünk; s ez a vallás az új elmék köteléke.”

„"Csakis a bolondok szórakoztatnak engem", mondotta Dickens. Jaj annak, aki nem hasonlít olykor Don Quijotéra, és sohasem nézi óriásoknak a szélmalmokat! Az a nagylelkű Don Quijote önnönmaga megigézője volt. A maga lelkéhez idomította a természetet.”

„A nagy szerelem kétségtelenül jó dolog: de a szép szerelem még jobb.”

„A közügyek gondját a közepesekre és a még rosszabbakra bízzuk. Ez bűn és butaság. A politika legjobbak része kell hogy legyen, mert ez a legjobb rész. Szép dolog vezetni, jó dolog jól vezetni. Az a gondolat, hogy a politika alantas mesterség, és hogy államférfinál különb valaminek is lehet lenni – ez a fő oka annak a köznyomorúságnak, ami manapság kétségbe ejti az embert.”

„Amit másokban szeretünk, az nem ők maguk. Az emberek csakis azoknál a kapcsolatoknál fogva becsesek nekünk, amelyek hozzánk fűzik őket. Ezek a kapcsolatok változnak az élet folyamán, s velük együtt érzelmeink is megváltoznak.”

„A szerelmet nem úgy osztogatják, mint az erénydíjat. Egy asszony méltatlan volta sohasem oltja ki azokat az érzelmeket, amelyek hozzá fűznek bennünket; ellenkezőleg; olykor még éleszti is őket.”

„A legdicsőbb haditett is aljas merényletté változik, mihelyst az ellenség követi el.”

„A szerelem hitvány szenvedély. Megzavarja az akaratot, megtöri a nemes szándékokat, s a legmagasztosabb gondolatokat a legalantasabb szolgálatokra aljasítja. Értelmes ember lelkében nem lakozhat.”

„Aki azt mondja: szomszédok, azt mondja: ellenségek.”

„Ritka az olyan ember, aki a jövendőt merő kíváncsiságból, minden erkölcsi célzat vagy optimista szándék nélkül igyekezett kifürkészni”

„Csakis az kedves nekünk igazán, amit félünk elveszíteni.”

„A bolond akkor a legijesztőbb, amikor épeszű.”

„Az ember, természeténél fogva, ostoba állat, s elméjének a fejlődése csak nyugtalanságának hiú erőfeszítése.”

„Nem az a mester, aki sokat csinál, hanem aki jól csinálja.”

„A bírónak az a magasztos feladata, hogy mindenkinek biztosítsa azt, ami megilleti: a gazdagnak a gazdagságát; a szegénynek a szegénységét.”

„A kritika, akárcsak a filozófia és a történelem, az okos és kíváncsi elmék számára írt regényféle, a regény pedig, alapjában véve, mindig önéletrajz. Az a jó kritikus, aki lelkének a remekművek között átélt kalandjait meséli el.”

„Megmaradt bennem a vidámság mohó szükséglete, amit az élet nem tud többé kielégíteni.”

„Szegénynek és gazdagnak egyaránt jogában áll a híd alatt aludni.”

„Elismerem, hogy tévelyegtek, de így tévelyegni nem tud a középszer.”

„Amíg erdők, mezők, hegyek, tavak és folyók lesznek a földön, amíg a fehér hajnali ködök felszállnak a vizekről, addig nimfák és driádok is lesznek; és tündérek is. Ők a világ szépsége, és ezért nem fognak kiveszni soha.”

„A jövő csupa múltból áll.”

„Az aggódás és a szenvedés a legbiztosabb szórakozásunk.”

„A művész vagy a saját életét leheli alkotásaiba, vagy puszta bábokat faragcsál, babákat öltöztet.”

„A gyönyört, amelyet másban keltünk, nem mindig élvezzük magunk is.”

„A véletlen: maga az Isten.”

„Ahogy haladunk előre a korban, észrevesszük, hogy a legritkább bátorság a gondolkodásé.”

„Önmagában véve semmi sem tisztességes vagy tisztességtelen, igazságos vagy igazságtalan, kellemes vagy kínos, jó vagy rossz. A közvélemény ruházza fel a dolgokat ezekkel a tulajdonságokkal, mint ahogy a só ízesíti meg az ételeket.”

„Minden ideál korrumpál, a fanatikus ideálok pedig fanatikusan korrumpálnak.”

„A történetírás nem tudomány, hanem művészet.”

„Nem hiszem, hogy a világon van valami hasonló ahhoz a gyorsasághoz, amivel a nők elfelejtik azt, aki a mindenük volt. A felejtésnek ezzel a rémítő képességével és a szerelemre való tehetségükkel a nők igazi természeti erők!”

„Ha minden szép volna, semmi se lenne szép.”

„A tartós illúziónak megvannak a valóság sajátos tulajdonságai, s ha sohasem ábrándulunk ki, sohasem csalatkozunk.”

„Jó, ha szívünk együgyű, de elménk nem az.”

„Az ártatlanság többnyire szerencse, nem pedig erény.”

„Az embereket az életben csak két erő hajtja: az éhség és a szerelem.”

„Csakis a képtelen dolgok kellemesek és szépek, csakis azok varázsolják vonzóvá az életet, és gátolnak meg bennünket abban, hogy belehaljunk az unalomba.”

„Az erkölcs a közösség előítéleteinek az összessége.”

„Sajnálni kell a gazdagokat: javaik körülveszik, és nem áthatják őket.”

„Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítalak, akkor is kereslek; sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent, és a végtelent kívánom.”

„A filozófia és az irodalom a Nyugat Ezeregyéjszakája.”

„Akinek valami baja van, az nem bajlódik az unalommal.”

„Az emberi természet olyan, hogy bölcsen gondolkozik, de esztelenül cselekszik.”

„Az istenek többet változnak az embereknél, mert határozatlanabb az alakjuk, és tovább élnek. Van, amelyik javul, amint öregszik; mások romlanak idővel. Egy évszázad sem telik bele, s az istenek felismerhetetlenné válnak.”

„Az alsóbb rangúak megvetése nagy versengési erőforrás és a hierarchia alapja.”

„Mi volna az élet sivatagja gondolataink káprázatos délibábjai nélkül?”

„Abban való ismereteink, ami lesz, arányban vannak az abban valókkal, ami van és ami volt. A tudomány a jövőbe látó. Minél egzaktabb valamely tudomány, annál pontosabb jóslatokat lehet meríteni belőle.”

„Mi a szocializmus? A világ lelkiismerete.”

„A játék: közelharc a sorssal.”