Victor Hugo idézet

„Soha nem ment ki könyv nélkül a hóna alatt, és gyakran kettővel tért vissza.”

„Még a legsötétebb éjszaka is véget ér és felkel majd a nap.”

„Mi a szerelem? Találkoztam az utcán egy nagyon szegény fiatalemberrel, aki szerelmes volt. Kalapja ócska volt, ruhája ütött-kopott, könyökén lyukas, cipőjébe befolyt a víz, lelkébe beszűrődött a csillagok ragyogása.”

„Vannak ellenségeid? Jó. Ez azt jelenti, hogy valamikor, valamit felépítettél már az életedben.”

„Legyen bátorságod az elét nagy bánataihoz és türelmed a kicsikhez; és amikor fáradságosan teljesítetted mindennapi feladatodat, nyugodtan menj aludni. Isten ébren van.”

„Semmi sem teszi annyira kalandossá az embert, mint egy üres zseb.”

„Ember! ne félj! Tudja a titkot a természet és mosolyog.”

„Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle érzéketlen gépezet.”

„Nem létezik kis nemzet. Egy nép nagyságát nem a lélekszáma határozza meg, mint ahogy egy ember nagysága sem a testsúlyának függvénye.”

„A nagy emberek azok, akik sokat éreztek, sokat éltek; és néha, néhány év alatt az ember sok életet él.”

„Az élet az a virág, amelyhez a szerelem a méz.”

„…a holnapban élek, sürgetve az órát, a jobb emberiséget.”

„Szeretem a csalánt, a pókot én, mert
sorsuk: gyűlölet,
s megbümtetik mogorva, meg nem értett
esengésüket.

Mert csimpaszkodó, korcs fekete lények,
átkos fajzatok,
mert tulajdon kelepcéjükben élnek,
nyomorult rabok.”

„A gondolatot szent jogként adja az élet.”

„Semmi sem olyan kedves látvány, mint a felszálló füst, és semmi sem olyan ijesztő. Vannak békés füstök, és vannak bűnös füstök. A füst mennyisége és a füst szine… Ez az egész különbség a béke és a háború között, a tesvériesség és a gyülölködés között, a vendégszerető ház és a sírverem között, az élet és a halál között.”

„… a szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt a valónkba, és gyakran tovább zöldül a szív romjain.”

„Alkonyra hajlik már az évszak,
nő a homály, fogy a derű,
a dombra hűvös-szárnyú szél csap,
fél a madár, fázik a fű.
…
Némán tapad a menyezetre
a légy, mint akit csapda zár,
s mint földre hullott hópehelyke,
apránként olvad szét a nyár.

(Nemes Nagy Ágnes)
.”

„Aki ivott, inni fog, aki álmodott, álmodik tovább. Nem mond le a csábító mélységről, a kifürkészhetetlen vonzásról, tiltott vidékre merészkedik, megkísérli megérteni a felfoghatatlant, látni a láthatatlant; újra meg újra visszatér hozzá, elszántan nekifeszül, lép egyet előre, aztán még egyet; így hatol be az ismeretlenbe, hogy ott a végtelen gondolatok elképesztő bőségére leljen.”

„Az optikai csalódások, a megmagyarázhatatlan délibábok, az éjjeli órák vagy a fenyegető árnyak okozta szorongó érzések az embert abba a különös, félig vallásos, félig állati riadalomba kergetik, mely közönséges időkben babonákat szűl, harcos korszakokban vadságot.”

„…a házasság olyan, mint az oltás: olykor sikerül, máskor nem…”

„Nem egyforma nevelést adnak a csúcsok és a mélységek.”

„Néhány szikla nem állítja meg a folyót. Az emberi ellenállások közt az események tovább folynak, és nem fordulnak vissza.”

„A katasztrófa és a boldogság úgy köszönt be hozzánk, majd tűnik el, mint a váratlan látogató.”

„Az ember ismeri a tényeket, mégis tudatlan.”

„Hagyjátok, hadd dolgozzék az idő. A gyermek az anyja nézeteit vallja, a férfi majd apja nézetén lesz.”

„Az ostobaság csökkenését nevezzük haladásnak.”

„A félszemű sokkal tökéletlenebb a vaknál, mert tudja, hogy mije hiányzik.”

„Szeress! Szolgálj! Segíts! Küzdj! Szenvedj! - int a lélek…”

„Ki bátor és ki nem, föl mind, bástyára, őrszem!”

„Fénye felé ki-ki egymaga megy az éjben.”

„Okosnak és bölcsnek lenni két különböző dolog.”

„Iker a nyomor s gyűlölet, az elnyomott egyszer még elnyomó lehet.”

„Ó, te, Világ köztársasága, ma még csak fény az éjszakába holnapra te leszel a nap.”

„A szerelem fejlődése: A lelket vesszük el előbb, csak utána a testet. Majd a testre van szükségünk előbb, s utána a lélekre. Végül a lélekre már nincs is szükség.”

„… követeltem a nő s a gyermek jogait; úgy véltem: jobb az agy, ha melegebb a szív …”

„Az arany csillagok át-áttűznek a fákon.
Szétoldják selymüket a sápadt óceánon
az olajos habok.
A felhő mint madárraj suhan odafent el,
s szaggatott szavakat ejt a szél, mint az ember
ha álmában dadog.
…
Ki sejti, avilág titkai mire érnek?
Nádszálak, csillogó nyálú kis földi férgek:
magunkról sincs elég
bizonyosságunk; s vajon hogyan tudnánk mi itt lenn:
nem dísziti-e még új tiarával Isten
az éjszaka fejét?
…
Az ember tanu csak, s szívében döbbenet nő.
Mint az állatokat, az eget is teremtő
életnedv járja át.
Sarjad, alakul és gyarapszik a csodás fa,
és mint egy óriás kévét, az égbe tárja
sötét lombozatát.
…
Talán e percben is, vak éjből kicsapva
homály-hullámait s fény-habjait dagasztja
a titkos tengerár,
a néma Végtelen, hogy egünket elöntse
világot görgető sodrában hömpölyögve
egy új csillag.-dagály!”

„A tartományokon a kardnak fekszik árnya.
Az oltár hazudik. Ki császár vagy király ma,
esküszik aljasul, szemét se sütve le,
gaz esküvel, mitől a lélek visszaretten,
oly rettentő, galád, ésszel felérhetetlen.
Az ég, a szunnyadó is megdördül bele.

…

Mártír Poerio, Petőfi és Batthány,
népért, jogért ki fog helettetek kiállni?
Baudin rongyá szakadt szalagján cenk tiport.
Erdők, zokogjatok, gyászoljatok, ti halmok!
Hol éden volt a föld, börtönt épít a zsarnok,
Velence gálya lett, és Nápoly síri bolt.

Arad terén bitó! Palermóban bitófa!
Rajtuk megannyi hős, ki vitte szenytül óva
a büszke lobogót, hogy a trón reszketett!
Míg Schinderhannesen császárok koronája,
a vértanúk szemét hollók vad csőre vájja,
és zápor verdesi a drága testeket!”

„Borong a
nagy éj…
Nesz hangja,
ha kél,
oly gyenge,
hogy lengve
a csendbe
alél.”

„Akik nem sírnak, nem látnak.”

„A zene kifejezi, amit nem lehet elmondani és amit nem lehet elhallgatni”

„Az, hogy nem hallgatnak meg, még nem ok a hallgatásra.”

„Te, aki szenvedsz, mert szeretsz, szeress még jobban. Belehalni a szeretetbe azt jelenti, hogy szeretetben éltünk.”

„Megtanulni olvasni olyan mint tüzet gyújtani; minden leírt szótag egy szikra.”

„Az emberekből általában nem az erő hiányzik, hanem az akarat.”

„Azt kérdezed tőlem, mi kényszerít beszélni? furcsa dolog; a lelkiismeretem.”

„Egyetlen hadsereg sem képes ellenállni annak az ötletnek, amelynek ideje elérkezett.”

„Nincs olyan, mint egy álom a jövő megteremtésében.”

„Van végtelenség. Ott van. Ha nem volnék a végtelenség része, akkor a határa volnék; már nem volna végtelenség; más szóval, nem volna. De van. Tehát benne van az énem. A végtelenségnek ez az énje, az az Isten.”

„Bizonyos gondolatok imák. Vannak pillanatok, amikor a lélek - bármi legyen is a test hozzáállása - térdre rogy.”

„A józan ész az intelligencia gyakorlása; a képzelet az intelligencia erekciója.”

„A hadseregek inváziójának ellen lehet állni, de nem egy olyan ötletnek, amelynek eljött az ideje.”

„… nem volt figyelmesebb fül, hevesebben dobogó szív, aggodalmasabb szem, jobban kinyújtott nyak, mint a szerző szeme, füle, nyaka és szíve, a szerzőé, a költőé,…”

„…nekünk már egy fal is érdekes, ha történik valami mögötte.”