Victor Hugo: Idézetek az emberekről

Victor Hugo volt francia romantikus költő, regény- és drámaíró. Fedezzen fel érdekes idézeteket a emberek.
Victor Hugo: 366 idézet14 Kedvelés

„Ha szeretsz egy másik embert, meglátod az Isten arcát.”

Victor Hugo

„Ember! ne félj! Tudja a titkot a természet és mosolyog.”

Victor Hugo

Neki tulajdonított idézetek

„Nem létezik kis nemzet. Egy nép nagyságát nem a lélekszáma határozza meg, mint ahogy egy ember nagysága sem a testsúlyának függvénye.”

Victor Hugo

Neki tulajdonított idézetek

„A nagy emberek azok, akik sokat éreztek, sokat éltek; és néha, néhány év alatt az ember sok életet él.”

Victor Hugo

Neki tulajdonított idézetek

„Az optikai csalódások, a megmagyarázhatatlan délibábok, az éjjeli órák vagy a fenyegető árnyak okozta szorongó érzések az embert abba a különös, félig vallásos, félig állati riadalomba kergetik, mely közönséges időkben babonákat szűl, harcos korszakokban vadságot.”

Victor Hugo

Kilencvenhárom
Idézetek prózai műveiből

„Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle érzéketlen gépezet.”

Victor Hugo

Neki tulajdonított idézetek

„Néhány szikla nem állítja meg a folyót. Az emberi ellenállások közt az események tovább folynak, és nem fordulnak vissza.”

Victor Hugo

Neki tulajdonított idézetek

„Az ember ismeri a tényeket, mégis tudatlan.”

Victor Hugo

Neki tulajdonított idézetek

„Az arany csillagok át-áttűznek a fákon.
Szétoldják selymüket a sápadt óceánon
az olajos habok.
A felhő mint madárraj suhan odafent el,
s szaggatott szavakat ejt a szél, mint az ember
ha álmában dadog.
…
Ki sejti, avilág titkai mire érnek?
Nádszálak, csillogó nyálú kis földi férgek:
magunkról sincs elég
bizonyosságunk; s vajon hogyan tudnánk mi itt lenn:
nem dísziti-e még új tiarával Isten
az éjszaka fejét?
…
Az ember tanu csak, s szívében döbbenet nő.
Mint az állatokat, az eget is teremtő
életnedv járja át.
Sarjad, alakul és gyarapszik a csodás fa,
és mint egy óriás kévét, az égbe tárja
sötét lombozatát.
…
Talán e percben is, vak éjből kicsapva
homály-hullámait s fény-habjait dagasztja
a titkos tengerár,
a néma Végtelen, hogy egünket elöntse
világot görgető sodrában hömpölyögve
egy új csillag.-dagály!”

Victor Hugo

Rónay György
Idézetek verseiből