„Az arany csillagok át-áttűznek a fákon.Szétoldják selymüket a sápadt óceánonaz olajos habok.A felhő mint madárraj suhan odafent el,s szaggatott szavakat ejt a szél, mint az emberha álmában dadog.…Ki sejti, avilág titkai mire érnek?Nádszálak, csillogó nyálú kis földi férgek:magunkról sincs elégbizonyosságunk; s vajon hogyan tudnánk mi itt lenn:nem dísziti-e még új tiarával Istenaz éjszaka fejét?…Az ember tanu csak, s szívében döbbenet nő.Mint az állatokat, az eget is teremtőéletnedv járja át.Sarjad, alakul és gyarapszik a csodás fa,és mint egy óriás kévét, az égbe tárjasötét lombozatát.…Talán e percben is, vak éjből kicsapvahomály-hullámait s fény-habjait dagasztjaa titkos tengerár,a néma Végtelen, hogy egünket elöntsevilágot görgető sodrában hömpölyögveegy új csillag.-dagály!”Victor Hugo Rónay György Idézetek verseiből
„Legyen bátorságod az elét nagy bánataihoz és türelmed a kicsikhez; és amikor fáradságosan teljesítetted mindennapi feladatodat, nyugodtan menj aludni. Isten ébren van.”Victor Hugo
„Van végtelenség. Ott van. Ha nem volnék a végtelenség része, akkor a határa volnék; már nem volna végtelenség; más szóval, nem volna. De van. Tehát benne van az énem. A végtelenségnek ez az énje, az az Isten.”Victor Hugo könyv A nyomorultakIdézetek prózai műveiből, A nyomorultak