Idézetek fél-ről

oldal 2

„Tűznél égetőbb a bizonyosság:
nem vagyok egyedül.
Egy-egy fél halál jut ránk.”

„Nem voltam gonosz. Néha arra van szükség, hogy az ember harcoljon. Vannak helyzetek, amikor félre kell hajítania a nemesebb eszményeket, és be kell A valóságos életről tudni kell, hogy ha valami marhaságot csinálsz, rendszerint megkeserülöd. A könyvekben a hős annyi hibát követhet el, amennyit csak akar. Nem számít, mit csinál, a végén úgyis minden jóra fordul. A rosszaknak ellátják a baját, a gubancokat kibogozzák, és végül minden rendbe jön. Az igazi életben a porszívók megölik a pókokat. Ha úgy mész át egy forgalmas úton, hogy nem nézel körül, elüt egy autó. Ha leesel a fáról, biztos, hogy eltöröd valamelyik csontodat. Az igazi élet azonban veszedelmes. És kegyetlen. Nem kellenek neki hősök, fütyül a szerencsés befejezésre, és arra, hogy a dolgoknak milyennek kellene lenniük.”

„…Nagy szárazság tarta abban az hónapban. Nappal három órakor nagy setét kezde lenni, tarta mind napestig, azután erős dörgés, csattogás, villámlás. Vala egy torony az várban Sigmond palotája mellett, kinek czímertorony volt neve. Számtalan sok porral volt rakva. Ez tornyot éjfélkor megütötte az menykű… ez tornyot és az mellette való palotákat mind elhánta vala… Temérdek sok hadi szerszámok vesztenek, némeleket az Dunába hánt, némeleket széllel döntött. Az vízvár is törökkel, marhákkal teljes volt, azokat is mind elhánta, vesztette… Az Dunán való hídat is nagy helyen általszakasztotta volt. királyok rejtekháza föld alatt vala, ott az császár kincsét tartották, mind oda veszett az is. Az város kapui mindenütt megnyílt volt, házaknak ajtajai azonképpen, lakatok, zárak megnyíltanak. Az Rákosnak egy mélföld az messze, fél mélyföldig az török szerszámait, és egyéb afféle marhákot elhánt az por Rákosra… Reggel, az nap hogy feltámadt volna, szerin-szerte széllel az hegyen az nagy füst vala. Az törökök széllel futottak, ki anyját, ki fiát, ki atyját kereste; az török azt mondja, hogy csak fizetett nép tizenkét száz veszett akkor.”

„A Heisenberg-Bohr-féle megnyugtatási filozófia - vagy vallás? - kieszeli, hogy a hívőknek puha párnát szolgáltat, ahonnan nem könnyű őket felriasztani. Hagyja tehát feküdni őket. Rám azonban ez a vallás kevéssé hat…”

„Félig majom, félig angyal, ilyen a gyermek.”

„Az a harcoló fél van előnyben, aki magához ragadja a kezdeményezést.”

„A Heisenberg-Bohr-féle megnyugtatási filozófia - vagy vallás?”

„Kövesd szép Napod, te bomló Árnyék,
Bár lényed éjsötét
És féli fénykörét,
Csak kövesd szép Napod, te bomló Árnyék.”

„Én már nem félek semmitől
Amit lehetett elvesztettem
házban hazában emberekben
s mint rozsdás szög a romos falban
valahogy mégis megmaradtam
s nem kértem soha alamizsnát

Hiszek a téli termő földben
amely a magvakat megőrzi
madarat embert sosem öltem
s nem szoktam dacból összetörni
a kiürített poharat”

„… mit tett ő a hazáért?
Miatta hét esztendeig szívá csak
A börtönök dögvészes levegőjét,
És csak fél századig
Tartá vállán, mint Atlas az eget,
A nemzetiségnek ügyét.”

„Talán mindenki ebben az egész átkozott világban fél egymástol.”

„Nincs semmi, amit ne tennék meg azok számára, akik valóban a barátaim. Nem vagyok képes félig szeretni az embereket - ez nem az én természetem.”

„Ne szakíts félbe, mikor éppen félbeszakítok valakit.”

„Nem félek a viharoktól, mert tanulom, hogyan kell hajózni.”

„Bolondok rohannak be, ahol az angyalok félnek taposni.”

„Jó szabály az életben, hogy soha ne kérj bocsánatot. A jó fajta emberek nem akarják, hogy bocsánatot kérj, és a nem jó féle emberek kihasználják a bocsánatokat.”

„Ha az emberek csak azért jók, mert félnek a büntetéstől és remélkednek a jutalomban, akkor valóban sajnálatra méltó tömeg vagyunk.”

„A legtöbb ember nem veszi észre, hogy az életben nem az a lényeg, hogy mennyit keresel, hanem az, hogy mennyit teszel félre.”

„A nyertesek nem félnek a veszteségtől. De a vesztesek igen. A kudarc a sikerhez való vezető út része. A kudarcot elkerülők elkerülik a sikert is.”

„A gyengeségek közül a legnagyobb gyengeség az, hogy ha attól félünk, hogy gyengének tűnünk.”

„Ha merek erős lenni, ha merem használni az erőmet a látomásom szolgálatában, akkor egyre kevésbé lesz fontos, hogy félek-e.”

„Ne féljenek a tökéletességtől! Sosem érik el.”

„Semmi sem lehet rosszabb, mint a félelem, hogy az ember túl korán feladta, és egy olyan erőfeszítést hagyott félbe, amely megmenthette volna a világot.”

„Jobb, ha nem tudunk egy dologról, mintha csak félig tudnánk.”

„Az emberek nem a dolgoktól félnek, hanem attól, ahogy látják őket.”

„Soha ne szakíts félbe valakit, aki olyasmit csinál, amiről azt mondtad, hogy nem lehet megcsinálni.”

„Aki attól fél, hogy szenvedni fog, az már elszenvedi, amitől fél.”

„Csak akkor kezdünk el élni, ha már nem félünk.”

„A bajokra jól felkészült szív rossz időkben reménykedik, jó időkben pedig fél a szerencse megváltozásától.”

„A megkezdett munka félig kész.”

„Dühösen, félig szerelmes voltam belé, és rettenetesen sajnáltam, ezért elfordultam.”

„Az a szabad ember, aki nem fél a gondolatai végére jutni.”

„Néha nem tudta, mitől fél, mire vágyik: hogy attól félt vagy arra vágyott, ami volt vagy ami lesz, és hogy pontosan mire vágyik, azt nem tudta.”

„Mert a világ növekvő jótéteményei részben történelmietlen cselekedeteken múlnak; és hogy a dolgok nem állnak olyan rosszul veled és velem, mint amilyenek lehettek volna, félig-meddig azoknak köszönhető, akik hűségesen éltek rejtett életet, és látogatatlan sírokban nyugszanak.”

„Mert megtoroltatik e földön minden.
Nem fél a bűnös, pedig sújt az Isten.”

„Nem értem, miért félnek az emberek az új ötletektől. Én a régiektől félek.”

„Bárcsak újra lány lennék, félig-meddig vad és szívós, és szabad.”

„Ha valakinek nincs reménye, az igazán áldott, mert nem fél a kudarctól.”

„Az emberek megfogják a legeladhatóbbnak tűnő pillanatokat az életben és még felpimpelik. Aztán kirakják, hogy irigységet generáljanak a követőikben valami iránt ami valójában nem létezik. Amikor görgeti az ember az Instáját, érdemes fejben tartani, hogy olyan pillanatok gyűjteményét nézed, amik arra vannak kitalálva, hogy te azt érezd: “Neki de jó!”. Valójában, ilyenkor mind a két fél vesztegeti az idejét. Az is aki önként hagyja, hogy kicsalják a fájdalmat, hogy neki miért nem ilyen jó. De az is, aki nem valami igazit ad magának az életben, hanem megelégszik az illúzióval.”

„Mi ez s hang a záporcsattogásban,
mely úgy elszomorít, s úgy fáj a veszteség?
Mily sóhaj ez, fél-romházról leváltan,
míg a vihar vonít fürész-zenét?

A köznappal békélni: ez a vágyam,
mint kőtörő, vad völgyben izzadó,
pöröly-döngésben, csille-kordulásban
kemény jármában tört alattvaló.”

„Ha hagyom magam igazán megérteni egy másik embert, akkor lehet, hogy ez a megértés megváltoztat. És mindannyian félünk a változástól. Tehát, mint mondtam, nem könnyű dolog megengedni magunknak, hogy megértsünk egy személyt.”

„Félig ocsúdok a mély
álom alélt zavarából -
elborított, behatárolt
körben a végtelen éj!

Alkonyi fény csak a lét,
béna az érzet, az eszme!
Énem a semmibe veszve,
árnyként foszlana szét!

(...)

Talpra taszít az iszony,
élni, felizzani vágyom,
Isten hív, a világ von,
őket, e fényt akarom!

Így volt, s élek; a lét
máskor alig csepeg, álmos
csermely az árama, ám most
hirtelen árja elért.

Meglepsz néha, halál,
hogyha elomlok az éjben,
de téged idézve, a lényem
újra magára talál.”

„A temucói püspök sokat tett a két fél közötti közvetítésért, ami azt jelzi, hogy bár laikus az állam és kritizálja az egyházat, a bizalom megvan irányukban. Ez nagyon szép feladata a chilei egyháznak.”

„Sokan félnek kimondani, amit akarnak. Ezért nem kapják meg, amit akarnak.”

„Ha tíz percet kell beszélnem, akkor egy hétre van szükségem a felkészüléshez; ha tizenöt percet, akkor három napra; ha fél órát, akkor két napra; ha egy órát, akkor akár már most készen állok.”