Idézetek vita-ről

„Helyes dolog, ha felfedjük a hasznos könyvekben lévő tévedéseket: sőt, csakis ott kell keresnünk őket. Jó művel vitába szállni, ez megtiszteli azt; a többi nem érdemli meg ezt a megtisztelést.”

„A túlságos nyugalom henyeség, a túlzásba vitt tevékenység viszont örültség.”

„Ha vitát nyitunk a múlt és a jelen között, felmerül annak a veszélye, hogy elveszünk a jövőben.”

„Az asszonyok a legvilágosabb, legértelmesebb indítványt sem képesek vita nélkül elfogadni, pontosabban, a férjes asszonyok.”

„Amikor a kétkedő »miért?«-re a hiszékeny »azért!«-tel válaszol, vége a vitának.”

„A kereszténységnek vége. El fog tűnni, visszaszorul. Nem kell vitába szállnom vele; igazam van és ez be is fog bizonyosodni. Sokkal népszerűbbek vagyunk, mint Jézus. Nem tudom, melyik nyer, a rock ’n’ roll, vagy a kereszténység. Jézus rendes volt, de a követői buták és közönségesek. Ők csavarják ki úgy a dolgokat, hogy az számomra tönkreteszi az egészet.”

„Minden vitában nem valamely tételt védünk, hanem - önnönmagunkat.”

„Eljött az ideje, hogy oktassuk az embereket, hogy befejezzünk minden vallási, kulturális, politikai vagy gazdasági vitát. A harc hiábavaló. Öngyilkosság.”

„Szeretek és elvettem egy lányt, Dobrev Klárát. Némileg elkeseredve hallom és látom, hogy a parlamenti politikai viták során azt vágja az ellenzék nagyobbik pártjának frakcióvezetője a fejemhez, hogy ennek a lánynak milyen politikai szerepet vállalt a nagyapja. Ezért tőlem a Fidesz önmagát polgárinak mondó pártjának frakcióvezetője elvitatja demokratikus meggyőződésemet? Ön azt mondja, hogy Magyarországon, a harmadik köztársaságban származási alapon kell a politikai vitát elintézni? Jól értem, hogy holnaputántól vallásomról, kulturális és politikai hátteremről, szüleimről, családomról, s azok múltjáról is be kell számolnom? Lesznek jó és rossz magyarok? Én pusztán attól alkalmatlanná válok nemzetem demokratikus polgárává lenni, mert szerelembe estem egy lánnyal?”

„Hívhatja entrópiának két okból. Első alkalommal a statisztikus mechanikában használták az Ön bizonytalansági függvényét, tehát van már neve. Másodsorban, és ez még fontosabb, senki nem tudja valójában mi az entrópia, így egy vitában Önnek mindig előnye van.”

„A Wikipédián nem élhetsz meg az iskolai okirataidból… be kell lépned az eszmék piacára és vitába kell állnod a többi emberrel.”

„Így az instrumentalista filozófiát itt ad hoc használták, hogy bizonyos fenyegető ellentmondásoktól megszabadítsák az elméletet. Defenzív módon használták – megmenteni egy meglevő elméletet; és a komplementaritási elv (azt hiszem, emiatt) teljesen terméketlen maradt a fizikában. Huszonhét év alatt semmit sem hozott létre, kivéve néhány filozófiai vitát és néhány érvet a kritikusok (különösen Einstein) megzavarására.”

„Ma már élét vesztette az a vita, hogy voltaképpen melyik vallásfelekezetet terheli a felelősség az esztelen boszorkányhajszáért. Egyforma buzgalommal égette őket katolikus, református és anglikán.”

„Vendégem csaknem hajnalig ült nálam, s én tompa, munkára alkalmatlan vagyok. – Örökké nélkülözés és túlélvezet közt tölt életem. Nem valék soha képes mértéket tartani, – vagy életunalomra vitt a józanság, vagy megcsömörlék a gyönyörökben.”

„Nyugati civilizációnk legjelentősebb alkotó elemeinek egyike az, amit "racionalista hagyománynak" neveznék, amit még a görögöktől örököltünk. Ez nem más, mint a kritikai vita hagyománya, amely nem önmagáért való, hanem az igazság kutatására szolgál. A görög tudomány, hasonlóan a görög filozófiához, e hagyomány termékei közé tartozik, és annak a törekvésnek a produktuma, hogy megértsük a világot, amelyben élünk – a Galilei által alapított hagyomány pedig ennek a reneszánsza volt.”

„Kádár Magyarországra visszatérve még a feleségének se beszélt a Moszkvában történtekről. Évtizedekkel később is úgy nyilatkozott: lényegében vita nélkül vállalta el, hogy az újonnan kialakítandó kormány élére álljon.”

„Hányan kerültek föl a tiszta, szabad levegőre, a szabad gondolkodás világába, hogy hírt vigyenek a lentmaradtak életéről? Talán senki. Ahogy a béres szava elakad a birtokos előtt és csak karját lebbenti, ha lebbenti, azonmód a társadalmi rétegek is csak dadogva és különböző váll- és ökölmozdulatokkal tudnak egymással valamit érthetően közölni. Nagy ritkán előfordult, hogy a pusztáról valaki felsőbb szellemi körbe emelkedett; a puszta szelleméből semmit sem vitt magával. Nem is vihetett. A nyers állati bőr finom szattyán állapotáig nem megy át több áztatáson, cserzésen, gyúráson, vakaráson, mint a pusztai fiú, aki valami csodás véletlen folytán középiskolába jut és tagja lesz a látható társadalomnak. (19. fejezet, 373-374. oldal)”

„Aki könyvet ír, annak tudós embernek kell lennie. Hosszú vita kerekedett Ádám tudományos képzettsége körül, míg végr kialakult a vélemény, hogy Ádám "mindent tudott". Vagyis ő volt az első polihisztor.”

„A beszélgetés legfőbb célja mégis, hogy tudassunk vagy tudomást szerezzünk, továbbá hogy szórakoztassunk és meggyőzzünk. (…) Mert ha kioktatás volt is a cél, a kifejtés módjának feltétlensége viszályt szül, és gátlója a figyelmes meghallgattatásnak is. Ha pedig okulást kívánsz mások tudományán, mégis szilárd véleményedet hangoztatod, az olyan szerény és értelmes emberek, akik a vitáért nem lelkesülnek, meghagynak tévedésedben békével.”

„Táborelvű a magyar sajtószerkezet, a közönséget csak a bulvár érdekli, a sajtótól pedig saját előítéleteinek visszaigazolását várja, az érdemi vitára nincs lehetőség, de igény sincs rá.”

„A lelkem mélyén szakadatlan vitában állok Istennel, hogy hogyan engedhet meg olyan olyan szörnyűségeket, mint a háború. Az erőszak ellenességem majdhogynem tehetetlennek tűnik. De a mindennapos vita után megkapom a választ, hogy sem Isten, sem az erőszak ellenesség nem tehetetlen. A tehetetlenség az emberben van. Folytatnom kell, a hitem elvesztése nélkül, még ha tönkre is megyek közben.”

„A szervezett államgépezet nyomása eltörpül a mindent elsöprő érveléshez képest. Magam is részt vettem Lengyelországban a különféle művészeti ágak képviselői számára rendezett konferenciákon, melyeken első ízben vitatták meg a szocialista realizmus elméletét. A terem hallgatósága határozottan ellenségesen fogadta a hivatalos referátumokat tartó szónokokat. Mindenki hivatalból rákényszerített elméletnek tartotta a szocialista realizmust, mely siralmas eredményekkel jár, amint az orosz művészet példáján is látható. Hiába próbáltak vitát provokálni. A terem néma maradt. Rendszerint akadt egy bátor ember, aki maró gúnnyal támadásba lendült az egész hallgatóság néma, de szemmel látható helyeslése közepette. Az előadók remekül alátámasztott érveléssel hallgattatták el a támadót, és hogy a dolog még hatásosabb legyen, konkrét fenyegetéseket is megeresztettek az engedetlen egyén karrierjére és jövőjére nézve. A séma: érvelni, és kényszerrel megteremteni a szükséges körülményeket. Tűzszerszám és tapló. Üllő és kalapács. A várt szikra kipattan. Ez matematikai bizonyosság.”

„Ady prózája csak a hírlapi vitában melegszik föl, különben csikorgó, kurta lélegzetű, emberei papirosfigurák. Petőfi tanult fő, literátus, a betű tisztelője, Shakespeare ihletes fordítója. Adynak a francia szellem a pórusáig se hat, műveltsége újságírós, értesültsége kávéházi. Petőfi, aki sohase látta a tengert, és Ausztrián kívül nem járt külföldön, világvárosi jelenség. Ady, minden Párizs-rajongása ellenére, nem az. Petőfi nyugat-európai formában fejezi ki, hogy magyar. Ady melldöngető, magyarkodó formában fejezi ki, hogy nyugat-európai. Politikai verseit többnyire megrendelésre írta a napilapok tárcarovatába, vagy a Galilei-kör március 15-i ünnepére, mintegy versenyezve Ábrányi Emillel, aki ezen a napon csengőbb rímekben és ötletesebb formában a másik, jobboldali tábort szolgálta ki…”

„Prima, quae vitam dedit, hora, carspit.”

„A vesztőhelyre sáros út vitt
és kikericsek kékjei.
Száz év, s meghaltam volna úgyis –
vígasztalódott Vécsey.
Lahner György sírt s a földre nézett,
Damjanich szekéren feküdt,
Leiningen felmentő honvédek
árnyát kereste mindenütt.
S a táj olyan volt, mint a fácán:
tarlók, fák vérző foltjai,
és ők, tarkán, libegve, hátán:
elhulló, bús-szép tollai.
…
Száz év s a magyar börtönéjjel
nem változott száz év alatt
Száz év s az első fordulóra
ébredtetek és lassan róva
a lépést, méláztatok róla,
mit hozott Világos, Arad…”

„Egy vitában, abban a pillanatban, amikor haragot érzünk, már felhagytunk az igazságra való törekvéssel, és elkezdtünk önmagunkért küzdeni.”

„Néha előfordulhat, hogy egy hosszú vita egy hosszabb barátság okozója lesz. Általában azok, akik vitatkoznak egymással, végül megegyeznek.”