Idézetek ítélet-ről

„Három olyan ítélőszék van, amely jóformán sohasem ért egyet egymással: a törvényeké, a becsületé és a vallásé.”

„Az emberi természet olyan - és ezt ügyesen kihasználták a zsarnokok és fogdmegek -, hogy amíg le tudná leplezni az árulókat, vagy lázadást szíthatna a tömegben, vagy saját halálával megmenthetné mások életét, él benne a remény, még hisz a szerencsés végben, még belekapaszkodik a javak szánalmas maradékaiba, ezért hallgat és alázatos. Amikor elkapják és sarokba szorítják, amikor nincs több veszítenivalója, és képes volna hőstettre, elkésett dühét csak a magánzárka kőkalickáján töltheti ki. Vagy a halálos ítélet közömbössé teszi minden földi dolgokkal szemben.”

„Csak sekélyes emberek nem ítélnek azután, amit látnak. A világ igazi titokzatossága az, ami látható, nem az, ami láthatatlan.”

„Sztálin a saját embereire lőtt. A forradalom veteránjaira. Ezen önkénye miatt ítéljük el őt…Nem kevés kegyetlen zsarnok volt az emberiség történetében, de végül mindük fejére lehullott az a bárd, amellyel maguk is fenntartották uralmukat.”

„Ne ítélj el másokat addig, amíg nem ítéled magad.”

„Az ítélt dolgot (jogerős ítéletet) igazságként kell elfogadni.”

„Reményt találok a legsötétebb napokon, és összpontosítok a legfényesebbeken. Nem ítélem el az univerzumot.”

„Az embert a tettei alapján ítéljük meg teljes mértékben, a kezdetektől a végéig. Ne vegyél ki egy darabot az életemből vagy egy dalt a zenémből, és ne mondd, hogy erről szól, mert te azt hiszed, hogy, jobban tudod.”

„Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret.”

„Az életben az a fontos, hogy mindent a priori ítélettel illessünk. Úgy látszik ugyanis, a tömegeknek nincs igazuk, az egyéneknek meg mindig igazuk van. De ebből nem szabad magatartásunkra szabályokat levonni: nem kell ezeket megfogalmaznunk ahhoz, hogy betartsuk őket. Csak két dolog van: a szerelem, mindenfajta szerelem a csinos lányokkal, meg a New Orleans-i muzsika vagy a Duke Ellington-féle. A többinek el kéne tűnnie, mert a többi rút…”

„Értelem: azt hisszük mindig elegendő van belőle – látva, hogy ez az, amivel ítélünk…”

„Emberek, óvakodjatok az igazságtalanságtól, mert az igazságtalanság sötétség lesz az Ítélet napján.”

„Furcsa dolog, hogy aminek véljük magunkat, az nem vagyunk, s ami lenni szeretnénk, az gyakran a legkevésbé való nekünk. Elméletünk ítél el bennünket, s gyakorlatunk hazudtolja meg elméletünket.”

„…egy nő, midőn szeretőt választ, inkább a többi nő véleménye szerint ítéli meg, mintsem a saját véleménye alapján.”

„Az Ítélet napján elsőként azokat sújtja ítélet, akik vért ontottak.”

„Szeretném Önöknek világosan megmondani, hogy én magam is, mint sok százezer párttag abban a hitben és tudatban élt, hogy Nagy Imrét törvényesen és joggal ítélték halálra. Az okmányok áttekintése azonban azt jelzi, hogy a kiszabott ítélet, ami a legsúlyosabb, nincs tényekkel alátámasztva. Egyetlen politikai rendszer sem viselhet a hátán ilyen morális terhet.”

„Kádár nem érte meg a rendszer bukását, arra viszont nyilván rájött, hogy rogyadozik, múltja nagy részét pedig szigorúan ítélik meg.”

„A Forradalmi Kormányzótanács megbízott azzal, hogy úgy a fronton, mint a front mögött a rendet és a fegyelmet biztosítsam. Feladatom megvalósítására rendelkezésemre áll minden eszköz, és én élni is fogok ezekkel az eszközökkel, ha ennek szükségessége merülne fel. Nem hinném, hogy ezeket az eszközöket a keleti hadsereg katonáival szemben alkalmazni kényszerülve lennék, mert megvagyok győződve arról, hogy a hadseregnek minden katonája át van hatva attól a tudattól, hogy a proletariátus hatalma és ezzel együtt a proletariátus egész léte, jövendő boldogsága veszélyben forog. […] A proletariátus osztályellenségeihez, a burzsoáziához nem fordulok semmiféle kérelemmel, csak azt szeretném, ha ezeket a szavakat vésné az emlékezetébe: aki a proletariátus hatalma ellen emeli fel kezét, aki nyílt vagy rejtett úton ellenforradalmat szít vagy elősegít, illetve elhallgat, aki a Forradalmi Kormányzótanács és a Hadsereg Főparancsnokság minden rendelkezését végre nem hajtja, az a saját halálos ítéletét írja alá. Az ítélet végrehajtása a mi feladatunk. És a rend fenntartására, minden ellenforradalmi megmukkanás csírájában való elfojtására nem fogok visszarettenni semmiféle eszköztől.”

„Minden ítéletünk előbb puszta észrevevési ítélet; csak előttünk, azaz énünk előtt érvényes…”

„A tárgy magában mindig ismeretlen marad; de ha az értelmi fogalom a képzetek kapcsolatát, melyek róla az érzékiségnek adva vannak, egyetemes érvényességűvé teszi, akkor e viszony által a tárgy meghatároztatik, s az ítélet objektív.”

„A társadalmi világban nem igazán az a fontos, megtörtént-e valami vagy sem, hanem hogy milyen mértékben és milyen feldolgozásban észleli azt a szélesebb környezet. Az újságok, a rádió és televízió révén a XX. században kitágult a világ számunkra, és a saját szemünkkel észlelt események mellett úgy ítéljük meg nagyobbrészt a világot […], ahogy a tömegmédiumok tálalják […]”

„Az élet rövid, a mesterség hosszú, a kellő pillanat hamar elrepül, a tapasztalat félrevezető, az ítélet nehéz.”

„Az életfogytiglani ítélet nem nekem szólt, hanem elsősorban Bibó Istvánnak, én a Bibó-per másodrendű vádlottja voltam.”

„Ki és mi vagyok én? Mi végre vagyok én itt? Ki lesz belőlem halálom után? […] Vagyok én ember, azaz okos lélekből és érzékeny testből egybealkotott valóság, oly nemes valóság, hogy mentől többet vizsgálom magamot, annál nagyobb csudálkozásra ítélem életemet.
Én az én gondolatommal egy szempillantásba feljebb hágok, mint egy ágyúgolyóbis a világ teremtésétől megindulván, és e mái napig szüntelen repültre ment volna. Mert elmégyek az örökkévalónak trónusához, és ővéle beszélek, emlékezetemmel az ezelőtt ezer esztendőkkel történt dolgokat jelenvalókká tészem. […] én ember vagyok, e többet tészen, mintha azt mondanám: én király vagyok. Mert a korona és a királyi pálca porrá lesznek, de én örökké élek. […] De valjon mi lesz belőlem halálom után? Valjon nem halnak meg az én gondolatim és belső érzékenységeim a testnek halálával együtt?”

„A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.”

„Kerüljétek a kegyetlenséget, és az igazságtalanságot, mert az ítélet napján ugyanaz sok sötétségbe fordul; és őrizzétek magatokat a nyomorúságtól; már előtettek élt nemzeteket is romba döntött.”

„Hol halálra ítélt egóm hatalmában élek, hol határtalan szellemem szabadságában.”

„Ha valamihez adom a nevem - én felelek érte -, azt akkor is végigviszem, ha észreveszem, hogy kihátrálnak mögülem. Ha lesre futottam, akkor is be kell rúgni a labdát, aztán majd legfeljebb nem ítélik meg a gólt, de én ezt vállaltam.”

„Ady – ez tagadhatatlan – elsősorban, mint politikai költő híres, emlegetett. Művészi szempontból itt támadható legerősebben. Az írástudatlanok, akik egy költőt mindig az életkörülményei és a témái szerint ítélnek meg, nem pedig a belső mivolta, vagyis a művészete, a formája alapján, szeretik Petőivel együtt emlegetni, melléje, sőt magasan föléje helyezni.”

„Nyilvánvalóan soha nem a szerző hibája, ha adott esetben az ítélet erről hamis és lebecsülő csupán azért, mert az érintettek nem kellően mesterei hivatásuknak…”

„A férfiak általában inkább a látszat, mint a valóság alapján ítélnek. Minden embernek van szeme, de csak keveseknek van meg a behatolás adománya.”

„Mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy magunkat az eszményeink alapján ítéljük meg, másokat pedig a tetteik alapján.”

„Drága Testvérem, Te már letetted
Fürge tolladat… Le az életet..
A véres zsivaj mögötted maradt.
Csillag porzik már lépteid alatt.
Itt mások ügyét védted lelkesen,
(közben a szived kopott csendesen...)
Most a Te pöröd tárgyalják ott túl:
ítélőhírád csupán egy: az Úr!
Ott más a törvény, más az ítélet...
Szegény Testvér – én nem féltelek Téged!
Megvolt kereszted, megvolt Golgothád,
s tömeg is akadt, mely kővel dobált.”