Népszerű idézetek

oldal 54

„A bölcsesség tapasztalatból származik. A tapasztalat gyakran a bölcsesség hiányának eredménye.”

„Ha más akarsz lenni, mint aki vagy, elpazarlod önmagad.”

„A zene érzelmileg megérint minket ott, ahol a szavak önmagukban nem képesek.”

„A fű a nemzet gyógyítása, az alkohol a pusztulás.”

„Aki ma hegyeket mozgat, egykor kavicsokkal kezdte.”

„Ha kell, legyen háború, amíg az életünket védjük a pusztítótól, aki elemésztene mindent; de én a fényes kardot nem azért szeretem, mert éles, a nyílvesszőt, mert gyors, a harcost, mert diadalmas. Én mindezt csak azért szeretem, amit véd.”

„... és egy pillanatra azt hittem, hogy szeretem. De lassan gondolkodó vagyok, és tele vagyok belső szabályokkal, amelyek fékként hatnak a vágyaimra.”

„Hívd vissza régi, számüzött eszed,
S hessentsd el aljas, rút hóbortjaid.”

„Az Isten néha hosszan elpepecsel, máskor meg épp csak rád mutat, és közli, hogy ideje beadni a kulcsot.”

„Te légy a saját palotád vagy a világ lessz a börtönöd.”

„Az emberben két hiba s egyben akadály lehet: az egyik a test, a másik a lélek oldaláról. A test részéről akkor, ha az egyes érzékszervek nem hibátlanok, s így semmit fel nem foghatnak, amint a süketek, és némák meg hasonlók esetében látunk. Lelki akadály akkor keletkezik, amikor a gonoszság hatalmaskodik el rajta, és bűnös élvezetek hajhászójává teszi, amelyek végleg megtévesztik, s mindent megutáltatnak vele.”

„Oroszország némi változtatással elismételheti Luther ismert szavait: itt állunk, a régi kapitalista és az új szocialista világ határmezsgyéjén, itt ezen a válaszúton egyesítjük a proletariátus erejét nyugaton és a parasztságét keleten, hogy megsemmisítsük a régi világot! A történelem istene legyen velünk!”

„Hogy megvédjük jóságunkat, néha gonoszaknak kell lennünk.”

„Szerencsés, aki türtőzteti magát. Irigylem az oly embereket, akik el tudják titkolni, hogy mit gondolnak.”

„A diktatúra és a demokrácia között az a különbség, hogy a diktatúrában az egyik ember legyőzi, megalázza és kizsákmányolja a másikat. A demokráciában a másik ember teszi ugyanezt az egyikkel.”

„A „nyugati kultúra” kissé lógott rajtunk, mint frakk a négeren. Idegeink bűntudatosan lázadoztak. A kapuban gyanítani kezdtük, hogy a „Nyugat”valami más is, mint Anatole France művei, meglehetősen rossz magyar fordításban, Ady párizsi benyomásai, francia divatlapok és bajuszpedrők, történelmi leckék az iskolában s rosszul kiejtett francia szavak, melyeket oly hatásosan lehetett elhelyezni a köznapi beszédben. Kezdtük sejteni – inkább csak légköri benyomás volt ez ott, a belga-német határon! –, hogy polgárnak lenni, a szó nyugati értelmében más, mint polgárnak lenni odahaza; nemcsak a négy szoba teszi meg a gőzfűtés, a cselédek, Goethe összes művei a könyvszekrényben meg a finom úri társaság
…
Zavartan éreztük, nagyon finom idegekkel, hogy polgárnak lenni nem egészen ugyanaz Nantes-ban, mint Kassán – s mi odafent, a mi „nagy urbanitású” felvidéki városainkban, valahogy kínos-lelkiismeretesen voltunk polgárok, úgy iparkodtunk, mint az eminens diákok, valósággal szorgalmi feladatokat végeztünk polgáriasságból, ernyedetlenül civilizálódtunk. Nantes-ban valószínűleg éppen csak éltek az emberek egy életformán belül, különösebb osztálybecsvágy nélkül.”

„Némelyik álom meghal és lehullik, ez az élet egyik keserű igazsága. Hány ilyen keserű igazság van még?”

„A szerelem megsemmisíti az észt. Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye: amikor az egyik megtelik, a másik kiürül.”

„Aki semmitől sem fél, van olyan hatalmas, mint akitől mindenki retteg.”