Népszerű idézetek

oldal 12

„De nem haragszom rád, tudom, hogy művész vagy, fényképezel, és installációkat készítesz meg assemblage-okat, könyveket írsz és verseket, és egy nap híres leszel.

Én meg alig várom, hogy végezz a munkáiddal, kézenfogj és körbevezess a műtermedben, akár egy tárlaton.

Szeretem a műtermed. Olyan izgalmas és egyedi hely, tele elgondolkodtató, misztikus és megfejtenivaló tárggyal és műalkotással… A te különleges világod mindenkit magába szippant, aki belép az ajtaján.
Neked csupa figyelemreméltó dolog kerül ki a kezeid közül. Nem ismertem még senkit, aki ilyen érdekesen látta volna a világot, és ennyi nagyszerű dolgot hozott volna létre, mint te.”

„Platón a barátom — Arisztotelész a barátom — de a legnagyobb barátom az igazság.”
Amicus Plato — amicus Aristoteles — magis amica veritas

„Az őszinteség a bölcsesség könyv első fejezete.”

„Az idő illúzió.”

„Engem mániákusan szeretnek a férfiak.”

„Megdörren az ég odakint.
Azt hiszem, ez a nyár minden eddiginél esősebb lesz.
Azt hiszem, minden esélyem elmossa a menekülésre.

Mozartra, Modiglianira, Van Gogh-ra, és Chopinre gondolok.
Nekik csak egy pillanat adatott, harmincegynéhány év, még szinte el sem kezdték az életet, máris véget ért a számukra.
Franz Marc, Boris Vian, és Csehov… És a többiek, a tragikusan fiatalon elhunyt géniuszok, aki még a negyvenet sem érték meg”

„Az okos emberek megoldják a problémákat, a zsenik pedig megelőzik őket.”

„Az izzadság vért takarít meg, a vér életeket ment, de az agy mindkettőt megmenti.”

„A félelem erősebb, mint a szeretet, ezt ne feledjétek. A félelem erősebb a szeretetnél, és az a sok szeretet, amit adtam, nem jelentett semmit, amikor a félelemről volt szó.”

„Felnevet. Édes, csilingelő a nevetése… Zene füleimnek. Kényeztetés, mámor…

És akkor megszólal. A hangja finom és játékos.

Mosolyog. Mindenkire. Azokra is, akiket láthatóan nem is ismer. Elbűvölő a mosolya… És őszinte. Minden mozdulata csupa őszinteség.

Jelenség. Oda kell rá figyelni. 

Ő a legszebb nő, akit valaha láttam.”

„Fiókod tele képeimmel,
S falaid,
Szemed minden könnytengere”

„A kávézó teraszára ülünk ki, a napra, és a Nap ragyogó fényt von köré, olyan ragyogó fényárban úsztatja szőke haját, mintha nem is volna igaz.

Vállát szabadon hagyó, fodros ujjú, könnyű kis ruhát visel, elragadó benne, akár egy földreszállt angyal!

Képtelen vagyok levenni róla a szemem.

Szeretem azt a szexin kiálló kulcscsontját, ami olyan törékennyé teszi, szeretem a barna pöttyeit a vállán, a karján, a mellkasán, szeretem a szőkeségét, csókra hívó száját…

Jegeskávét iszik, mert már egészen meleg van, igazi tavasz, ahogy mondani szokta, és a szívószállal babrál, és azt kívánom, bár ketten lennénk itt, bár ketten lennénk az egész világon.  

A tejszínhabos ajkát nézem. Ó, bárcsak megcsókolhatnám!

Kísértesz, porcelánbaba, a szőke hajaddal, és a szexi barna pöttyeiddel, és mindennel, ami vagy, voltál és leszel.

Kívánlak, és örülök, hogy létezel.”

„Nem, ő nem érez lelkiismeret-furdalást, sem kételyt. De miért is érezne? Csak a jók vívódnak azon, hogy amit tesznek, jó-e vagy sem.”

„Ha innen kijutok mindent elölről kezdek.
Virágokat ültetek egy aprócska kertben. Elég lenne néhány négyzetméter, mert néhány négyzetméter lehet akkora, mint egy egész világ.”

„Csak nézem, és elveszek a ragyogásában. 

Míg mások ármánykodnak és gáncsoskodnak, ő senkinek sem tudna ártani, egy rossz szót sem szól senkire, csak mosolyog, ragyog.

Ő maga vagy a megtestesült szépség kívül-belül.”

„Ha arról a személyről álmodsz, aki lenni szeretnél, azzal elvesztegeted azt a személyt, aki már vagy.”

„Ki vagy te, hogy bíráld az életet, amit élek? Nem vagyok tökéletes. Nem is azért élek, hogy azzá váljak, de mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg róla, hogy a te kezeid tiszták!”

„A világon kétféle ember létezik: akik tudni akarnak, és akik hinni akarnak.”

„Amilyen mértékben növekszik benned a szeretet, olyan mértékben növekszik szépséged, mert a szeretet a lélek szépsége.”