Népszerű idézetek

oldal 13

„Általában az ember csakugyan szereti lesújtottnak látni a legjobb barátját. A barátság legnagyobbrészt ezen alapszik.”

„Amikor elszívod a gyógynövényt, az felfed téged önmagad előtt.”

„Az intelligencia mértéke a változás képessége.”

„A tőke olyan holt munka, amely vámpír módjára csakis az élő munka erejének kiszivásából él, és minél több munkát szív magába, annál jobban él!”

„Platón a barátom — Arisztotelész a barátom — de a legnagyobb barátom az igazság.”
Amicus Plato — amicus Aristoteles — magis amica veritas

„Nem mi írjuk életünk legfontosabb jeleneteit.”

„Legyetek tisztában a csillagokkal és a végtelennel a magasban. Akkor az élet mégiscsak varázslatosnak tűnik.”

„Az egyik felszolgáló, kezében pezsgőspoharakkal teli tálcával odalép hozzá, és a társasághoz, akihez tartozik. Valamennyien elvesznek egy-egy poharat. Egyedül ő köszöni meg. 
     
Egyedül ő tekinti emberi lénynek a felszolgálót. Ő még a felszolgálóknak is ad a mosolyából. Ő az a fajta lány lehet, aki mindig átadja a helyét a buszon, aki mindig ad aprót a kéregetőknek, és aki átkíséri az időseket a zebrán.”

„Egy hazugság már félig körbejárta a világot, miközben az igazság még csak a cipőjét húzza.”

„Mert befolyásolni valakit annyi, mint odaadni neki tulajdon lelkünket. Az illető nem természetes gondolatait gondolja, és nem is természetes szenvedélytől lángol. Erényei nem az ő erényei. Bűneit, ha vannak bűnök, csak kölcsön kapta. Visszhangja lesz valaki más zenéjének, egy szerep színésze, melyet nem az ő számára írtak. Az élet célja az, hogy kifejleszük önmagunkat.”

„Ahogy megpillantalak a mélyen kivágott, rövid, testhez simuló fekete koktélruhádban, tátva marad a szám. Most nem megszeppent kislány vagy, és nem is különc kis művész, most díva vagy, az én szexi kis dívám.”

„Szomorú világ a miénk, a gyász senkit sem kerül el; a legkeservesebb kínokat azonban a fiatalság éli meg, mivelhogy váratlanul jönnek erre reá.”

„Sok mindenen keresztülmentem életemben. Tudom, milyen érzés feszengve kiszámolni a kasszánál az aprót zsemlére és felvágottra, tudom, milyen érzés, ha az ember a földön fekszik és rugdossák, tudom, milyen érzés kétségbeesetten menekülni az éjszakában, tudom, milyen érzés a fájdalom, és a félelem, de ha mindezt nem tudnám, alkotni sem tudnék.
És nekem alkotnom kell.

Ad astra per asperas.1

Azokra, akik mindezt nem tudják, száz év múlva senki sem fog emlékezni. Az alkotásaik nem többek holmi dekorációknál. Nincs bennük semmi forradalmi, semmi eredeti.

Én viszont halhatatlan leszek.”

„Bocsáss meg ellenségeidnek, de jegyezd meg a nevüket!”

„A legtöbb ember más ember. Gondolataik valaki más véleményei, életük egy utánozás, a szenvedélyük pedig egy idézet.”

„Az élet olyan, mint a biciklizés. Hogy megtartsd az egyensúlyod, mozgásban kell maradnod.”

„Ha a tetteid arra ösztönöznek másokat, hogy többet álmodjanak, többet tanuljanak, többet tegyenek és többé váljanak, akkor igaz vezető vagy.”

„Meztelen tested csak azoknak add, akik beleszeretnek meztelen lelkedbe.”

„A lélek öregnek születik, de megfiatalodik. Ez az élet komédiája. A test fiatalnak születik, de megöregszik. Ez az élet tragédiája.”