„A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.”

„Mert – mint tudod, Uram – tél volt, mikor jöttem,
havas táj… kopasz fák busongtak köröttem.
S azóta is mindig jég-mezőkön jártam.
Utolsó utamra hadd menjek hát nyárban!”

Ady Mariska (1889–1977) Magyar költő, elbeszélő

„A szenvedés elmúlik, de a tény, hogy szenvedtünk soha nem múlik el.”

Léon Bloy (1846–1917)

„A felszínre nem hozott érzelmek soha nem múlnak el. Élve vannak eltemetve az emberben, és végül nagyon csúf módon törnek elő.”

Sigmund Freud (1856–1939)

„A múlt az egyetlen emberi valóság. Csak a múlttal alkothatjuk meg a jövendőt.”

Anatole France (1844–1924)

„Talán én tudom a legjobban, miért nevet egyedül az ember; mert egyedül csak ő szenved olyan mélyen, hogy ki kellet találnia a nevetést.”

Friedrich Nietzsche (1844–1900) német filozófus

„Sajnos én soha sem követtem el hibákat; életem téli álom volt, mert féltem a hidegtől.(Giza levele Idushoz, Macskajáték)”

Örkény István (1912–1979) magyar író, drámaíró, humorista, gyógyszerész

„... a három dolog, amit nem tudok megváltoztatni, az a múlt, az igazság és te.”

Anne Lamott (1954)

„A lelkem mélyén meg voltam róla győződve, hogy annak, aki ilyen teljes és emberi életet él, erőszak által kell elpusztulnia. Bármikor jön a halál, nem talált volna készületlenül, most sem érne váratlanul.”

Malcolm X (1925–1965)

„Tél-boszorkány bonthatatlan”

Szabó Lőrinc (1900–1957) magyar költő, műfordító