Idézetek nyár-ről

„Öregen, őszen és agársoványan, Mégis de jó, de jó, de jó, hogy nyár van.”

„Ahogy őszbe fordult a nyár, és Carolyn utolsó telébe sötétedett az ősz, Ralph gondolatait mindjobban betöltötte a halálóra. Ahogy lassult, egyre hangosabban ketyegett. De Ralph álmát még nem zavarta. Az csak később jött.”

„Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.”

„Alkonyra hajlik már az évszak,
nő a homály, fogy a derű,
a dombra hűvös-szárnyú szél csap,
fél a madár, fázik a fű.
…
Némán tapad a menyezetre
a légy, mint akit csapda zár,
s mint földre hullott hópehelyke,
apránként olvad szét a nyár.

(Nemes Nagy Ágnes)
.”

„És így, a napsütéssel és a fákon növekvő nagy levelekkel, az az ismerős meggyőződésem támadt, hogy a nyárral az élet újra kezdődik.”

„Ütünk egy lyukat a frontvonalukon, a többi meg megy magától.
Max von Baden herceg kérdésére adott válasza, amikor a herceg az 1918 nyári támadássorozat során követendő taktikáról érdeklődött.
A német hadsereg nyugati főhadiszállásán; Spa (Belgium); 1918 nyara”

„Aztán az iskolában volt egy nagy, disznó kövér, csúnya tanárnőm, aki ráadásul mindig izzadt és minden nyáron bűzlött. De amikor Whitmant olvasott fel, megszépült.”

„Mert gyönyörű dolog az, kedves olvasóm, ahogy most a vendéglői étlapok készülnek.
Mikor nyári időben délben vagy este megered a szapora zápor, s künn a vendéglői asztaloknál megázik a sok kifli, zsemlye (a lótó-futó pincérek nem győzik mind behurcolni), akkor másnap majdnem az egész városban az étlapokon megjelenik egy régi ismerősünk, a „kifli-schmarn“, aki, ha egy kicsit inkognitó akar lenni, a „császár-morzsolya“ nevet is szokta használni.
Az aktuális étlap mindig hű fotográfiája az előző nap időjárásának. Ha almásrétes vicsorgatja rád a fogát júliusban, akkor tudd meg, hogy a környéken tegnap vihar volt, és az éretlen almákat lerázta a gallyakról.”

„Hiszek a szabad kereskedelemben, mivel hosszú távon és általában ez az egyetlen politika, ami technikailag megalapozott és intellektuálisan helytálló. /Előadás a Liberális Nyári Egyetemen, 1925/”

„Akárhol állunk - még ha fejjel lefelé lógunk is a világmindenségben, még ha karácsonykor a nyári nap tűz ránk -, mindig a világ közepén vagyunk, mindenhonnan egyforma messze van a világ vége.”

„Tavalyi trombózisom után nyárra meglett a genetikai vizsgálat eredménye is. Kiderült, nem folytathatom az élsportot.”

„Minden szavadban a termő magyar nyár”

„A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.”

„Az emberek nem veszik észre, hogy tél vagy nyár van, amikor boldogok.”

„Mert – mint tudod, Uram – tél volt, mikor jöttem,
havas táj… kopasz fák busongtak köröttem.
S azóta is mindig jég-mezőkön jártam.
Utolsó utamra hadd menjek hát nyárban!”

„Hegyoromtól tó jegéig
csak a szél fut búgva végig;
csak a zordon ég borul
tar mezőkre komorul.

Udvarokon pusztaság van,
nincs, ki zajt verjen vidáman.
Hol a nyár víg dallama?
A lélek is puszta ma.

Hol hegyen az aklok állnak,
hóháton hidat csinálnak
ádáz, éhes farkasok…
Jaj tinektek, gyapjasok.”

„Egy őszi nap, akár a többi ezrek:
ajtócsapódás, hervadt, őszi fény.
Erdőben ültem, levelek lepergett
sorsán merengve. hova. merre lesztek -
s akkor jöttél felém.

Körülfolyt a köd, s gomolygott fölöttem,
bár elfakult a rétek zöldje már,
még egyszer hajtott és virágba szökkent
sebes időnk többé tán el se röppen -
csak lenne örök, örökös a nyár!”