Idézetek indulat-ről

„Összehasonlítottam magam egyik barátommal, aki mindent meg akar kapni a világtól és csalódott, ha nem a legjobb jut neki. Azt tapasztaltam, hogy jómagam egyre inkább a másik végletnél indulok, nem várok semmit, és hálás vagyok mindenért, még a legkisebb dolgokért is.”

Ralph Waldo Emerson (1803–1882)

„Azon a napon, amikor eltemette feleségét, az emberi érzés utolsó szikrája is kiveszett belőle. Lelkét eltöltötte a kimondhatatlanul gonosz indulat, amit még kegyetlen apja kezdett kisgyerek korában beléoltani. Tulajdon szegénységre kárhoztatott sorsa iránt közömbössé vált, és az egyre ritkábban jelentkező erkölcsi megfontolásokat éles kacajjal nyomta el. Kíméletlenné lett önmagával is, akárcsak minden más emberhez is.”

Joszif Visszarionovics Sztálin (1879–1953) a Szovjetunió diktátora

„Én viszont úgy látom, hogy a vallásháborúk és vallásüldözések a vallási élet középpontjában álltak egész történelmünk során. Vajon mi változott meg, ami miatt a világ egyes részein, egyes emberek szemében ezek ma már csupán az igazi vallásos hit szélsőséges megnyilvánulásainak látszanak? Volt valami természetfölötti jelenés, vagy elveszettnek hitt szent könyveket fedeztek föl, amelyek új megvilágításba helyezték a vallási tanokat? Nem. A racionális és humanitárius gondolkodás indult terjedésnek a felvilágosodás kora óta, s ez visszahatott a vallásos hitre is: a vallási tolerancia terjedésének kedvezett.”

Steven Weinberg (1933) amerikai fizikus

„Nagyon boldog vagyok, hogy említette a neveket, mert ezek nagy problémát okoztak nekem. És épp ebben lelem a legnagyobb örömömet is: egy jó névben. Íráskor is mindig egy névből indulok ki. Mondjon nekem egy nevet, és lesz belőle egy történet - rendszerint így van nálam, s nem fordítva.”

John Ronald Reuel Tolkien (1892–1973) angol filológus, író, költő

„Ismerni a jót könnyebb, mint követni; sőt még az sem nehéz, hogy némelykor jó vagy éppen nemes tettet vigyünk véghez: de egész éltedet meghatározott elv szerént intézve, sohasem tenni mást, mint amit az erkölcsiség kíván; s még akkor sem, midőn haszon, bátorlét, indulat heve vagy szenvedelem ereje másfelé ragad; ezt hívják erénynek.”

Kölcsey Ferenc (1790–1838) magyar költő, politikus és nyelvújító, az MTA rendes tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja

„Minden indulatot csak nála erősebb és vele ellentétes indulat képes megfékezni, s az embert csak a nagyobb kártól való félelem tartja vissza attól, hogy kárt okozzon másnak.”

Baruch Spinoza (1632–1677) holland filozófus

„1926 körül lehetett Brassóban a második kiállításom. Ez már a Redoutban volt, nem a Klingsor szűk helyiségében. A kiállítás már sok sikerrel indult. Először Kimm Frigyes írt cikket, Eder pedig csak úgy hozta a szászokat: »No nézzétek, ez igen, ilyent vegyetek!«”

Nagy Imre (festő) (1893–1976) magyar festő, 1893-1976

„Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával nehányszor rákopogtatott keszeg mellére –, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A különbség csak az, hogy a nappal s az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember. Hogy ennyi jut ebből s ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, s ez elől nem lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem előbb végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettőt, hanem előbb fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka…! Nagy hangon, szinte kiabálva mondta az utolsó mondatokat, de a szeme még így is kifényesedett tőlük. Aztán lehajtotta a fejét, inge ujját végighúzta az orrán, és fölállt. Fölmarkolta kalapját is a padról. – Na, én megyek. Az asszony elkomolyodva állt a bölcsőmellett, és nézte Birtalant. – De ha az ember – szólalt meg lassan –, de ha az ember mindég csak puliszkát eszik, puliszkát és puliszkát… és a túró szagával is megelégszik… míg mások meg, más asszonyok azalatt csak túrót esznek, puliszka nélkül… akkor mi lesz azzal a túróval, amit elmulasztott megenni az ember…? Megmarad az a gyermeknek? Birtalan már fejére tette a kalapot, a puskát is a vállára vette, úgy állt ott. Nézte az asszonyt. – Aki mindég csak puliszkát eszik – felelte lassan, elgondolkodva, óvatosan –, mindég csak puliszkát, akarattal… s a túrót félreteszi.. annak vigyáznia kell, nehogy végül is a túró megromoljék… Ami pedig másokat illet – legyintett hirtelen, és furcsán elmosolyodott, szomorúan is, gúnyosan is –, nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt mindenkinek meg kell ennie! Én tudom ezt, én… nekem elhiheted. A puliszka, az nem romlik el. Az nem. Indult. Az asszony nem szólt utána. Nehány lépés után visszafordult még egyszer.”

Wass Albert könyv A funtineli boszorkány

„Odakint aranyszínre festette a leveleket a kései napsugár. Az öreg tölgyön mókus fonta imára lábacskáit. A fák alatt feketerigó szaladt el, az úton pedig lassú, fáradt léptekkel indult el a délután. Mátyás kiáltott az erdőn, és a fák között lassan ébredni kezdett már, szürke párát ásítva a szomorkás, öreg vándor – az éjszaka.”

Papp Olivér (1975) magyar író (1975–)

„A török utakon eleve te vagy a vesztes, mert a rendőrök abból indulnak ki, hogy az egész baleset nem történt volna meg, ha te nem jársz arrafelé.”

Moldova György (1934) magyar író, újságíró, a DIA alapító tagja

„Áldozat nélkül nincs megvalósulás. (…) Ami az életünkben szép és nagyszerű, az mind önfeledt örömmel indult az útjára, olyasféle lelki élménnyel, mely érzéki szinten az ölelés testi kéjéhez hasonlatos - de csak komoly áldozattal és szenvedéssel tud "világra" jönni. (…) Áldozatot az ember mindig valakiért vagy valamiért hoz, amibe, vagy akibe "szerelmes!"”

Müller Péter (1936) magyar író, drámaíró, színházi dramaturg, forgatókönyvíró, előadó

„Indulat ellen harcolni nehéz, mert amit akar, a lélek árán veszi meg.”

Hérakleitosz (-535)

„Ha egy olyan istenség hitéről és eszméjéről van szó, akit kiválónak és jónak tartanak, és mint ilyen csodálják és tisztelik, mert tudják, mert a puszta hatalom és tudás mellett a legkiválóbb természet is az övé, ami mindenki számára szeretetre méltóvá teszi, és ha az uralkodó és hatalmas lény olyannak mutatkozik, vagy történelmileg úgy ábrázóltak, hogy nagyfokú és különleges megbecsülésben részesít mindent, ami jó és kiváló, mindenki javával törődik, jótékony és szerető indulat füzi az egész iránt; egy ilyen példa kétségtelenül létrehozza és növeli az erény iránti indulatot, az össze többit pedig megfékezi, és egyedül ennek veti alá.”

Anthony Ashley-Cooper, Shaftesbury harmadik grófja (1671–1713)

„Csatorna?! Kanális! A csatornában nincs ennyi sz*r. (Véleménye az 1997–ben indult két országos kereskedelmi televízióról)”

Hofi Géza (1936–2002) magyar humorista, előadóművész, színművész

„Kezdetben volt a csönd és nem tudta még,
hogy mért kiván szeretni,
kezdetben volt a hang és nem tudta még,
hogy mért kiván szeretni,
kezdetben volt a köd és nem tudta még,
hogy mért kiván szeretni,
kezdetben volt a láz és nem tudta még,
hogy miért kíván szeretni?
Kezdetben volt az egy-álmú anyag, a nyugalom, robaj,
mozdulat, tespedés,
lágy csömör és harsogó, sós hullámverés,
magányos dermedés méhe, fekete éjfél-olaj,
a lüktetni, izzani, hártyásodni, bőrzeni vágyó némaság,
kezdetben volt a vágy, az önmagát erező sűrű bujaság…
………………………..
Kezdetben nem voltál te sem,
csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető, lágy indulat,
a szurok-sűrű, fortyogó, forró akarat,
világ-tűz, vízözön,
ismeretlen és titkos robbanások,
május-szagú álmok, test-nélküli vallomások…”

Juhász Ferenc (költő) (1928–2015) magyar költő

„Csak egy Magyarország van: a mi Magyarországunk. Tehetséges, jóravaló emberek, sok-sok millió jól, jobban, boldogságban élni akaró ember országa. Csak rajtunk múlik, hogy milyenné tesszük. Tehetjük az indulat országává. Tehetjük a harcos füttyök országává. És tehetjük a béke, a nyugalom szigetévé egy olyan világban, amely világ rólunk szól, és amelyet azért építünk, hogy gyermekeinknek itt hagyva egyszer majd azt mondjuk: nézzétek, fiúk, nézzétek, lányaink! Mi csináltuk a két kezünkkel. Apátok és anyátok csinálta. Azért tettük, hogy jobb legyen nekünk, és jobb legyen gyermekeinknek.
Magyarország szabad és demokratikus. A szabadságért és függetlenségért megküzdöttünk ’48−49-ben. Majd, amikor elbuktunk, hát kiegyeztünk. A demokráciáért megküzdöttünk ’56-ban. Forradalom volt, a vér, a tett, a cselekvés forradalma. Elbukott, de kiegyeztünk. Kiegyeztünk ’89-ben. A szabadság és demokrácia eszménye mára kissé megkopott, új programra van szükség. A szabadság és demokrácia eszménye mára kissé megkopott, új programra van szükség. De nincsen szükség sem forradalomra, sem kiegyezésre, viszont szükség van megegyezésre egy felemelkedő Magyarországért! Egyezzünk meg egy felemelkedő Magyarországért! Ne késlekedjetek, csináljátok meg!”

Gyurcsány Ferenc (1961) magyar politikus, közgazdász, pedagógus

„Szervezőként abból indulok ki, ahogy a világ van, nem pedig abból, ahogy szeretném, ha lenne.”

Saul D. Alinsky (1909–1972)

„Az igazsághoz vezető úton csak két hibát követhetünk el: nem megyünk végig rajta, vagy nem indulunk el.”

Buddha (-563–-483 i.e.) ókori bölcs, a buddhizmus meghatározó alakja