Idézetek egy mosolyról

„Aleksandra arcán a mosoly még szélesebbre húzódott. Mosolya szája két szélére bájos gödröcskéket formázott. Olyan tökéletes gödröcskéket, amelyek bárkit képesek lettek volna levenni a lábukról. Morawski is elragadónak találta őket.”

„Aleksandrát untatta az asztal körül folyó beszélgetés. Felállt, és a hatalmas, színes fényekkel extravagánsan megvilágított akváriumhoz sétált. Amíg a férfiak üdvözölték a megérkező Mikołajt, ő
a vizet szelő színpompás halakat bámulta. Minden alkalommal mosolyt csaltak az arcára. A tenyereit az üvegfalra tapasztotta, akár egy gyerek.”

„Még egyszer végigpásztázta szemeivel a nőt, élvezettel figyelte, ahogy kéjesen tekergőzik a puha szőrmén. Lassan emelkedett fel a tekintélyes bőrfotelból, szemeit mindvégig szeretőjén tartva. Amikor Aleksandra meglátta, hogy a férfi közeledik feléje, elmosolyodott. Cinkos, pajzán mosoly ült az arcára, miközben a férfi nyers öntudatot árasztó tekintetét bámulta. Maksymilian a nő fölé állt. Lábaival közrefogta annak pucér
testét, aztán egy hirtelen mozdulattal felrántotta. Csókolni kezdte a nő nyakát, de csókja csakhamar vad harapásokká erősödött, amitől Aleksandra kéjesen felnyögött.”

„Megdermedt. Egészen lassan fordult meg. Dariusz öntelt mosolyával találta magát szembe.”

„Aleksandra arcán a mosoly még
szélesebbre húzódott. Mosolya szája két szélére bájos gödröcskéket formázott. Olyan tökéletes gödröcskéket, amelyek bárkit képesek lettek volna levenni a lábukról. Morawski is elragadónak találta őket. Romlottnak akarta látni a nőt és ostobának, mégis azon kapta magát, hogy egyre vonzóbbnak találja. Mert a vele szemben ülő nő nem pusztán szép volt, volt a jelenlétében valami rendkívül
igéző, mintha egy édes, sejtelmes, izgató kis titkokkal teli burok lengte volna körül, amely egyszerűen magába szippantotta azt, aki a közelében volt. És Morawski úgy érezte, ez a láthatatlan burok
egyre mélyebbre és mélyebbre szippantja őt.”

„Egy kecses mozdulattal kitolta maga alól a széket, aztán lassú, magabiztos léptekkel, buján ringó csípővel, arcán kihívó mosollyal megindult a férfi felé. Minden mozdulatából tömény szexualitás áradt. Amikor a férfi hez ért, egyenesen eléje vágott, és szorosan hozzásimult.”

„"Mindenkinek más a motivációja. Maksymiliant a bizonyítási vágy hajtotta. Győzni akart. Mindig egyre feljebb és feljebb jutni. Bebizonyítani, hogy még többre és még többre képes. Cezaryt
a hatalom hozza lázba. Uralkodni akar. Élvezi, ha rálát az egész sakktáblára, és ő mozgat minden egyes bábut. Mikołajt az adrenalin hajtja. A veszély. Az erő gyakorlása. A pengeélen táncolás.
Engem, bevallom, a saját egóm tart fogságban. Remek érzés a tudat, hogy jobb vagyok másoknál – Miłosz maga elé révedt. Elmosolyodott. Ravasz mosoly ült az arcán miközben egy kimért
mozdulattal végigsimított az állán, aztán visszahúzta a tekintetét a nőre. – Hogy kinek mi a célja, az tulajdonképpen mindegy is. A lényeg a mechanizmus, az pedig minden esetben ugyanaz:
olyan, mint a kábítószer. Nem lehet leállni vele, és mindig egyre több kell belőle. Érted, hogy miről beszélek, angyalom?"”

„Mi lennék en.. vagyis főként az a kérdés hogy ki.
Egy érzés egy gondolat és egy hangulat főként egy személyiség
S mit okozhat egy titok minek dátumát féltve őrzöm

Ki is lehetnek én valójában a(z) álarc mögött
a sok fájdalom mellet  pengét ragadva eldontenem de  mindenki megovni szeretne amint egyedül sötét szobában azon toprengek hogy messzire mentem meg érte meg ehez hasonló kósza gondolat jár egyfolytában fejemben majd egy hang suttogja minden rendben lesz

En míg sírva remegek mert nem vagyok jol rám jön szorongás es hozzá társul depresszió és egy kis pánik roham ők soha nem hagynak el s amiutan be kötöttem sebemet nagy ruhakba oltozven könnyeket le töröl ve megyek nagy mosollyal nevetve másnap s mindenki azt mondja milyen boldog milyen okkes de ha ismerne nem gondolná ezt talán…
S utána legjobb barátom halgatja mit más okozott nekem fájdalmat”

„Ha a mindennap tudunk mosolyogni, ha boldogok és békések tudunk lenni, az nemcsak nekünk hanem mindenkinek a hasznára válik. Ha igazán tudjuk hogyan éljünk, akkor a napunkat egy mosollyal kezdjük. A mosoly megerősíti az elhatározásunkat, hogy boldogan és békében éljünk. Az igaz mosoly forrása az éber elme.”

„Barátokban számold a korod, ne években. Mosolyban számold az életet, ne könnyekben.”

„Fontosak a barátok - ezért szeretném, ha minél több barátom lenne. Fontosak a mosolyok - ez is nyilvánvaló. De milyenek a mosolyok? Bőséges a választék belőlük. Némelyik gúnyos, némelyik művi, diplomata mosoly. Ezek nem elégítenek ki, sokkal inkább félelmet, gyanakvást keltenek bennem. Ám a valódi mosoly reményt adó, biztató, üdítő. Ha azt akarjuk, hogy valódi mosoly ragyogjon az arcunkon, meg kell teremtenünk magunkban a valódi mosoly forrását.”

„Úgy érzem, a mosoly teszi, amit egy arc szépségének neveznek; ha a mosoly hozzáad valamit az arc bájához, akkor az arc gyönyörű, ha nem változik meg közben, akkor mindennapi, ha elrontja, csúnya.”

„Az udvariasság szervezett közömbösség. A mosoly rendszer. A figyelmesség költségvetés.”

„Van, hogy a mosolyod forrása a boldogságod, de van, hogy a boldogságod a forrása a mosolyodnak.”

„Az emberi fajnak egyetlen igazán hatásos fegyvere van: a nevetés.”

„A nevetés egyáltalán nem rossz kezdete a barátságnak, és messze a legjobb vége egynek.”

„S csillagként ragyog fel majd felettem
a mosoly, mely rajtad bujdokolt.”

„Lehet, hogy az én fájdalmam valaki mosolyának az oka.
De az én mosolyom soha ne legyen oka más fájdalmának.”

„Muris, hogy amikor azt mondják valakire, hogy "félénk", legtöbbször mosolyognak. Mintha cuki dolog lenne, valami vicces kis szokás, amit az ember idővel kinő, mint a foghíjas mosolyt, amikor kinőnek a maradandó fogai. Ha tudnák, milyen érzés valóban félénknek lenni, nem csupán az első pillanatokban bizonytalankodni, nem mosolyognának. Ha tudnák, milyen érzés, amikor az embernek összerándul a gyomra, izzad a tenyere, vagy képtelen egyetlen értelmes mondatot is kinyögni! Ebben nincs semmi cuki.”

„Boldog az a csokoládé, amely miután a nők mosolyán át bejárta a világot, szájban olvadva, élvezetes csókban leli halálát.”

„Egy mosoly kevesebbe kerül, mint az elektromos áram, de ugyanannyi fényt ad.”

„A mosoly nagyon fontos. Ha nem tudunk mosolyogni, nem lesz béke a világon. Nem úgy teremtjük meg a békét, hogy felvonulást szervezünk a nukleáris rakéták ellen. Ahogyan mosolyogni, lélegezni tudunk, ahogyan "beke" tudunk lenni azzal teremthetünk békét.”

„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!”

„Néha már-már elhisszük, hogy nincsenek többé sárkányok; égen-földön egy bátor lovag sem akad, s egy szál hercegnő sincs, aki titokzatos vadonok mélyén suhanna, mosolyával megigézve az őzeket, pillangókat. … Csak persze álruhába bújtak azóta. A sárkányok ma kormányhivatalnoki öltönyt, válság-ruhát és katasztrófa-mezt viselnek. A társadalom démonai vijjogva csapnak le ránk, ha netalántán felemelnénk tekintetünket a Földről, vagy jobbra fordulnánk ott, ahol a bal fordulót várják el tőlünk. Az álcázás művészete odáig fajult, hogy már a hercegnők és a lovagok sem ismerik fel egymást – néha még saját magukat sem.”

„Egy boldog pár egymásnak szóló mosolyát senki más nem értheti rajtuk kívül.”

„Hála neked, nő, aki édesanya vagy, aki egyedülállóan örömteli és fájdalmas tapasztalattal anyaöllé leszel az ember számára, aki a világra jövő gyermek számára Isten mosolyává leszel, aki első lépéseit irányítod, gondját viseled, míg felnő, és olyan pontot jelentesz további életútján, ahová mindig visszatérhet. Hála neked, nő, aki feleség vagy, aki sorsodat visszavonhatatlanul egy férfiéhoz kapcsolod, önmagatok kölcsönös elajándékozásában szolgálva a közösséget és az életet. Hála neked, nő, aki leány és nővér vagy, aki érzékenységeddel, intuitív adottságoddal, önzetlenségeddel, állhatatosságoddal gazdagítod a szűkebb családot, s általa a társadalom egész életét. Hála neked, dolgozó nő, aki a szociális, gazdasági, kulturális, művészeti és politikai élet minden területén jelen vagy - azért, hogy nélkülözhetetlen módon hozzájárulsz az értelmet és az érzelmet összekapcsoló kultúra fölépítéséhez, az életnek a misztériumra mindig fogékony értelmezéséhez, az emberibb gazdasági és politikai struktúrák létrehozásához. Hála neked, nő, aki szerzetesnő vagy, aki Krisztus, a megtestesült Ige édesanyjának, minden nők között a legnagyobbnak példája szerint engedékenyen és hűséggel nyílsz meg az isteni szeretet számára, így segítvén az Egyházat és az egész emberiséget, hogy élete Istennek adott jegyesi válasz legyen, mely csodálatos módon fejezi ki azt a közösséget, melyet a teremtményeivel meg akar valósítani. Hála neked, nő, azért, hogy nő vagy! Női mivoltodban gyökerező érzékenységeddel gazdagítod a világ megértését és hozzájárulsz az emberi kapcsolatok teljes igazságához.
II. János Pál pápa levele a nőkhöz”

„Elmúlt az ősz. Az elbomlás is elmúlt.
Rothadt növényeken gázoltam tehozzád.
Árva szemem halottak elhagyott szemhéjába bújt,
mint gyöngy-kérgű csigaházba magányos, meztelen rák.
Hulla-viola árnyékot csurgattak a bálnaszájú rácsok,
korhadt csecsemők és szutykos őszirózsák nyögtek ajkukból kicsüngve.
Kék gerlét vezettek hozzám, kis lábán viselt csengettyűs aranyláncot:
atom-hasító mosolyodban áztam, s beleőszültem bolyongó szemedbe.”

„A háborús évek tapasztalataiból megtanultam valamit: nem szabad csak azért tollat venni a kezünkbe, hogy közöljük másokkal a keserveinket és belső ziláltságunkat, mert ez olyan silány áru, amelynek előállításához nincs szükség különösebb erőfeszítésre, következésképp nem is tisztelhetjük magunkat érte; aki látott már porba döntött milliós várost, több kilométernyi utcát, amelyen nemhogy ember, de még egy macska, még egy kóbor kutya sem található – az gúnyos mosollyal gondol a kortárs költőknek a nagyváros – de valójában saját lelkük – pokláról írt verseire. Az igazi „kietlen föld” sokkalta iszonyatosabb az elképzeltnél.”

„A háborús évek tapasztalataiból megtanultam valamit: nem szabad csak azért tollat venni a kezünkbe, hogy közöljük másokkal a keserveinket és belső ziláltságunkat, mert ez olyan silány áru, amelynek előállításához nincs szükség különösebb erőfeszítésre, következésképp nem is tisztelhetjük magunkat érte; aki látott már porba döntött milliós várost, több kilométernyi utcát, amelyen nemhogy ember, de még egy macska, még egy kóbor kutya sem található – az gúnyos mosollyal gondol a kortárs költőknek a nagyváros – de valójában saját lelkük – pokláról írt verseire. Az igazi „kietlen föld” sokkalta iszonyatosabb az elképzeltnél.”

„Mosolyogni fogok, és mosolyom elsüllyed a tanulóidban, és az ég tudja, mi lesz belőle.”

„Néha az örömöd a mosolyod forrása, de van, hogy a mosolyod lehet az örömöd forrása.”

„Oszd meg mosolyodat a világgal. A mosoly a barátság és a béke szimbóluma.”

„A smink és a mosoly mögött csak egy lány vagyok, aki a világra vágyik.”

„Olyan mélységes szomorúság volt a szemében, mintha soha nem ismerte volna a mosolyt.”

„Arcomról a mosoly ledermed.
Ajkam a téli szélbe mártom.
Ma egy reménnyel kevesebb lett,
s eggyel több ének a világon.”

„A mosoly nem jelenti azt, hogy valaki boldog. Néha csak azt jelenti, hogy erős vagy.”

„Ármányt, mosolyt, cselt látni itt,
mások halálát készítik.
Mint gép dohog a gyűlölet,
embert öl és embert ölet.
Ellopják azt is, ami nincs,
attól, kinek a semmi kincs.
Bűnt és erényt zagyválnak össze,
országokat is lekötözve,
hogy őt imádják mind alant,
a becstelen, forró aranyt.”

„Mindig úgy gondoltam, hogy ha valakit mosoly nélkül látsz, add neki a tiédet!”

„Szerintem az életben minden művészet.Amit csinálsz. Ahogyan öltözködsz. Ahogyan szeretsz valakit, és ahogyan beszélsz. A mosolyod és a személyiséged. Amiben hiszel, és az összes álmod. Ahogyan a teádat iszod, Ahogyan az otthonodat díszíted. Vagy ahogyan bulizol. A bevásárlólistád. Az ételek, amiket készítesz. Ahogyan az írásod kinéz. És ahogyan érzed magad. Az élet művészet.”