Idézetek a képzeletről

„A várakozás százszor gyötrelmesebb, mint a valóság, és a fenyegetés szörnyűbb nekem, mint a csapás. Mihelyt bekövetkezik a baj, lefoszlik róla mindaz, ami a képzelet szüleménye, s csak annyi marad, amennyi csakugyan valóságos.”

„Hiszek a megérzésben és az ihletben. A képzelet fontosabb, mint a tudás. Míg a tudás véges, addig a képzelet felöleli az egész világot, haladásra ösztökél, létrehozza az evolúciót.”

„Tudod mit csinálok, ha kijózanodom? Berúgok, képzeld el! Te-tervgazdálkodás a lényege az egésznek.”

„Így képzelem el a poklot: olasz pontosság, német humor és angol bor.”

„Képzeld el, az idők szavára hallgatva, március 30-án a fürdőkádat televettem benzinnel.”

„Ha egyetlen hibádat felismered, többet ér, mint ezernyi hibáját felismerni másnak. Ahelyett, hogy rosszat mondanál az emberekről, ütköznél velük és nyugtalanságot keltenél az életükben, szemléld őket teljes valóságukban. Gondolj inkább a jó tulajdonságaikra. Ha mégis örömödet lelnéd valaki becsmérlésében, azonnal képzeld azt, hogy rohadt gyümölcsbe haraptál. Így elég gyorsan leszokhatsz a sértő viselkedésről.”

„Mint képzelik azt, hogy a néző úgy élhesse át képeimet, ahogyan én átéltem? A kép hozzám messziről jut el, ki tudja, milyen messziről; kitaláltam, láttam, megfestettem, s emellett másnap magam sem látom, hogy mit csináltam.”

„Kérem, a pesszimista olyan ember, akinek mindig igaza van, de nincs benne öröme. Az optimista viszont olyan, aki azt képzeli, hogy a jövő bizonytalan. És én mindentől eltekintve azt mondom: az ember kötelessége, hogy optimista legyen! Mert ha azt képzeli, hogy a jövő bizonytalan, akkor úgy fog cselekedni, hogy a jövő jobb legyen. Én optimista vagyok…, s a jövőt úgy tekintem, mint nyersanyagot, amiből valamit teremteni kell.”

„Addig elmélkedünk az emberiség nyomorúságáról, míg végül leroskadunk e nyomorúság képzelt terhei alatt…”

„A várakozás százszor gyötrelmesebb, mint a valóság, és a fenyegetés szörnyűbb nekem, mint a csapás. Mihelyt bekövetkezik a baj, lefoszlik róla mindaz, ami a képzelet szüleménye, s csak annyi marad, amennyi csakugyan valóságos.”

„Utálnék absztinens lenni. Képzeljük el, hogy reggel felkelünk, és lehet tudni, hogy ennél jobban már nem is fogjuk érezni magunkat.”

„A színjátszó sokkal fontosabb ember a köz társaságban, mint amilyennek sokan képzelik. Az ő kezében vannak a lélek munkáját ébresztő szerek, melyeket sem törvény, sem a király munkája mozgásba nem hozhat. A hatalmas, a hipokrita, a magát tettető kivonja magát a törvény hatalma alól, de a színjátszóé alól bajosan. Sőt nem is, ha a színjátszó jól játszik… Ezekből nyilván kitetszik az, hogy a szív formálására és a nemzet karakterének jobbítására vagy elrontására a játékszínnél alkamatosabb eszközt még az emberi elme fel nem talált.”

„Nincs több jó s gonosz a világban, mint amennyit naivságból vagy irigységből mi magunk képzelünk bele.”

„Az ember szabadnak született, és mindenütt láncokat visel. Némelyek a többi ember urának képzelik magukat, pedig még inkább rabszolgák, mint amazok.”

„Néha olyan körülményekbe képzeljük magunkat, amilyent az isteni gondviselés egyáltalán nem szabott ránk; félünk ezernyi szenvedéstől, amelyek közül soha egyetlen egyet sem kell átélnünk.”

„Te képzeld, a feleségem krumplipürét akart csinálni a rántott húshoz, de amikor kiment a kamrába krumpliért, összeesett, és meghalt. – S'te, mit csináltál?”

„A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot.”

„A képzelet történetei hajlamosak idegesíteni azokat, akiknek nincs képzelőerőjük.”

„Képzeld el, hogy mennyire hülye az átlagos ember, és rá jössz arra, hogy az emeberek másik fele még ennél is hülyébb.”

„A fantáziával való játék nélkül még soha nem született kreatív alkotás. A képzelet játékának felbecsülhetetlen adóssággal tartozunk.”

„A képzelet rendelkezik mindennel; megteremti a szépséget, az igazságosságot és a boldogságot, és ezek mindent jelentenek ezen a világon.”

„Van az a különös képességünk, hogy a képzelet erejével megváltoztathatjuk a tényeket.”

„Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan, mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd.”

„Képzeld el, mennyire buta az átlagember, és rá fogsz jönni, hogy 50 százalékuk még annál is butább.”

„Vörösmarty képzeletének megszállottja volt – ez a csodálatos benne, és ez a végzete is, ez a megszállott, rettenetes gazdagságú képzelet sodorta az őrület örvényei felé. Képzeletében a mese és a mítosz tündérei, sárkányai és szörnyetegjei oly otthonosak voltak, oly fesztelenül jártak-keltek, mint a hétköznapi ember tudatában a házbér és a fűszeres.”

„A dolgok azáltal lesznek, hogy nevet adunk nekik, s így lehetségesnek tartjuk őket. Minden, amit lehetségesnek tartunk, meg is történik. A valóságot az emberi képzelet teremti.”

„Képzeld el az embereket, akik elhiszik ezeket a dolgokat, és nem szégyellik teljes mértékben figyelmen kívül hagyni a türelmes felfedezéseit a gondolkodó agyaknak mióta a Bibliát megírták. És ezek a tudatlan emberek, a legtanulatlanabbak, a legfantáziátlanabbak, a közülünk legkevésbé gondolkodók azok, akik mindannyiunk pásztorai, vezetői akarnak lenni. Akik ránkerőltetnék a gyarló és gyerekes hiedelmeiket. Akik megszállnák iskoláinkat, könyvtárainkat, otthonainkat. Én bizony keservesen neheztelek rájuk.”

„Hála a színház különlegesd varázsának…az igazi csodálat olyan gondolatokkal szemben tölti el szívünket, amelyek előzőleg talán távol álltak tőlünk, és mégis annyira hatnak ránk, hogy azt képzeljük, bennünk is éppúgy megfoganhattak volna.”

„…Kezd túlságosan szubjektív lenni s nem elég, hogy indokolatlanul sértegeti az embereket, sértéseit tetézi azzal, hogy nem bízik bennük, azt kezdi hinni, hogy valami csak akkor készül el jól, ha azt ő csinálja és csak úgy jó, ahogy ő képzeli el…”

„Némelyek azt mondják, orvosok és szofisták egyaránt, hogy nem lehetséges az orvostudományt megérteni anélkül, hogy valaki nem tudja, mi az ember; mert épp ezt kell megtanulnia annak, aki jól akar gyógyítani. Beszédünk a filozófiába tartozik, ahogy Empedoklész és a többiek is, akik a 'természetről' írtak, lényegében azt mondták el, mi az ember, hogyan jött létre és miből van összerakva. Én azonban azt hiszem, amit az orvos vagy a szofista a természetről mondott vagy írt, kevésbé az orvostudományba, mint inkább a festészetbe (azaz: a képzelet világába) tartozik. Azt gondolom ugyanis, hogy a természetről (már ti. az emberekről) a legbiztosabbat épp az orvostudományból lehet megtudni. Ezt a biztosat pedig úgy tanulhatja meg valaki, ha az orvostudománnyal a maga egészében helyesen foglalkozik. De úgy vélem még nagyon messze vagyunk attól a másik céltól, attól a tudástól, amely többek közt pontosan megmondaná, mi az ember és mely okokból jött létre.”

„Egy ausztrál nő a férje hamvait belerakatta a mell implantátumába. Hú, képzelem hány pasi kérte a temetésen, hogy láthassa az elhunytat.”

„A tévénézők EEG-hullámai azt mutatják, hogy az agy fél óra elteltével, mivel túl kevés szemmozgás történik, úgy érzékeli, hogy semmi sem történik, így egyfajta hipnotikus alkonyállapotba kerül, alfa hullámokat kibocsátva. Ez a szemmozgások ritkasága miatt történik. […] Csupán képzeljük azt, hogy tudatosan látjuk, amit nézünk. Az információk zöme elkerüli a figyelmünket, néhány óra tévézés után szó szerint nem is emlékszünk arra, hogy mit néztünk. Az emlékeink nem valóságosak, mint az álmok emlékei, a hiányzó részeket utólag pótoljuk ki: és ezzel meg is hamisítjuk őket. Egy hamis valóság létrehozásában segédkezünk, anélkül, hogy tudnánk róla, és szolgálatkészen meg is etetjük magunkkal. Összejátszunk a saját végzetünkkel.”

„Ne képzeld, hogy a jellem öreg szmoking; nem arra való, hogy szellőztessük és időnként átalakíttassuk. (Jellemesek előnyben, 263. o.)”

„Nem a valóságos, hanem a képzelt lények keltik bennünk a legmélyebb és a legmaradandóbb hatást.”

„Lehetséges, hogy a katolikus tanítás és fegyelem olyan, mint egy fal, de ez a fal játszóteret kerít be. A kereszténység az egyedüli keret, melyben a pogány öröm fennmaradhatott. Képzeljük csak el, hogy gyermekek játszadoznak a tengerből magasan kiemelkedő sziget gyepes ormán. Míg a szirt szélén ott állt a fal, a legbolondabb játékba is nyugodtan belevethették magukat, s a sziget olyan lett, mint egy lármás gyerekszoba. Ám egy napon leomlott a fal, és elébük tárult a veszély a maga meztelenségében. Nem zuhantak a mélybe, de mikor barátaik visszatértek, ott találták őket összebújva és dideregve a sziget közepén, és ajkukon elnémult a dal.”

„A képzelet fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot.”

„Azt gondolta ugyanis, hogy ha mindig a lehető legrosszabbat képzeljük el, egyúttal el is hárítjuk bekövetkeztét, hiszen semmi sem történik az életben pontosan úgy, ahogyan az ember elképzeli. Ezért, ha felkészülünk a legrosszabb eshetőségre is, már csak valami kevésbé rossz következhetik. Kár, hogy az élet nemegyszer alaposan megcáfolta Szaniszlónak ezt a túlságosan optimista vélekedését.”

„Képzeld el, előbb próbából fölakasztottam magam. Hát, valahova kötődni kell, tudod hogy van…”

„Gyerekként úgy képzeljük, hogy a barátaink sosem halhatnak meg, hogy akiket ismerünk és szeretünk, örökre velünk maradnak. Aztán az élet fityiszt mutat, mégpedig olyan hirtelen és olyan egyszerűen, hogy onnantól kezdve meg azon gondolkozunk, vajon a családtagjaink és barátaink közül megéri-e bárki is épségben a holnapot.”

„Képzeljük el, hogy azt a feladatot kapjuk, hogy tervezzünk meg egy új éttermet. Ebben az étteremben marhasültet fogunk felszolgálni. És mivel marhasültet szolgálunk fel, a vendégeknek éles késekre lesz szüksége. És mivel a vendégeknél éles kések lesznek, lehet, hogy le fogják szúrni velük egymást. Emiatt az asztalok köré kerítést kell emelnünk. Rácsokra lesz szükség, hogy megvédjük egymástól az embereket, különben isten tudja, mit művelnek majd egymással azokkal az éles késekkel.

Ez nem jó ötlet. Nem így tervezünk éttermet, és nem így élünk a társadalom tagjaiként sem. Az a társadalom, amelyikben nincs meg a bizalom, gyanakvó és erőszakos társadalom lesz. Normális esetben gondolkodás nélkül leülünk valaki mellé, akinél éles kés van, mivel megbízunk benne. És igen, néha tényleg előfordul, hogy az éttermekben megőrülnek emberek és leszúrják egymást. De ezt akkor is elfogadjuk valahogy, mert az viszont nagyon is jó dolog, hogy elmehetek és leülhetek valahova anélkül, hogy azon kéne aggódnom, mikor szúr le valaki. És nem azért, mert nincsenek rácsok, hanem mert valójában jók az emberek.

A Wikipédiánál mindig is az volt a filozófiánk, hogy a lehető leggyengébb biztonsági módszereket alkalmazzuk. Nem zárunk le semmit, hacsak nem elkerülhetetlen.”

„Az ember eleven húsába, legmélyebb valójába hasító ellentmondás a szubjektivitás-objektivitás ellentéte. Kétségbeejtő alapvetés. A szubjektum-objektum reláció, vagyis a tudat és annak tárgya a filozófiai gondolkodás kiindulópontja. Képzeljük el, hogy a világot egyetlen tárgyra redukáljuk. Ha nem volna senki, akiben e tárgy léte tudatosulna, akkor a tárgy nem is létezne. A tudat mindenen felül áll, ő a legvégső instancia, tudatában vagyok gondolataimnak, testemnek, érzéseimnek, tapasztalataimnak, ezért számomra mindez létező.”

„Logika által A-tól Z-ig jutsz; de a képzelet mindenhová eljuttat.”

„Képzeld el, előbb próbából fölakasztottam magam. Hát, valahova kötődni kell, tudod hogy van…
Felakasztva himbálództam, mert kurva huzat volt tudod, elütöttem a tizenkettőt, …meg a professzor urat – há’ mé’ mászkál arra, nem?
Nyakamba tábla is, ki volt írva: “Lengő teher alá ne állj!” – Aztán képzeld el, ott himbálództam, aszongya a professzor úr nekem, aszongya: “Mi van, nyolcaska? Száradunk-száradunk?” – “Az Isten fölvitte a dolgomat””

„Amikor fantasy-val foglalkozounk, nem szabad szem elől tévesztenünk a valóságot.”

„Disneyland soha nem lesz kész. Mindaddig növekedni fog, amíg a világon marad képzelet.”

„A képzelet minden. Ez az élet eljövendő látványosságainak áttekintése.”

„A képzelet gyakran elvisz minket olyan világokba is, amelyek sosem léteztek. De viszont nélküle nem jutunk sehova.”

„Képzelet ugrása vagy álmodozás nélkül elveszítjük a lehetőségek izgalmát. Az álom végül is a tervezés egyik formája.”

„Hogy bármit behozz az életedbe, képzeld azt, hogy már itt van.”

„A tudomány minden nagy előrelépése a képzelet új merészségéből fakadt.”

„A józan ész az intelligencia gyakorlása; a képzelet az intelligencia erekciója.”

„A képzelet az élő erő és minden emberi észlelés elsődleges hatóereje.”

„A képzelőerő fontosabb, mint a tudás. Mert míg a tudás meghatározza mindazt, amit jelenleg tudunk és megértünk, a képzelet rámutat mindarra, amit még felfedezhetünk és létrehozhatunk.”

„Azt állította, hogy sokat hallott felőlem. Sehogyan sem értettem, honnan. Micsoda vad dolgokat képzel az ember, ha kedves önmagáról van szó, és mekkorát téved!”

„A szégyenben az a legrosszabb, hogy azt képzeljük, mi vagyunk az egyetlenek, akik megtapasztalják.”

„Mindenki azt gondolja és képzeli, hogy a túloldalon könnyebb az élet. Az elméjük úgy mozog, mint egy inga.”