Idézetek vizit-ről

„Az ugyanazon folyamokba lépőkhöz más és más vizek áradnak … szétszór és összegyűjt … összetevődik és hátrahagy.. közeledik és távolodik.”

„Lalának nagyon tetszett a termosz, azt náluk nem ismerték, a tündéreknél a Tűzgagó tartott melegen minden folyadékot, s föld alatti barlangjában kezelte a forró vizet vagy forró italokat szállító csőhálózatot. „Nagyon praktikus – gondolta Lala, míg kortyolta a kávét –, ez a termosz nevű dolog nagyon praktikus. Szegény Tűzgagó borzasztóan unhatja már, hogy folyton forralnia kell a különféle folyadékokat. Be kellene vezetni ezt a termoszt nálunk is.””

„Elvtársak, ahhoz, hogy egy pohár vizet beszéddel fel lehessen melegíteni, halk beszéd esetében kétezer évre, hangos kiabálás estében hetvenöt évre van szükség. De csak ha közben a meleg nem távozik el a pohárból. Ennek alapján mérjék fel, mennyi a haszna a fecsegésnek.”

„Állok viharzó part előtt,
A tenger lihegve bőg.
Kezemben emlékek, romok,
Arany fövény, arany homok. -
Nézem, hogy hullanak ezek
A könnyű, semmi porszemek
És könnyezek - és könnyezek!
Ó Istenem! bárhogy fogom,
A porba hull lágy homlokom!
Ó Istenem! nem menekül
Egy szem se a vizek elül?
Hát minden-minden e világon
Álomba ködlő furcsa álom?”

„Nem tudsz átkelni a tengeren csupán bámulva a vizet.”

„Az én könyveim mint a víz; a nagy zseniké mint a bor. Mindenki vizet iszik.”

„Mondhatnám, csodával határos, hogy a szociáldemokrácia az első világháború megpróbáltatásai és csalódásai után újra életre tudott kelni, s legalábbis a nyugati országokban érvényt tudott szerezni annak a meggyőződésének, hogy pacifizmusát ugyan legyőzte a háborús szellem, de ez a vereség nem végleges. Hisz a fejlett és művelt országokban nem tévedés az emberiség többségének békeszeretetére támaszkodni, és lehetséges újrakezdeni az egyenlőség és igazságosság uralomra jutásáért folytatott küzdelmet. […] Az a tény, hogy az első világháború után kötött békeszerződések (Versailles, Trianon) inkább fegyverszünetet, mint valódi békét teremtettek Európában és a világban, és az hogy az újabb háború eljövetele egyre valószínűbbnek látszott, nem kedvezett a szociáldemokrácia evolúcionista, reformista elveinek, sokkal inkább a radikalizmus malmára hajtotta a vizet.
A szociáldemokráciáról”

„Goethe és Platón romjain vadonatúj nyomdák épültek, és röpiratokat ontanak. A kötéltáncos megáll az ingó zsinór közepén, körülnéz, és nem tudja, érdemes-e még végigmenni. Ezüstpisztráng száguld a hegyi patak üvegtiszta vizében: valamivel messzebb, nagy kövek alatt, szelíden álmodnak a viperák. (II./424. o.)”

„Amikor aztán a kőbányából nagy protekcióval átkerültem a lágerkonyhára, marha jó dolgom lett, annyi meleg vizet ihattam, amennyi belémfért.”

„A kígyó nem mindig rosszat jelent. Említettem, hogy a kutak, források vizét tisztántartja, de a család fennmaradását is biztosítja, azért nem pusztítják el a háztól sőt enni adnak neki sokhelyt. A kígyóban is az ősök lelke él a nép hite szerint s az születik újjá a gyerekben. […] A béka már inkább egyoldalúan a gonosz lélek szimbóluma. A moldvai csángók például megnézik, ha a béka bemegy a házba, nincs-e nyakában piros cérna. Ha meglelik a cérnát, "küldött béká"-val van dolguk. A tűz fölé akasztják, s addig pirítják elevenen, míg csak meg nem jelenik, aki küldte. A béka helyett, vagy vele együtt ugyanis küldője szenved. Ilyenkor azután, ha meg nem verik, hangos szóval rábizonyítják a rontást: "kígyót, békát kiáltanak rá."”

„Sok tengerész gyakran, unalmát hogy űzze,
Albatroszt fog, midőn lassúdan kerengve,
Közönyös utasként a hajóra ül le,
Amely fanyar vizek hátán siklik egyre.

Ám mihelyst a hajó pallóira rebben,
A tág Azúr ura már bénult-tétova,
Hófehér szárnyait széttárja esetlen,
S lomha evezőkként vonszolja csak tova.

E szárnyas utitárs mily’ nyomorult s gyenge!
Itt mily’ rút s komikus az éteri szépség!
Valaki pipát dug csőrébe, s nevetve
Mímeli egy másik groteszk bicegését.

Mint ez égi herceg, olyan a Poéta,
Röpte biztos, és a vad vihart is állja,
De lenn sebzi a gúny, az otromba tréfa,
S nem engedi járni két hatalmas szárnya.”

„Utálom hallgatni, amikor minden nőről úgy beszélsz, mintha finom hölgyek lennének racionális lények helyett. Egyikünk sem akar egész életében nyugodt vizekben lenni.”

„Nincs szenvedély, ha a langyos vizet választjuk, ha olyan életre rendezkedünk be, amely kevesebb, mint amire képesek vagyunk.”

„Nappal borzasztóan könnyű mindenen felkapni a vizet, de éjszaka már más a helyzet.”

„Ha évek alkonyán ez élet ellobog,
s kioltva fényeim, megint elindulok,
s a változó világ ködébe visszatérek,
ha milliárdja újabb nemzedéknek
a földet csillogóbb csodákkal tölti meg,
a nyomán ha majd a természet megépül –
smaragdos erdeim, fogadjatok be végül,
s fedjétek hamvaim, ti ismerős vizek!

(…)

Ó, ismeretlen, távoli utód,
nem éltem én hiába! – Végy kezedbe,
hisz érted égtem el, hogy énvelem fejezd be,
mit végbevinnem, íme, nem jutott.”