Idézetek név-ről

„Aki méltó az ember névre, az nem ismer, nem ismerhet el urat maga fölött. Az ember önmaga ura, és nincs szüksége más parancsolóra sem az égben, sem a földön.”

„Ennek az embernek a nevét ragozták a földgolyó újságjai, dörmögte száz meg száz nyelven ezer meg ezer bemondó, kiáltozta beszéde elején és végén ezernyi előadó, énekelte sok-sok pionirhang, említették főpapok, amikor pohárköszöntőt mondtak. Ennek az embernek a neve sült rá haldokló hadifoglyok ajkára, börtönfoglyok dagadt ínyére. Erre a névre kereszteltek át sok-sok várost és teret, utcát és sugárutat, palotát, egyetemet, iskolát, szanatóriumot, hegygerincet, tengeri csatornát, gyárat, bányát. szovhozt, kolhozt, sorhajót, jégtörőt, halászbárkát, cipőszövetkezetet óvodát - sőt moszkvai újságírók egy csoportja azt javasolta, hogy erre változtassák át a Volga és a Hold nevét is.”

„A muzulmánok „X”-e eredeti afrikai nevük helyett áll, melyet soha nem ismerhetnek meg. Az én „X”-em a „Little” fehér rabszolgatartó név helyébe került, melyet valami kék szemű, Little nevű ördög erőszakolt rá atyai őseimre. (…) Mr. Muhammad azt tanította, hogy addig fogjuk viselni ezt az „X”-et, amíg nem tér vissza maga az Isten, és szentséges szájából Ő maga ad nekünk szent nevet.”

„Nagyon boldog vagyok, hogy említette a neveket, mert ezek nagy problémát okoztak nekem. És épp ebben lelem a legnagyobb örömömet is: egy jó névben. Íráskor is mindig egy névből indulok ki. Mondjon nekem egy nevet, és lesz belőle egy történet - rendszerint így van nálam, s nem fordítva.”

„Az osztjákok vér-színnek nevezik a pirost és fű-színnek a zöldessárgát. A kék festéket mostanában az oroszoktól vették, így azt orosz névvel nevezik. A sötétpirosat mi is veresnek nevezzük, a vérhez hasonlítjuk.”

„A tapasztalatnak nem volt etikai értéke. Ez csupán az a név volt, amelyet az emeberek adtak hibáiknak.”

„A Mindenható Isten névtelen és formafölötti; de minden név és forma az Övé.”

„Cassius Clay egy rabszolga név. Nem én választottam, és nem is akartam. Én Muhammad Ali vagyok, egy szabad név, és ragaszkodom hozzá, hogy az emberek ezt használják, ha beszélnek velem vagy rólam.”

„Ég királynője, légy akár Ceres a gyümölcsök anyja, vagy a mennyei Venus, vagy Phoebus nővére, akit most az epheszoszi dicső templomban imádnak, de akármilyen néven, akármilyen szertartással, és akármilyen megjelenésedben kiáltanak is hozzád, kérlek, segíts most rajtam nagy bajomban.”

„A vagyonszerzés legegyszerűbb módja az öröklés. Az örökhagyó bevégzi földi pályafutását s a vagyonba beleül az örökös. Ám néha a pálya hosszúra nyúlhatik, és próbára teheti a reménybeli örökös türelmét. A francia arisztokrácia körében szaporodni kezdtek a pályarövidítési kísérletek. Olyannyira, hogy utóbb a szalonok nyegle nyelve külön névvel becézte a használatos eszközt. Úgy hívták:poudre de succesion.”

„Kettőnk közül melyikünk szól e dalban,
A többes én, vagy a magányos szerzet?
Mit számít, hogy milyen néven neveznek,
Mikor az átok egy és oszthatatlan?”

„Egyébként jámboran, ártalmatlanná téve járok az emberek között. Közép-európai „közíró" vagyok 1936-ban, tehát a légynek sem tudok ártani vagy használni. Gyakran sétálok magányosan a körutakon, kissé görnyedten, hátra tett kézzel, lassan, majdnem ünnepélyesen. Ilyenkor úgy érzem magam, mintha nyugdíjban volnék – a közvélemény nyugalmazott lelkiismeretfurdalása. Egyelőre kevés reményem van, hogy újra hivatalba léphessek. Minthogy ezt sokan nem tudják, ezúton is közlöm, hogy mindaz, ami ma zajlik, jóváhagyásom és beleegyezésem nélkül történik, és érte semmi néven nevezendő felelősséget nem vállalhatok. (I./637–639. o.)”

„Az emberi nemet Linné Homo sapiens (bölcs ember) néven illesztette be rendszerébe, Charles Richet véleménye szerint jobban megfelelt volna a Homo stultus (ostoba ember) elnevezés. Lehetne talán egy alcsoportot is alakítani homo stultus et ludens (ostoba és játékos ember).”

„Arra a kérdésre, hogy mi az egy szám, vagy hogy mi az 1 jel jelentése, legtöbbször ezt a választ kapjuk: nos, egy dolog. Ha ezután felhívjuk a figyelmet arra, hogy „az egy szám egy dolog” mondat nem definíció, mert az egyik oldalon határozott, a másikon határozatlan névelő áll; hanem csak azt mondja ki, hogy az egy szám a dolgok közé tartozik, de nem mondja meg, melyik dolog az, akkor esetleg arra szólítanak fel bennünket, hogy válasszunk magunknak egy tetszőleges dolgot, amit aztán egynek nevezhetünk. Ha azonban mindenkinek megvolna az a joga, hogy ezen a néven azt értse, amit akar, akkor ugyanaz az egyről szóló mondat különböző emberek számára különbözőt jelentene; az ilyen mondatoknak nem volna közös tartalma.”

„A tudóst, aki méltó erre a névre, s mindenekfölött a matematikust, ugyanaz az érzés keríti hatalmába műve szemlélése közben, mint a művészt; élvezete éppen olyan intenzív s ugyanolyan természetű. Munkánkkal nem kizárólag a pozitív eredményeket hajszoljuk, amint a laikusok feltételezik, mert fáradozásaink célja ezenkívül az is, hogy ezen esztétikai érzelem hatása alá kerüljünk, s másokat is ezen hatás alá vonjunk.”

„Hanem azért mégis furcsán állok ezzel a Szinyei Merse Palival – vagyis Pállal (mert ez a név most már olyan titulus lett, mely az excellenciás urakénál is különb). Nem tudom elhinni, hogy ő festette ezeket a képeket. Úgy éreztem magam, mikor a Szalonból kiléptem, mintha harmatban jártam volna. Néztem, nem nedves-e a lábam azoktól a sáros füvektől. De talán csak a szemem volt nedves az örömtől, hogy micsoda dolgokat festett ez az én ex-képviselőtársam.
Hisz éppen ez, éppen a képviselősége konfundál. Az nem tud a fejembe menni, hogy egy ember, aki öt esztendeig nyelte a klub füstjét, öt esztendeig hallgatta a Polónyi beszédeit, a Kubik közbeszólásait, hogy ezek után olyan rozmaringokat és orgonavirágokat tudjon festeni, amik leheletszerűen szinte reszketni látszanak a levegőben. Hát lehet egy képviselőben annyi poézis? (174. oldal)”

„Kicserélt névvel ugyan, de rólad szól a mese.”

„A helyzet - lassan és némiképpen - megenyhült. A legfontosabb jelenség az volt, hogy az Államvédelmi nem tudott többé senkit, ok nélkül vagy okkal, letartóztatni. Így az ország lakói közt alábbhagyott, majd megszűnt az a páni félelem, melyet kommunisták közt "pártfegyelem" néven ismertek.”

„Így van ez a lélekkel nem rendelkezõ dolgok esetén is: némelyik valóban ezüstbõl vagy aranyból készült, másokról csak az érzékeink sugallják ezt, például a bádogból készült dolgok ezüstnek tûnnek, vagy a sárga fémbõl készültek aranynak. Ugyanígy, néha valódi az érvelés és a cáfolat, néha pedig nem, és csak a tapasztalatlanságunk mutatatja õket valódinak, mivel a tapasztalatlanok csak távolabbról tudják szemlélni ezeket a dolgokat. […] Hiszen lehetetlen egy beszélgetésben a tárgyalt dolgokat szerepeltetni, hanem ehelyett a neveiket mint szimbólumokat kell használnunk, és feltételezzük, hogy ami a nevek között következik, az a dolgok között is következik; ugyanúgy, mint ahogy a számítások eredményeit is a számolótáblák alapján tételezzük fel. De a nevek és a dolgok esete nem azonos. Hiszen a nevek végesek, és így van ez a lehetséges kifejezések összességével is, míg a dolgok száma végtelen. Elkerülhetetlen ezért, hogy több jelentése legyen ugyanannak a névnek. […] A vitákban azok, akik nincsenek eléggé tisztában a nevek erejével, elvétik mind saját érveiket, mind másokét. Így aztán, és számos késõbb említendõ okból is, léteznek valódinak látszó, ám hamis érvek és cáfolatok. Márpedig néhány embernek jobban megéri, hogy bölcsnek tûnjék annak ellenére, hogy valójában nem az; mint hogy valójában bölcs legyen annak látszata nélkül. Hiszen a szofista tudománya abban áll, hogy bölcsességet színleljen valódi alap nélkül, és a szofista pénzt keres látszó és valótlan bölcsessége segítségével.”

„Valamennyi ismert és néven nevezhető, fontosnak vélt dolgon kívül még mi minden hiányozhat az embernek, s hogy a nyomorúságnak még másféle, elképzelhetetlen rétegei is léteznek.”

„Van egy szent törvény, amely a világot kormányozza, amelynek engedelmeskednünk, s amelyet imádnunk kell: az igazságtalanság, a magasztos, a szent igazságtalanság. Szerencse, vagyon, tehetség és kegy néven áldják mindenütt. Nagy jellemgyengeség az, ha nem ismerjük fel, és nem az igazi nevén tiszteljük.”

„Az ember nemcsak él, hanem szeret és gondolkozik is; a biológiai élet benne éri el tetőfokát. De amivel az ember természetes állapotában nem rendelkezik, az a „szellemi” élet, az a magasabb rendű és másféle élet, amely Istenben van meg. Ugyanazt a szót - „élet” - használjuk míndkettőre; de ha azt gondolnánk, hogy ezért mindkettőnek ugyanolyannak kell lennie, akkor akár azt is gondolhatnánk, hogy a tér nagysága és Isten nagysága ugyanaz. Valójában oly nagy a különbség a biológiai élet és a szellemi élet között, hogy különböző néven fogom őket nevezni. A biológiait, amely a természet útján jut el hozzánk, s amely (mint minden a természetben) hajlamos az elfogyásra és a pusztulásra, úgyhogy csak a természettől levegő, víz, élelem, stb. alakjában vett állandó támogatással tartható fenn, „Biosznak” nevezem. A szellemi életet, amely Istenben van meg öröktől fogva, s amely az egész természetes világot alkotta, „Zoénak” hívom. A Biosz természetesen mutat bizonyos homályos vagy jelképes hasonlóságot a Zoéhoz, ez azonban csak olyan hasonlóság, mint ami egy fénykép és az általa ábrázolt hely, szobor vagy ember között van. Az az ember, aki a Biosz állapotából a Zoé állapotába kerül, oly nagy változáson menne át, mintha egy szobor faragott kőből valódi emberré válna. És pontosan ez a kereszténység lényege. A világ egy nagy szobrászműhely. Mi vagyunk a szobrok, és az a hír járja a műhelyben, hogy némelyek közülünk egy napon életre fognak kelni.”

„A halhatatlan istenek közt a legdicsőbb, kit sok néven neveznek,
a Természet Nagy Ura, Változhatatlan Egy, Minden-erejű,
Te vagy mindenek egyetlen ura.
Üdvözlünk téged, ahogy minden halandó:
Üdvöz légy, Zeus!
Gyermekeid vagyunk …
[…]”

„A rossz egészségnél csak a rossz név rosszabb.”

„Kritizálj kategóriánként - dicsérj név szerint.”

„Csak a megfelelő név adja meg a lények és dolgok valóságát. A rossz megnevezés mindent valótlanná tesz. Ezt teszik a hazugságok.”