„Aki méltó az ember névre, az nem ismer, nem ismerhet el urat maga fölött. Az ember önmaga ura, és nincs szüksége más parancsolóra sem az égben, sem a földön.”

„Ne az ember bőrszínét nézzétek, hanem szívét. Akinek a szíve megtelik fénnyel, az az ember közel van Ura küszöbéhez, de akinek nem, lett légyen bár fehér vagy fekete, bizony nem törődik az Urával.”

Abdolbahá (1844–1921)

„Bárhová mégy is, akkor is az urak kezébe vagy. Úr mindenütt van, a szegény ember csak az urakból élhet. Bárha iparra mennél is, akkor is feletted van a mester, afelett meg az adószedő urak. Meg akiktől munkát kap a mester. azok is mind csak urak.”

Móricz Zsigmond (1879–1942) magyar író, újságíró, szerkesztő

„A halhatatlan istenek közt a legdicsőbb, kit sok néven neveznek,
a Természet Nagy Ura, Változhatatlan Egy, Minden-erejű,
Te vagy mindenek egyetlen ura.
Üdvözlünk téged, ahogy minden halandó:
Üdvöz légy, Zeus!
Gyermekeid vagyunk …
[…]”

Kleanthész (-330–-232 i.e.) ókori görög sztoikus filozófus

„Az indulatoknak alávetett ember nem a maga ura, hanem ura a sors, s ennek annyira a hatalmában van, hogy gyakran noha belátja a jót, mégis a rosszat kénytelen elkövetni.”

Baruch Spinoza (1632–1677) holland filozófus

„Minden ember, ki a maga tulajdon életével nem gondol, mindig ura lészen mások életének.”

Michel Eyquem de Montaigne (1533–1592) francia esszéíró, filozófus

„Csak a felszínes emberek ismerik jól önmagukat.”

Oscar Wilde (1854–1900) ír költő, író, drámaíró

„Az ember csak akkor ura az időnek, ami maga az élet, ha órákra, percekre és másodpercekre, azaz az emberi lét rövidségével arányos darabkákra tagolja.”

Anatole France (1844–1924)

„Az ember szabadnak született, és mindenütt láncokat visel. Némelyek a többi ember urának képzelik magukat, pedig még inkább rabszolgák, mint amazok.”

Jean-Jacques Rousseau (1712–1778)

„Ha az ember nem köt új ismeretségeket az élete során, végül egyedül marad. Az embernek, uram, állandóan karban kell tartania a barátságait.”

Samuel Johnson (1709–1784) angol tudós, költő