Idézetek intézmény-ről

„A forradalom hősies kísérletet tett a posványos, ósdi „családi körnek”, e rutinos, fullasztó őskori intézménynek a megsemmisítésére, amelyben a dolgozó osztályok asszonyai gyermekkoruktól halálukig tartó kényszermunkára voltak ítélve. A forradalmárok elképzelése szerint a családot mint egy bezárt, kicsiny „vállalatot” a szociális közszolgátatások rendszere volt hivatva helyettesíteni: szülőotthonok, bölcsődék, óvodák, éttermek, tisztítóvállalatok, orvosi rendelők, kórházak, sportszervezetek, mozik, színházak stb. A család gazdasági funkcióinak a szocialista társadalom által vállalt teljes átvétele, amely egy egész nemzedéket fon össze a szolidaritás és a kölcsönös segítség révén, lehetővé kellett tegye az asszony, és így a házaspár igazi felszabadulását az évszázados járom alól. Mindaddig, amíg ez a mű nem nyer befejezést, a negyven millió szovjet család nagy többsége a középkori erkölcsöknek, az asszony szolgaságának és hisztériájának, a gyermek mindennapos megaláztatásának, mind az egyik, mind a másik babonáinak a zsákmánya marad.”

„Amikor azt látjuk, hogy a tudósok újra meg újra változtatnak véleményükön a kísérletezés és a matematikai elemzés számára megközelíthető kérdésekben, ez arra is figyelmeztet bennünket, hogy soha ne adjuk a büntetőbíráskodás hatalmát semmiféle vallási intézmény kezébe, amely kérdőjelek nélkül nyilatkozik az emberi tapasztalatokon túli dolgokról.”

„Ez az állampolgár egyik kezében a törvénykönyvvel, másik kezében az okmányokkal megjelent a főváros egyik régi palotájában, ahol a Legfelső Bíróság székelt, az a bíróság, mely az összeesküvési ügyet tisztázni és a felelősöket megbüntetni lett volna hivatott, és írásbeli beadványt terjesztett a Legfelső Bíróság elé leleplezve az elkövetett bűntetteket, és kérve, hogy az árulás, orvtámadás és visszaesőként való elkövetés súlyosbító körülményeinek figyelembevételével egy évtől nyolc évig terjedő börtönbüntetésre ítéljék Fulgencio Batistát és 17 cinkostársát, ahogy azt a társadalmi rend védelméről szóló törvény előírja. Tisztelt Bíróság! Én vagyok az az egyszerű állampolgár, akik annak idején hiába követelte a bíróságtól, hogy büntessék meg a csörtetőket, akik törvénysértéseket követtek el és szétzúzták intézményeinket. Most mégis felettem ítélkezik a bíróság, mert meg akartam semmisíteni ezt a törvénytelen rendszert, és vissza akartam állítani a köztársaság törvényes alkotmányát.”

„Minden ország annyit ér, amennyi erőt és egységet jelent. Ehhez képest használják fel eszközként vagy várnak tőle aktív támogatást a maguk politikai céljainak érdekében. A gyengék és elesettek nem számítanak. Javaikat elveszik vagy megosztoznak rajta. Más eshetõség nincs. A világ nem szamaritánus intézmény.”

„Nincs nagyobb veszély a parlamentáris demokrácia alapelveire és intézményeire ma Magyarországon, mint a médiahatalom kiteljesedése.”

„Ha a szegények szenvedéseit nem a természet törvényei, hanem a mi intézményeink okozzák, nagy a mi bűnünk.”

„Aki ma életkörülményeink gyors javulását ígéri, hazudik. […] Ha szembefordulunk a többpárti parlamentáris demokrácia intézményeivel, akkor helyette valami más fog következni Magyarországon. […] A parlamentáris demokráciánál csak rosszabb megoldás létezik […] a parlamentáris demokrácián kívül minden más rendszer szükségszerűen vezet az egyén szabadságának elvesztéséhez.”

„A demokrácia képtelen a kitartásra. Mivel politikai pártok között van megosztva, akik egy, kettő vagy három évig kormányoznak, képtelen elképzelni és kivitelezni hosszabb lejáratú terveket. Az egyik párt lenullázza a másik elérte eredményeket. Amit az egyik párt elgondol ma, egy másik párt lerombolja holnap. Egy olyan országban, ahol valóban sokat kell építeni, ahol az építés történelmi követelmény, a demokrácia e hátránya igazi veszélyt képez. E helyzet ahhoz hasonló, mint amikor egy intézményben a főnök minden évben cserélődik, minden új főnök behozza a saját terveit, romba dönt párat az előző elképzelésekből és újakat kezd, amelyek viszont a holnap urai által lesznek romba döntve.”

„A Birodalom az elmezavar intézménye, kodifikációja; őrült, és őrületét erőszakkal kényszeríti ránk, hiszen a természete az erőszak. Ki a Birodalommal harcba száll, azt megfertőzi az elmezavar. Ez a paradoxon: aki legyőzi a Birodalom egy szegmensét, maga lesz a Birodalom, vírusként szaporodik, ellenségeire erőlteti akaratát. Így lesz saját ellenségévé.”

„Aki vallást alapít, nem tudja, mit cselekszik… Az effajta intézmények rendszerint nem sokáig felelnek meg alapítójuk szándékának; sőt megesik olykor, hogy annak homlokegyenest ellenkezőjévé válnak.”

„Ennek az országnak a sorsát csak egy polgári középerőkből álló kormány tudja megnyugtatóan rendezni. Olyan polgári liberális kormány, amely […] nem enged sem egy jobb-, sem egy baloldali etatista gazdaságpolitika csábításának. Csak egy ilyen liberális kormány látszik alkalmasnak arra, hogy megértesse a polgárokkal, hogy a privatizáció lehetőség, hogy meggyőzze őket arról, hogy minden olyannyira várt intézkedés – legyen szó nyugdíjról, gyedről, családi pótlékról, munkanélküli-segélyről – csak akkor lehetséges, ha előteremtjük hozzá a szükséges pénzt. Márpedig pénz csak piacgazdaságban terem, pénz és piac pedig nincs a pénzforgatáshoz értő vállalkozók, tőkések nélkül… Hangulatkeltés folyik a bankárok, a bankok, a pénztőke és a nemzetközi pénzügyi intézmények ellen… Egy liberális kormány képes lesz arra, hogy kíméletlenül szembeszálljon az… idegengyűlölettel…”

„Teljesen az állam és az egyház szétválasztása mellett vagyok. Úgy gondolom, hogy mindkét intézmény magában is el van rontva, együtt pedig biztos halált jelentenek.
Forrás:”

„Kétféle zsarnokság van: a valóságos, amely a kormány erőszakos cselekedeteiben nyilvánul meg; és a szellemi, amely akkor érezteti hatalmát, amikor az ország kormányzói a nemzet gondolkodásmódjával ellenkező intézményeket létesítenek.”

„De a cenzort is meg lehet érteni, valamilyen mondatokat neki is csak át kell engednie. A cenzori intézmény hosszú távon éppen ezen a kis kényszeren bukik el. Nincsen tudósítás, mely nélkülözni tudná a tudósítás valamennyi mondatát.”

„Tegyük fel, hogy elfogadjuk a terror szükségességét a forradalom bizonyos szakaszaiban, s azt is elfogadjuk, hogy a balti népeket mint ellenforradalmi elemeket a szükséges százalékban meg kell semmisíteni. Csakhogy azonnal kétségeink támadnak: vajon egyenlőségi jelet tehetünk-e a pillanatnyi, az improvizált, valamint a hosszú időszakot felölelő terror közé. Nem tudom, vajon egy ezredévnyi távolságból nézve napjainkat, egyenlőségi jelet lehet-e tenni a guillotine és azon, évtizedeken át folyó deportálások közé, amelyeknek egész nemzetek estek áldozatul. Az egy év és tíz év nem ugyanaz. Az időtényező megváltoztatja a tettek minőségét. A hosszú ideig alkalmazott terror állandó apparátust feltételez, és tartós intézményt követel. A deportáltak esetleg szökni akarnak. A deportáltak rokonai távolról sincsenek elragadtatva, ajánlatos felvenni őket a következő listára. A rokon családok bizonytalan tényezőként szerepelnek, s csak a félelemmel, hogy ők is hasonló sorsra jutnak, lehet kordában tartani őket. Mivel a parasztok, akikből erőszakkal csináltak kolhoztagot, kelletlenül dolgoznak, s nem érdekli őket az idegen zsebbe vándorló haszon, csak a félelemmel serkenthetők jobb munkára. Egyébként a félelem már régóta ismert kötőanyaga a társadalmaknak. A liberális kapitalista társadalomban a pénzhiánytól, a munkanélküliségtől, a társadalmi ranglétra alsóbb fokára csúszástól való félelem készteti az embereket erőfeszítésre. Csakhogy ez itt mezítelen félelem. Például egy százezres kapitalista városban körülbelül tízezer ember éli meg a munkanélküliség miatti vagy a munkanélküliségtől való félelmet. Ez a félelem egyéni helyzetükből fakad, amely a környezet közömbössége és érzéketlensége miatt tragikus. De ha százezer ember él állandó félelemben, ez olyan közhangulatot teremt, amely óriási felhőként borul a városra. Az arany elidegeníti az embert önmagától. A tőke helyét elfoglaló mezítelen félelem legalább annyira, sőt még inkább elidegeníti az embert.”

„A természetes elosztás nem igazságos és nem is igazságtalan; az sem igazságtalan, hogy az emberek egy bizonyos pozícióban születnek a társadalomba. Ezek egyszerűen természetes dolgok. Ami igazságos és igazságtalan, az az, ahogyan az intézmények kezelik ezeket a tényeket.”