Népszerű idézetek

oldal 47

„Édes néném! Hálá légyen az Istennek, mi ideérkeztünk ma szerencsésen, Franciaországból pedig 15. septembris indultunk meg. A fejdelmünknek Istennek hálá jó egészsége volna, hogyha a köszvény búcsút akarna tőlle venni, de reméljük, hogy itt a török áer elűzi.
(1. levél, Gallipoli, 1717. 10. octobris.)”

„Fontos a közös nyelv, de még fontosabb a közös fül!”

„… egy dolog hiánya nemcsak ennyi, nem csupán holmi egyszerű, részleges hiány, hanem mindennek felfordulása, oly egészen új állapot, amelyet a régiben nem is lehet előre látni.”

„A bankár egy olyan ember, aki kölcsönadja neked az esernyőt, amikor süt a nap, de visszakéri egy perccel azelőtt, hogy eleredne az eső.”

„A tudás lovagának képesnek kell lennie arra, hogy ne csak ellenségeit szeresse, hanem gyűlölje is barátait.”

„És mégis mozog (a Föld)</nowiki”

„Az olyan barátságok, amelyek nevetéssel kezdődnek, erősek szoktak lenni.”

„Nincs az a rossz, amiből ne születne valami jó.”

„Amit tehetsz, csepp a tengerben, de ez ad értelmet az életednek.”

„Az igazság az, hogy mindenki megbánt. Csak meg kell találni azokat, akik miatt érdemes szenvedni.”

„A költészet olyan a próza mellett, mint tánc a séta mellett.”

„Azt hiszem, nagyon ritka, hogy a szokásos emberi konfliktusok úgy oldódjanak meg, ahogy a tévében szoktak. A valóságban állandóan visszatérnek, egyre kisebb köröket írnak le, míg végül eltűnnek. Illetve talán nem is eltűnnek, hanem fölszáradnak, mint sárfoltok a napon.”

„Mindnyájunknak meg kell tanulnunk, hogy addig mutassuk ki a barátságunkat a másik iránt, amíg él, nem pedig a halála után.”

„A meghatározás korlátozás.”

„A szenvedély … képes egy pillanatnyi s különböző jellemmé alakulni bennünk, elfoglalni a régi jellem helyét, s kiirtani azokat az addig változatlan jeleket, amelyek révén a régi jellem azelőtt kifejezésre juthatott!”

„Az élet több annál, mint hogy a fájdalmat kerülgessük.”

„Minden embernek természete, hogy törekszik a tudásra.”

„Te légy a saját palotád vagy a világ lessz a börtönöd.”

„Lehet, hogy a valóság elvesz tőlünk embereket, szeretteket, lehet, hogy előbb-utóbb elvesz mindent – de a lelkünkben, a mi kis holdfényszelencénkben mindig feljönnek a csillagok, mindig világít a hold selymes fénye, és rég elmúlt, kedves emberek drága arcát simogatja meg (…)”