Népszerű idézetek

oldal 40

„Egy nő barátságot köthet egy férfival, de ehhez kis mértékű fizikai antipátia is szükséges.”

„Egy dolog annyira egyszerű, amennyire csak lehetséges, de semmivel sem egyszerűbb.”

„Sztálin fokról fokra létrehozott egy hatalmas ideológiai apparátust, és írásai ennek folytán csak úgy hemzsegnek a Marx-, Engels-, Lenin - idézetektől, s ezeket - bár leegyszerűsíti őket - olykor még csak nem is fordítja ki eredeti jelentésükből. Össze kell gyűjteni Sztálinnak az új módszert valóban jellemző téziseit, és rendszeres módszertani összefüggésbe kell ágyazni őket, hogy megmutathassuk, hogyan alakult ki és erősödött meg a taktika teljhatalma és uralma az elmélet fölött.”

„Nincs az a magánélet, ami ne lenne leleplezhető. A civilizált világban nem lehet titkot tartani. A társadalom olyan, mint valami álarcosbál, ahol mindenki eltitkolja az igazi személyiségét, de rejtőzködés közben lelepleződünk.”

„Az ifjúság feladata, hogy szembeszálljon a korrupcióval.”

„Nagy fűre vágyom,
külvárosi fűre,
ahol bádogdobozok és döglött kutyák közül
bukkan ki a föld feslett térde,
ahol szabadon és magosra nő a fű,
haszontalanul és meggondolatlanul.”

„Ez életem titka. Hiába keresnétek más magyarázatot. Soha sem feledkeztem meg Nüsszai Szent Gergely szavairól: Nem a mi akaratunk, hanem Isten akarata a mi békességünk.”

„A túlzás útja a bölcsesség palotájába vezet.”

„Az élet egy egész napos őrszolgálatra hasonlít: mire megpillantjuk a fényt, már át is kell adnunk a helyünket.”

„Jaj! De magasan vagyok! Csak nem ez az életszínvonal?!”

„Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá.”

„Sam-sem, sam-sem, nincs egy vasam sem!”

„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni – elszunnyadni – semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny-csapásait,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Utált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel?”

„Isten semmiből teremtette a világot. De meg is látszik rajta.”

„Az intuitív megértés ereje napjaid végéig megvéd a bajtól.”

„Négy láb jó, két láb rossz.”

„A bölcsességet nem kapjuk, magunknak kell felfedeznünk, miután véget ért utazásunk a vadonban, ahova senki nem mehet el helyettünk, amit senki nem tehet meg helyettünk, mert a bölcsességünk éppen abban rejlik, hogy mi magunk milyennek látjuk a világot.”

„Jó barátok, jó könyvek és álmos lélek: ez az ideális élet.”

„Hiszek a megérzésben és az ihletben. A képzelet fontosabb, mint a tudás. Míg a tudás véges, addig a képzelet felöleli az egész világot, haladásra ösztökél, létrehozza az evolúciót.”