Idézetek a csendről

„Az Idő és Tér Könyvtárosainak három szabálya a következő: 1) Csend; 2) A könyveket legkésőbb az utolsó feltüntetett időpontig vissza kell adni; és 3) Ne avatkozzanak bele az ok-okozati viszonyok természetébe.”

„A férfi olyan, mint a száj: ha nem tesznek rá lakatot, eljár.”

„Csak ülök csendben, semmit nem csinálok, a tavasz eljön, és a fű nő magától…”

„A magányban, a betegségben, a zűrzavarban a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben, és ilyen talajból bontja ki legszebb virágait.”

„[Gyurcsány az MSZP-hez:] Nem kell állandó bekiabálásokkal fellármázni a közönséget: "Csak a kezét nézzétek!" Tudjuk, hogy csal. Erre számítottunk. Inkább csendben, nyugodtan tessék új produkciót tanulni, hogy majd az is sorra kerülhessen. Belátom, ez nehezebb, mint kiabálni. De nem baj. Van még majdnem négy év. Vagy talán nyolc? Ne higgyétek, hogy ráértek.”

„Néha csend tölti be a szívet és a lelket, ha a zajos világ meghátrál és megengedi, hogy ráleljünk a békére. Olyan rövid ez a pihenő! Becsüld meg a pillanatot!”

„És száll az idő, és száll az idő, és szállnak az évek, száz év, kétezer év, és zúgnak a távoli partok, zúgnak a kis meg a nagy kikötők, mert nagy a hír, ami hírlik: nincs Ilion csupakő peremén csak szürke ebeknek sokasága és senki kívülük. Járnak a szürke kutyák, hegyes orruk zöld holdra meresztik, hosszú sírással sírnak, mert senki a parton nincs kívülük, csak a csend meg a kő meg a por a magánnyal. És aki arra halad, hogy tudná, mit takar itt el, mit fed a por, miféle nyomot, két talp puha rajzát.”

„Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.”

„Valójában nem minden az, hogy megőrizzük a csendet, arra is ügyelnünk kell, miféle csendet őrzünk meg.”

„A fecske a szél legkedvesebb játékszere.
Ha biztosan akarod tudni, hogy kötelességedet teljesítetted, csináld mindig azt, ami a legkellemetlenebb.
Jó az Isten. Nem engedi, hogy megnyíljon alattam a föld, amikor nyelvtani hibát csinálok.
Egyedül a fák ismerhetik a víz titkát.
A madár nem azért száll a rózsabokorra, mert rózsákkal van tele, ─ levéltetveket keres
A temetőket gondozzák, a halottakkal nem törődnek.
A csend istennője a Hold.
Amikor a vízre hó hull: csendre csend esik.
Az irónia a boldogság egyik eleme.
Légy szerény! Bár ez is a gőg egy fajtája, de kevésbé visszatetsző.
Közlik velem, hogy X rosszat beszél rólam. Csodálkozom. Tudtommal soha jót nem cselekedtem vele.
Igazán szabad szellem az, aki képes visszautasítani egy meghívást, anélkül, hogy megindokolná.
Leányainknak megtiltjuk bizonyos könyvek olvasását ─ de ha kedvük tartja, elmehetnek délután az állatkertbe a majomketrec elé, nézni a majmok játékát.
Az irodalom olyan mesterség, ahol szüntelenül bizonyítanod kell tehetségedet, olyan embereknek, akiknek nincs tehetségük.”

„Már azt is megtanulta, hogy ha figyelmen kívül hagyja a szabályokat, akkor az emberek általában csendben átírják őket úgy, hogy azok ne vonatkozzanak rá.”

„A csend rosszabb; minden elhallgatott igazság mérgezővé válik.”

„Jobb, ha túlszörnyeljük a szörnyet vagy jobb, ha lassan és csendben felfal minket?”

„Furcsa, mennyire fáj, amikor egy barát elköltözik - és amit hátrahagy, csupán a csend.”

„Azután már nem mozdult semmi, csak a hold világított egykedvűen. Csupán az örök álmok birodalma, a csillagfényes égbolt nézegette magát az ablakok fényesen csillogó tükrében és álombéli ábrákat lehelt rájuk. A csend szétterült. Nyugalmas és mély lett. A város a hátára vette az éjszaka koromfekete, csillagporos takaróját. A titkokat suttogó hold felragyogott még egyszer, majd magára húzott egy puha felhőt, nyugovóra tért…”

„Feszülten figyeltem Kádárt. Csendben hallgatott. Aztán rajta volt a beszéd sora. "Igen", egyezett bele, "igaza van, a szituáció stabilizálása miatt most szükség van az önök közreműködésére."”

„Kádár János egyedül azt közölte a történelemmel, hogy nincs mondanivalója. De micsoda újdonság volt ez, íme valaki, aki csendben tud maradni ebben a szószátyár, fecsegő országban.”

„Nézzük, mi történik itt, ahol senki sincs, ahol semmi se történik, legyen már az, hogy valami itt is történik, hogy valaki itt is van, és akkor legyen vége, legyen csend, lehessen belekerülni a csendbe, vagy legyen más hang, más hangok hangzása, nem életé és halálé, ami bárki élete és halála, csak nem az enyém, lehessen belekerülni a történelembe, hogy aztán ki lehessen kerülni belőle, nem, ennek mind semmi értelme.”

„Az emberek néha úgy is tudnak hazudni, hogy csöndben maradnak.”

„(…) ha elérkezik majd az idő, mikor az élet útjaitól megfáradt lábaim megállnak végleg, és porba hullik minden, ami én magam voltam, a Dunántúl ezerarcú, szivárványos, kakukkszavas hazájának emlékektől zsongó rétje fogad magába. Ott leborulok majd a kedves földre, beléhullok örök időkre, s a csend engem is elnyel, elringat, s tollam letehetem, fejem lehajthatom végül Szőlőhegy kedves, szép szívére…”

„Folytasd nyugodtan megszokott munkádat, de gyakorold a csendet és az Őhozzá való kapcsolódást a neked megfelelő módon.”

„De majd jön Sztrovacsek, az én brutális barátom, néhány elsőrangú pofonnal, és akkor csend lesz…”

„A tehetség csendben alakul ki, de a jellem a világ viharaiban.”

„A csend törvénye: beszélj keveset. Csak azt mondd, ami kell. Csak akkor, amikor szükséges. Ékesszólásod a tettek legyenek, ne szavak. Te bevégzel: beszéljenek csak mások.”

„A kacsák csendben rakják le a tojásaikat, a tyúkok kotkodácsolnak, mint az eszeveszett. És mi a következmény? Az egész világ tyúktojást eszik.”

„Vannak, akiket valami a világ peremére vonz, vannak, akiket valami odavet. Van aki szereti a tág teret, a csendet, az új távolságok, az új tájak megnyílásának lehetőségét. Mások csak kívül állnak, és csodálkoznak.”

„Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.”

„Néha csendben kell maradnom, mert ez az egyetlen módja annak, hogy egy kicsit jobban tudjak, egy kicsit bölcsebben gondolkodjak, egy kicsit tökéletesebbé váljak, istent egy kicsit előbb elérjem.”

„Borong a
nagy éj…
Nesz hangja,
ha kél,
oly gyenge,
hogy lengve
a csendbe
alél.”

„Ha eléggé csendben leszünk és készen fogunk állni, minden csalódásban kárpótlást találunk majd.”

„Megértem, és mivel nem tudom, hogyan fejezzem ki magam pogány szavak nélkül, inkább csendben maradok.”

„Ennek kétségtelenül az az oka, hogy a jellemet nem lehet nyugalomban és csendben fejleszteni. Csak a megpróbáltatások és szenvedések megtapasztalásán keresztül lehet a lelket megerősíteni, a látásmódot tisztázni, az ambíciót ösztönözni és a sikert elérni.”

„Néha barátnak lenni azt jelenti, hogy elsajátítjuk az időzítés művészetét. Megvan a csend ideje. Megvan az ideje annak, hogy elengedjük és hagyjuk, hogy az emberek belevessék magukat a saját sorsukba. És van idő arra, hogy felkészüljünk a megmaradt darabok összeszedésére, amikor mindennek vége.”

„A boldogság egy pillangó. Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül, de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk.”

„A csend mély, mint az örökkévalóság, a beszéd sekély, mint az idő.”

„Nagy ajándéka van a csendre, Watson. Ez meglehetősen felbecsülhetetlenné teszi társként.”

„Hagyja, hogy csendben vonzza Önt annak az erősebb vonzása, amit igazán szeret.”

„Csak egy barátom van, és az a visszhang. Miért a barátom? Mert szeretem a bánatom, és a visszhang nem veszi el tőlem. Csak egy bizalmasom van, és ez az éjszaka csendje. Miért ez az én bizalmasom? Mert csendben marad.”

„Az igazi csend az elme pihenése; a szellem számára az, ami az alvás a test számára, táplálék és felfrissülés.”

„Hirdessétek az Igazságot, mintha milliónyi hangotok lenne. A csend az, ami megöli a világot.”