Idézetek mester-ről

„Gyakorlat teszi a mestert.”

„Ne hasonlítsatok engem Jézushoz. Ő egy nagy mester, egy nagy mester…”

„Mester az, aki meg tudja csinálni azt, amit tanít. Én pedig még azt se tudom, mit tanítsak.”

„Valóban nem tudom fejből idézni a klasszikus szerzőket, ahogy ők teszik, de nekem a tapasztalat fénye világít, akárcsak azoknak a mestereknek, akikre hivatkoznak. Nem tesznek egyebet, mint páváskodnak és pöffeszkednek, idegen tollakkal ékeskednek, nekem pedig még azt sem engedik meg, hogy sajátjaimat mutogassam.”

„Nyilván kellő befejezéshez ért az, amit magunk elé tűztünk, de nem szabad elfeledkeznünk arról, ami e tanulmányokat illetően történt. Valamennyi felfedezésnél ugyanis a korábbi munkák eredményeit, amiket másoktól vettek át, részletekben előre vitték azok, akik később átvették őket. Ami azonban ezt a tanulmányt illeti, nem lehet mondani, hogy egy része már előbb ki volt dolgozva, más része pedig nem, hanem egyáltalán semmi sem volt meg belőle. Mert a civakodó érveléseket pénzért tanító mesterek nevelési eljárása hasonló volt Gorgiász módszeréhez: egyesek ugyanis retorikai, mások kérdés-felelet alakjában szerkesztett beszédeket adtak megtanulásra, melyekről ezek is, azok is azt hitték, hogy legtöbbször ilyenekbe sodródnak bele a két vitázó érvelései. Ezért aztán gyors, de tudománytalan volt az a képzés, amit a tanítványaiknak adtak. Mert bár nem a művészetet, hanem a művészet termékét nyújtották, úgy gondolták, hogy nevelnek, mintha csak valaki, aki megígérte, hogy olyan tudáshoz juttat, amely megszünteti a lábfájást, a cipészmesterséget már nem tanítaná, sem pedig azt, hogy honnan szerezhet valaki ilyen tudást, ellenben mindenféle lábbeli sok fajtáját adná neki,; az ilyen ember segítséget nyújt ugyan a szükséglet tekintetében, de a művészet nem ad át. Továbbá a retorika körében sok minden volt, amit róla régen elmondtak, de a következtetések kérdésében eddig egyáltalán semmivel sem rendelkeztünk, hanem hosszú ideig gyakorlatias kutatással fáradoztunk. Ha tehát megfigyeléseitek alapján vizsgálódásunkat az ilyen kezdeti helyzethez képest – összehasonlítva a többi, hagyományozás útján kifejlődött tudománnyal – kielégítőnek tartjátok, úgy valamennyietekre vagy hallgatóinkra csak az marad, hogy bocsássanak meg, ha fejtegetéseinkből valami kimaradt, s legyetek nagyon hálásak a benne lévő felfedezésekért.”

„Megmérheted tudatlanságodat azon, hogy mennyire hiszel igazságtalanságban és sorscsapásban. Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi.”

„A jó konyhafőnöknek tisztelnie kell a természet örök törvényeit, ezenkívül mesterien kell bánnia a tűzzel.”

„Ezek a mi indulataink, tűz és víz formájában; ők jó szolgák, de rossz mesterek.”

„Tanítvány az, aki magát mesterének feláldozza. A stréber az, aki a mestert áldozza fel önmagának.”

„Nem az a mester, aki sokat csinál, hanem aki jól csinálja.”

„Másodrendű művész sohasem válik elsőrangú mesterré pusztán azáltal, hogy megváltoztatja művészetének anyagát vagy stílusát. Mert érzékenysége, formalátása, emberi tulajdonságai ugyanazok maradtak, és ezektől függ, hogy jó vagy rossz, első- vagy másodrangú művész-e.”

„… ki képes kiválasztani mindig a jó elemeket; s hogy vajon a művészi s tudományos alapelvek legelemibb ismertetése is nem egy mester remeke-e inkább, mint egy növendék kísérlete …”

„Ó fiatalok, irigyelt fiatalok, miért nem akartok mestereimmé lenni? Miért jó nektek, ami nekem jó, miért nem képesztettek el valami hirtelen bolond ragyogással, nyelvi vízicsodával, hanggal, ami messziről jön és soha nem hallatott?”

„…a művészet egyike ama kevés lehetőségnek, amely életet ad, és megőrzi az életet, azét, aki alkotja, és azét, aki befogadja. Amilyen kevéssé válhatik rutinná élet és halál, és mindaz, ami a kettő között fekszik, olyan kevéssé lehet azzá a művészet. Persze van, aki rutinnal éli az életét, de akkor nem is él igazán. Vannak művészek, mesterek, akik üres mesteremberekké lettek, de ezek… megszűntek művészek lenni. Azzal, hogy valami rosszat alkot az ember, nem szűnik meg művész lenni, de abban a pillanatban igen, amikor minden kockázattól riadozni kezd.”

„Mert már rég odáig jutott a dolog, hogy mindenkit, akár keresztény, török, zsidó vagy pogány, csak külső testi megjelenéséről és öltözetéről lehet megismerni, vagy arról, hogy ennek vagy annak a felfogásnak a híve s valamelyik mester szavaira szokott esküdni. Egyébként valamennyinek egyforma az élete.”

„Pálfordulásokban és önmagam ellen fordulásokban gazdag életemben, – noha nem volt mesterem, akit meg nem tagadtam volna tovább vezető nyugtalanságomban, – nem emlékszem egy korszakomra sem, amikor ne olvastam volna újra és újra Babits Mihály verseit. Mint fiú, egy véletlen, egy kedves osztálytárs által hozzá irányítva, ezeken a verseken át eszméltem rá az irodalomra és arra, ami bennem az irodalomra reagál. Mint fiatal ember az õ hangjára és az õ hangján megszólaló Dantéra figyelve igyekeztem felemelkedni egy idealisztikus világszemlélet purgatóriumos magaslataira és első tudományos kísérletem arra irányult, hogy ennek a hangnak megfejtsem a titkát az irodalomtudomány számomra akkor újszerű módszereivel. Amikor pedig íróvá öregedtem, Babits minden egyes verse úgy érkezett hozzám, mint a hívőhöz a pápai bulla, mint csapattiszthez a fentről jött parancs, mint külországban élő követhez a titkos utasítás. (Babits Mihály összes versei 1937; 474. o. )”

„Bárhová mégy is, akkor is az urak kezébe vagy. Úr mindenütt van, a szegény ember csak az urakból élhet. Bárha iparra mennél is, akkor is feletted van a mester, afelett meg az adószedő urak. Meg akiktől munkát kap a mester. azok is mind csak urak.”

„Mindig úgy játssz, mintha mestered hallgatna.”

„Nyilvánvalóan soha nem a szerző hibája, ha adott esetben az ítélet erről hamis és lebecsülő csupán azért, mert az érintettek nem kellően mesterei hivatásuknak…”

„Mesterei vagyunk a kimondatlan szavaknak, de rabszolgái azoknak, amelyeket hagyunk kicsúszni a szánkból.”

„A szerelem jobb mester, mint a kötelesség.”

„Ezért a jó ember, bár rabszolga, szabad. De a rossz ember, még ha uralkodik is, rabszolga, és nem egy ember rabszolgája, hanem ami még ennél is súlyosabb, annyi mester rabszolgája, ahány ördöge van.”

„Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi.”

„Néha az embernek mesterré kell válnia, hogy ne váljon rabszolgává.”

„A szeretet a mester kulcs, amely kinyitja a boldogság kapuit.”