Népszerű idézetek

oldal 16

„A lélek öregnek születik, de megfiatalodik. Ez az élet komédiája. A test fiatalnak születik, de megöregszik. Ez az élet tragédiája.”

„Nem azon aggódom, hogy Isten a mi oldalunkon áll-e; legnagyobb aggodalmam az, hogy Isten mellett álljak, mert Istennek mindig igaza van.”

„Utálom magam és meg akarok halni.”

„A férfiak mindig a nők első szerelmei akarnak lenni. Ez az esetlen hiúságuk. Nekünk, nőknek finomabb ösztönünk van ezekben a dolgokban. A nők azt akarják, hogy a férfi az utolsó szerelmük legyen.”

„Úgy tart itt magánál, mint valami dísztárgyat, amit néha elővesz az elzárt vitrinből, megcsodál, körüljár, végigtapogat, aztán gondosan visszazár a helyére.”

„Szomorú világ a miénk, a gyász senkit sem kerül el; a legkeservesebb kínokat azonban a fiatalság éli meg, mivelhogy váratlanul jönnek erre reá.”

„Ha valami nemeset és szépet csinálsz, és senki nem vette észre, ne légy szomorú. Mert a napfelkelte minden reggel gyönyörű látvány, pedig a közönsége nagy része mégis alszik.”

„Az életed két legfontosabb napja a születésnapod és a nap, amikor rájössz, hogy miért születtél meg.”

„A munkás beleteszi az életét a tárgyba; de az immár nem az övé, hanem a tárgyé.”

„Nem tudok hinni egy olyan istenben, akihez mindig imádkoznunk kell.”

„Ki-ki saját magának az ördöge, és saját maga csinál az életéből poklot.”

„Bárhol jár, fény kíséri, bámulnak és mosolyognak rá, tudni akarják, ki ő, és ha elment, emlékeznek rá. Nem láttam még senkit, aki ekkora hatással lenne az emberekre, mint ő.”

„Az igazság az, hogy az élet egyszerre tervszerű és véletlenszerű, noha nem egyenlő mértékben.”

„Ha nem tudod hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz.”

„Egy kis őrület nélkül nem létezett volna semmilyen nagyszerű elme.”

„Mennél többet gondolkodom rajta, annál inkább érzem, hogy semmi sincs, amiben több művészet lenne, mint szeretni az embereket.”

„Ha az életben elérhető sikert A-nak vesszük, akkor A=X+Y+Z. X a munka, Y a játék, Z pedig, hogy befogod a szád.”

„A világ tele van csodákkal. Fogadd el őket, és örülj nekik! Ne hagyd, hogy bármi is megfosszon az élet szeretetétől!”

„Sok mindenen keresztülmentem életemben. Tudom, milyen érzés feszengve kiszámolni a kasszánál az aprót zsemlére és felvágottra, tudom, milyen érzés, ha az ember a földön fekszik és rugdossák, tudom, milyen érzés kétségbeesetten menekülni az éjszakában, tudom, milyen érzés a fájdalom, és a félelem, de ha mindezt nem tudnám, alkotni sem tudnék.
És nekem alkotnom kell.

Ad astra per asperas.1

Azokra, akik mindezt nem tudják, száz év múlva senki sem fog emlékezni. Az alkotásaik nem többek holmi dekorációknál. Nincs bennük semmi forradalmi, semmi eredeti.

Én viszont halhatatlan leszek.”