Népszerű idézetek

oldal 15

„Ha a tetteid arra ösztönöznek másokat, hogy többet álmodjanak, többet tanuljanak, többet tegyenek és többé váljanak, akkor igaz vezető vagy.”

„A házasság rabszolgaság - csak civilizált formában.”

„Nem elég…, hogy valakinek jó esze legyen; a fő dolog az, hogy azt jól alkalmazza. A legnagyobb lelkek éppúgy képesek a legnagyobb vétkekre, mint a legnagyobb erényekre; s akik csak lassan haladnak, de mindig az egyenes úton maradnak, sokkal tovább érhetnek, mint azok, akik szaladnak, de eltávolodnak az egyenes úttól.”

„A hamis arcnak el kell rejtenie azt, amit a hamis szív tud.”

„A zene, még a legrosszabb pillanatokban se szabad, hogy bántó legyen a fülnek; ellenben védenie és kényeztetnie kell azt. Így a zene örökké zene marad.”

„Semmi sem rendezettebb, mint az, amit a szeretet rendez el, és semmi sem szabadabb, mint amit a szeretet köt össze.”

„A munkás beleteszi az életét a tárgyba; de az immár nem az övé, hanem a tárgyé.”

„Tégy, ahogy jónak látod, úgyis megbánod, bárhogyan cselekszel.”

„Űrt hagysz az emberekben, amikor elmész, porcelánba. Pótolhatatlan űrt…”

„Nézem azt a bájos arcocskáját, azt a bájos frufruját, lesem, ahogy a fánkért nyúl, a puha, rózsaszín pulcsijában, és elolvadok, mindenki elolvad, aki ránéz, ő megolvasztja a leghidegebb szívet is.
Igazi ajándék ő nekem az élettől, váratlan ajándék, jövőm és minden reményem.
És akkor megszólal… A hangja afrodiziákum. Édes, vágykeltő. Báj és bűntelenség.”

„Bárhol jár, fény kíséri, bámulnak és mosolyognak rá, tudni akarják, ki ő, és ha elment, emlékeznek rá. Nem láttam még senkit, aki ekkora hatással lenne az emberekre, mint ő.”

„Úgy tart itt magánál, mint valami dísztárgyat, amit néha elővesz az elzárt vitrinből, megcsodál, körüljár, végigtapogat, aztán gondosan visszazár a helyére.”

„Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”

„Sok mindenen keresztülmentem életemben. Tudom, milyen érzés feszengve kiszámolni a kasszánál az aprót zsemlére és felvágottra, tudom, milyen érzés, ha az ember a földön fekszik és rugdossák, tudom, milyen érzés kétségbeesetten menekülni az éjszakában, tudom, milyen érzés a fájdalom, és a félelem, de ha mindezt nem tudnám, alkotni sem tudnék.
És nekem alkotnom kell.

Ad astra per asperas.1

Azokra, akik mindezt nem tudják, száz év múlva senki sem fog emlékezni. Az alkotásaik nem többek holmi dekorációknál. Nincs bennük semmi forradalmi, semmi eredeti.

Én viszont halhatatlan leszek.”

„A szabályszerűség aszfaltozott út: kényelmes járni rajta, de egy virág sem nő rajta.”

„Ki-ki saját magának az ördöge, és saját maga csinál az életéből poklot.”

„Mindannyiunkban van jó, és azt hiszem, egyszerűen túlságosan szeretem az embereket, annyira, hogy ez túlságosan szomorúvá tesz.”

„Szomorú világ a miénk, a gyász senkit sem kerül el; a legkeservesebb kínokat azonban a fiatalság éli meg, mivelhogy váratlanul jönnek erre reá.”

„Tanuld meg a játékszabályokat, aztán már csak játszanod kell - persze mindenkinél jobban.”