Idézetek a vallásról és a hitről

„Aki a magányban gyönyörködik, az vagy vadállat, vagy isten.”

Arisztotelész (-384–-321 i.e.) ókori görög filozófus és tudós

„A képzeletem egy nap a pokolba visz.”

John Steinbeck (1902–1968) amerikai író

„A pokol üres, és az összes ördög itt van.”

William Shakespeare (1564–1616) angol drámaíró, költő, színész

„Isten nem kényszerít arra, hogy nehéz dolgokat csinálj. Hátradőlhetne és nevetve nézhetné, ahogy küzdesz. De ez helyett, azt mondja neked, hogy tegyél olyan dolgokat, amelyekről tudja, hogy végül a javadra válnak.”

Joyce Meyer (1943)

„Hiszem, hogy a világban létezik a jó, amelyet így vagy úgy áraszt magából a szerető Isten. De hiszek egy másik erőben is, amely éppen olyan valós, mint az Isten, akihez egész életemben imádkoztam, és tudatosan azon munkálkodik, hogy minden tisztességes elhatározást romba döntsön. Nem a Sátán, én nem hiszem, hogy a Sátán lenne (bár hiszem, hogy ő is valóságos), hanem a diszharmónia démona, valami vásott és ostoba dolog, amely vígan kuncog, ha egy öregember felgyújtja magát, pedig csak pipára akart gyújtani, vagy amikor az imádott kisbaba a szájába veszi az első karácsonyi ajándékát, és megfullad tőle.”

Stephen King könyv A halálsoron

„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni – elszunnyadni – semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny-csapásait,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Utált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel?”

William Shakespeare Hamlet, dán királyfi

„"Mindenkinek más a motivációja. Maksymiliant a bizonyítási vágy hajtotta. Győzni akart. Mindig egyre feljebb és feljebb jutni. Bebizonyítani, hogy még többre és még többre képes. Cezaryt
a hatalom hozza lázba. Uralkodni akar. Élvezi, ha rálát az egész sakktáblára, és ő mozgat minden egyes bábut. Mikołajt az adrenalin hajtja. A veszély. Az erő gyakorlása. A pengeélen táncolás.
Engem, bevallom, a saját egóm tart fogságban. Remek érzés a tudat, hogy jobb vagyok másoknál – Miłosz maga elé révedt. Elmosolyodott. Ravasz mosoly ült az arcán miközben egy kimért
mozdulattal végigsimított az állán, aztán visszahúzta a tekintetét a nőre. – Hogy kinek mi a célja, az tulajdonképpen mindegy is. A lényeg a mechanizmus, az pedig minden esetben ugyanaz:
olyan, mint a kábítószer. Nem lehet leállni vele, és mindig egyre több kell belőle. Érted, hogy miről beszélek, angyalom?"”

Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok

„Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak - de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.”

Sylvia Plath (1932–1963) amerikai költő, író, novellista, gyerekkönyvíró

„Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, könnyeket és verítéket. A legsúlyosabb megpróbáltatás előtt állunk. Több küzdelemmel és szenvedéssel teli hónap előtt állunk. Azt kérdik tőlem, mit fogunk tenni? Ezt válaszolom: háborút viselünk szárazföldön, tengeren és levegőben a legjobb képességeink szerint, és mindazzal az erővel, amit Isten adni tud nekünk. Háborút viselünk egy szörnyűséges zsarnok ellen, akinek a bűneinél nincsenek sötétebbek az emberi bűnök történetében. Ezt fogjuk tenni. Azt kérdik tőlem, mi a célunk? Egyetlen szóval válaszolok: a győzelem. Győzelem mindenáron, győzelem minden szörnyűség ellenére, győzelem, legyen a hozzá vezető út bármilyen hosszú és nehéz, mert győzelem nélkül nincs túlélés.”

Sir Winston Churchill (1874–1965) Az Egyesült királyság miniszterelnöke a II. világháború alatt

„Tekints a korábbi nemzedékekre. Tanúsítsd, hogy mindenkor, amikor az Isteni kegyelem Napcsillaga Kinyilatkoztatása fényét a világra bocsátotta, korának népe miként fordult szembe Vele és tagadta meg Igazságát. Azok, akiket az emberek vezetőinek tartottak, mindenkor igyekeztek megakadályozni, hogy követőik Ahhoz forduljanak, Ki Isten végtelen kegyelmének Óceánja.”

Baháalláh (1817–1892)

„Hiba volt az is, hogy a vezető magyar politikusok legtöbbje csak felületesen vagy egyáltalán nem ismerte Lenin és Sztálin legfontosabb műveit és az orosz bolsevizmus arcát: tetteit, célkitűzéseit, gyakorlatát. E tekintetben mindig hiányoltam – a Horthy-korszakban is – a felvilágosító munkát. Ami volt, az hézagos és fogyatékos volt, s majdnem teljesen megszűnt, hivatalos vonalon, a Bethlen- kezdeményezte kereskedelmi kapcsolatok után. Engem első fogságom emléke állandóan hajtott a bolsevizmus könyörtelen módszereinek elemzésére, ideológiájának – amennyire lehetett – maradéktalan megismerésére. Nem szűntem meg tüzetesen tanulmányozni Róma eligazításait sem, ugyanakkor elmélyedtem a materializmus bölcseletében és tulajdonképpen már 1917 óta igyekeztem elolvasni azokat a kritikai-ismertető műveket, amelyeket itthon és külföldön az orosz forradalom kezdetéről s későbbi étapjairól, terjedéséről felhajtani tudtam. Tanulmányaim és megfigyeléseim alapján tudtam, hogy a marxizmus olyan világnézeti, ideológiai irányzat, mely eszmeileg céltudatosan is ateista, gyakorlati módszereiben vallás- és egyházromboló, uralmának a világra való kiterjesztését könyörtelenséggel hajtja végre s a szelíd képmutatástól kezdve a leggonoszabb terroreszközöket is hajlandó igénybe venni. Évtizedekkel ezelőtt írtam „Az édesanya” című könyvemben a bolsevizmusról az alábbi sorokat: »Lenin írja Gorkijhoz: Minden isteneszme kimondhatatlan aljasság, és tulajdonképpen legundorítóbb leköpése önmagunknak. – Lenin nyíltan bevallotta, hogy programjuk szükségszerűen magában foglalja az istentelenség terjesztését. Ahogy az egyén, a magántulajdon fogalmát kiirtották, átgyúrják a családot és a házasságot is… Oroszországban kiirtották az ellenzéket, de a kulákokat (földmíveseket) is; behozták a rabszolgaságot. Emberi vágóhidak, tömegmészárlások fölött, vér- és könnyfolyamok, rémület és átokóceán hömpölygő hullámain uralkodik egy fej: a diktátoré. Remeg ő, remegnek tőle és ő állandósítja a vérfolyamot a bűn és bűnhődés földjén. Egy nép hangtalan átka övezi…«”

Mindszenty József (1892–1975) Esztergom érseke, Magyarország utolsó hercegprímása, bíboros

„Az emberek szívesen elhiszik azt, amire vágynak.”
Fere libenter homines id quod volunt credunt.

Julius Caesar (-100–-44 i.e.) római hadvezér és politikus

„Isten mindent szám, súly és mérték alapján teremtett.”
Numero pondere et mensura Deus omnia condidit.

Isaac Newton (1643–1727) angol fizikus, matematikus, csillagász, filozófus, alkimista

„Nem szabad azt mondani, hogy minden hiba ostobaság.”
Non enim omnis error stultitia est dicenda.

Cicero (-106–-43 i.e.) ókori római író, filozófus, politikus

„Egyetlen embert sem lehet tönkretenni, amíg megőrzi méltóságát, és azt vallja, hogy az őt megalkotó hatalmas Istennel áll rokonságban.”

Abraham Lincoln (1809–1865) amerikai jogász, politikus, az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke (1861-1865)

„Megértem, hogy az ember válik ateistává vállik, amikor lenéz a Földre. De nem értem, hogyan tud felnézni az égre és azt állítani, hogy Isten nem létezik.”

Abraham Lincoln (1809–1865) amerikai jogász, politikus, az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke (1861-1865)

„Nem azon aggódom, hogy Isten a mi oldalunkon áll-e; legnagyobb aggodalmam az, hogy Isten mellett álljak, mert Istennek mindig igaza van.”

Abraham Lincoln (1809–1865) amerikai jogász, politikus, az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke (1861-1865)

„Lényegesen többet bűnhődik egyetlen ember élete során, mint amennyi bűnt valójában elkövetett.
Ekképpen működi az Igazságszolgáltatás rendszer: lényegesen nagyobb számban büntetnek meg ártatlan embereket téves ítélkezés okán, mint egy ember. Egyetlen ember sem ítélhető el ártatlanuk!
Holott az ártatlanság vélelme, és egyéb óvintézkedések ezeknek puszta lehetőségét kell, hogy kizárja!
Teoretikusan.
A gyakorlat a teóriát megerőszakolja! Míg a természetes valóságban, nincs helye elméleti-gyakorlati megosztásnak, hiszen fölösleges. Értem ezalatt az ember saját életét.
Első példa az Egyén élete folyamán előforduló hihetetlenül nagyszámú történés kivédhetetlen okozat, amit szinte mindenki túlél kisebb-nagyobb sérüléssel, és az Egyén élet-folyamán kívül nem lép.
Második példában: nyilvánvaló a hiba-faktor kizárásának elhanyagolása, a döntnökök omnipotenciában szédelgésé, és a éppen ezért az a korrupció, amit a rendszer lehetővé tesz, hiszen, még a portás is le van fizetve!”

Dia88

„A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.”

Eleanor Roosevelt (1884–1962)