Idézetek tétel-ről

„Ezt a tételt azzal bizonyítják, hogy a két egymást metsző egyenes találkozási pontjánál keletkező átellenes szögek egyenlőek, amit Eudémosz szerint először Thalész fedezett fel.”

„Számos más felfedezés mellett az öreg Thalész érdeméül tudják be a következő tételt is: azt mondják ugyanis, ő vette észre és mondta ki elsőnek, hogy minden egyenlőszárú háromszög alapján elhelyezkedő szögek egyenlőek, csakhogy ő, régi kifejezéssel élve, egyenlő helyett hasonlót mondott.”

„Minden vitában nem valamely tételt védünk, hanem - önnönmagunkat.”

„A háború eltörlésének egyetlen módja a béke hősiessé tétele.”

„Hit és hitetlenség sokkal mélyebben gyökeredznek az ember lelkében, mintsem tudományos tételek megzavarhatnák őket.”

„Lehetetlen egy köbszámot felírni két köbszám összegeként, vagy egy negyedik hatványt felírni két negyedik hatvány összegeként; általában lehetetlen bármely magasabb hatványt felírni két ugyanolyan hatvány összegeként. Igazán csodálatos bizonyítást találtam erre a tételre, de ez a margó túlságosan keskeny, semhogy ideírhatnám.”

„… érzéki világunk minden külső tárgyának szükségképp pontosan meg kell egyeznie a geometria tételeivel …”

„A világ olyan, mint egy remek edzőterem, ahol eljuthatunk önmagunk erőssé tételéig.”

„Nagy barátja vagyok a statisztikának; nem mintha azt hinném, hogy az csakugyan annyit bizonyít, mint sokan felteszik, hanem azért, mert mióta minden állításnak statisztikai adatokkal való támogatása divattá vált, a hamis tételek felállítása valamivel több nehézséggel jár, s a tudományos paradoxonok alkotói badarságaikat legalább jobb rendszerben adják elő.”

„A fizika fejlõdése az elmúlt századokban, de különösen az elmúlt néhány évtizedben, egyre inkább az elméletek szerkesztésének, ellenõrzésének és alkalmazásának ama módszeréhez vezetett el, amelyet formalizálásnak nevezünk, azaz egy interpretációval kiegészített kalkulus szerkesztésének. A formalizálás terjedését tudásunk növekedése és a tárgy sajátos szerkezete sugallta, és tette egyszersmind gyakorlatilag lehetõvé. Következésképpen egyre kevésbé kellett a tudomány absztrakt terminusainak és a segítségükkel megfogalmazott axiómáknak és tételeknek valamiféle "szemléletes" megértésére törekedni. A tudósok sokáig nem ismerték fel, hogy a tudomány felhagyhat, és fel is kell, hogy hagyjon az ilyesféle megértés keresésével.”

„Az esszencialista tétel, amelyet támadok, csak az, hogy a természettudomány végső magyarázatra törekszik; egy olyan magyarázatra, amely (lényegében, vagy természeténél fogva) tovább nem magyarázható, és nem is igényel bármiféle további magyarázatot.”

„Az esszencializmus megszokott világunkat puszta jelenségnek tekinti, amely mögött felfedezi a valódi világot. E felfogást el kellett vetni, amikor felismertük azt a tényt, hogy elméleteink mindegyikének világa magyarázható további világokkal, amelyeket további elméletek írnak le – az absztrakció, az általánosság és az ellenőrizhetőség egy magasabb fokán álló elméletek. A lényegi vagy végső valóság tétele együtt omlik össze a végső magyarázatéval.”

„Minden irodalomnak hatása nemcsak az egyes művek becsétől, hanem azoknak számától is függ. Valamint eledeleinkben nemcsak a tápanyag, de egy bizonyos mennyiség is kívántatik, s elvesznénk, ha csak étkeinknek kémiai extraktusát kapnók ebédre, úgy van az elménk táplálékával is, s nagyon csalódik, ki a sok középszerűt, mi napjainkban minden irodalomban megjelenik, haszontalannak gondolja. Egy palack tokaji a hozzáértő előtt egy akó kerti bornál többet érhet, de a közönségre nézve az utóbbi mégis hasznosabb, s pedig azért, mert amaz csak néhány magasabb ízlésűeknek, ez sokaknak ad élvezetet. Valamint a játékosnak, ki mindenét elvesztette, semmi sem fáj inkább azon gondolatnál, hogy más kártyákra vagy számokra rakva tételét, mennyit nyerhetett volna, úgy veszteségeink után semmi nem gyötör inkább, mint midőn eszünkbe jut, hogy minden szenvedéseink oka csak az, mert a szerencsét nem kerestük ott, hol az számunkra feltalálható volt.”

„A természet szépsége nem maradt hatás nélkül a régiekre sem. Cic[ero] (De nat.) egy gyönyörű helyet tartott fel Arisztotelészből, hol ez a természet szépségéből az istenség tételének meggyőződését következteti. Hésziodosz a telet írja le. Homér többször írja le a természet egyes tüneményeit, s így Pindar, Theokrit a görögök, Vergil, Tibull, Horác, Cicero, Lucretius sat. a rómaiak között; de a régiek munkáiban a természet leírása mindég csak mellékes dolog, a fő mindég s mindenütt az ember marad, s mint Pindar Tavaszi ditirambusában, miután a tavaszt, s az égnek oszlopát, Etnát röviden leírta, Hierón, a szürakuzai tirannosz dicséretéhez s a görögöknek a perzsák elleni győzelmeinek magasztalásához siet, úgy tettek a többiek.”

„A világ olyan, mint egy remek edzőterem, ahol eljuthatunk önmagunk erőssé tételéig.”

„Soha nem volt megbízhatóbb intelligencia ebben a köztársaságban. Washingtonnal egyenlő volt az amerikai szabadság lehetővé tételében.”