Idézetek alkalom-ről

Idézetek gyűjteménye a alkalom, élet, kezdet, él témáról .

Idézetek alkalom-ről

„Az edzőterembe ment, ahová heti öt alkalommal járt. Akadtak kollégák, akik vodkával enyhítették az olykor elviselhetetlen stresszt, ő azonban soha. Nem ivott alkoholt, nem dohányzott, és a testét ugyanolyan keményen tartotta karban, ahogy annak idején, az Idegenlégióban megszokta. Mániákus volt. Akaraterő, vasfegyelem, és mérhetetlen munkabírás jellemezte.”

Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok

97. o.

Alkohol

„Aleksandrát untatta az asztal körül folyó beszélgetés. Felállt, és a hatalmas, színes fényekkel extravagánsan megvilágított akváriumhoz sétált. Amíg a férfiak üdvözölték a megérkező Mikołajt, ő
a vizet szelő színpompás halakat bámulta. Minden alkalommal mosolyt csaltak az arcára. A tenyereit az üvegfalra tapasztotta, akár egy gyerek.”

Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok

64. o.

Férfiak, Mosoly, Hal, Fény

„Rudaśnak szüksége volt még élesben szerzett tapasztalatra ahhoz, hogy idővel feljebb lépjen a ranglétrán, és egy ilyen kiemelt ügy remek alkalmat biztosított erre.”

Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok

216. o.

Idő, Siker

„Az élet tényleg egyfajta iskola, alkalom a gyakorlásra. Elsősorban a jellem felépítésére és a szellem nevelésére való.”

Lewis Carroll (1832–1898) angol író, költő, matematikus, anglikán pap és fényképész

Élet, Iskola

„Ha alkalmanként kicsit túl öltözött vagyok, akkor azt azzal kompenzálom, hogy mindig túl edukált is vagyok.”

Oscar Wilde (1854–1900) ír költő, író, drámaíró

„Az igazi hülyeség minden alkalommal legyőzi a mesterséges intelligenciát.”

Terry Pratchett (1948–2015) angol fantasy- és science fiction-író

Intelligencia

„Az ember belecsöppen az életbe. Megmondják neki a szabályokat, de az első alkalommal, ha valami hibán rajtakapják, végeznek vele… Ezzel számolni kell. Várj sorodra! Előbb vagy utóbb meghalsz te is.”

Ernest Hemingway (1899–1961) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró

Emberek, életkor, Tea

„A helyedben minden adandó alkalommal elmerülnék a leckében, amelyekre a történelem tanít, mert segíthetnek a jelen problémáinak megoldásában. Velem is gyakran megesett, hogy a múlt krónikáinak olvasása adott bátorságot és előrelátást a helyes ösvény kiválasztásához.”

Christopher Paolini (1983)

Történelem, Bátorság, Olvasás, Múlt

„Néha el kell fogadnod, hogy nem nyerhetsz minden alkalommal.”

Lionel Messi (1987) olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes argentin labdarúgó

„Minden alkalommal, amikor hajlamos vagy a "nagyon" szót írni, helyettesítsd a "francba" szóval; a szerkesztőd ki fogja törölni, és az írás olyan lesz, amilyennek lennie kell.”

Mark Twain (1835–1910) amerikai író, újságíró, humorista

„Ha minden egyes alkalommal, amikor rád gondolok, kapnék egy virágot, örökké sétálhatnék a kertemben.”

Alfred Tennyson (1809–1892)

Virágok

„Hívhatja entrópiának két okból. Első alkalommal a statisztikus mechanikában használták az Ön bizonytalansági függvényét, tehát van már neve. Másodsorban, és ez még fontosabb, senki nem tudja valójában mi az entrópia, így egy vitában Önnek mindig előnye van.”

Neumann János (1903–1957) magyar származású amerikai matematikus

Claude Shannon számára javasol nevet az új bizonytalansági függvénye számára.
Ismert forrású idézetek
Eredeti: Scientific American 1971 , volume 225 , page 180

„Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.”

Napoleon Hill (1883–1970)

„Valahányszor hideg keze megérintett, a szívem mindig meglódult. Két ilyen alkalommal láttam valamit az arcán, ami arra vallott, hogy képes meghallani a szívverésemet.”

Stephenie Meyer (1973)

Szív

„Az élet egyik legkegyetlenebb leckéje, hogy alkalmanként rá kell jönnöd, hogy a bolondoknak is lehet igazuk.”

Sir Winston Churchill (1874–1965) Az Egyesült királyság miniszterelnöke a II. világháború alatt

Neki tulajdonított idézetek

Élet, Bolondok

„A korbácsnak tömör, sűrű struktúrája volt, a fájdalom már az első ütés után otthonosan érezte magát az emberben; voltaképp ez az első ütés elég volt egy egész napra, sőt még tovább, voltaképp az első „első ütés” elég lett volna egész életemre, de ezt nem tudtam elmagyarázni az idősebb K.-nak. Csak kiabálni tudtam, „Apu, ne bánts”, mindig ugyanazt, úgyhogy az idősebb K. rám se hederített; nem tudtam elmagyarázni neki, nem tudhatta, hogy egyetlen ütés a korbáccsal elég volt ahhoz, hogy egész nap ne tudjak leülni, hogy egész éjszaka ne tudjak elaludni, hogy másnap egész nap kerüljem az emberek tekintetét. Nem tudhatta mindezt, hiszen sosem verték meg a korbáccsal, noha volt már hagyománya a korbácsnak, noha már nem egy nagyobb állat megismerte a keménységét, a hatékonyságát, sőt alighanem a szagát is; hiába, én voltam az első embergyerek, aki megízlelte a korbács hagyományát, aki nem felejtette el a fájdalmat, amit okoztak neki, amit az idősebb K. okozott neki; mert senki más nem merte volna a kezébe venni azt, senki másnak nem jutott volna eszébe, hogy a kezébe vegye, hogy ilyen célra használja. Ilyen, mondjuk ki, pedagógiai célra.

A korbácshoz hasonlóan a fájdalomnak is megvolt a maga sűrűsége. Már az első ütés után mázsás teherként ömlött szét a testemen; az első ütést a hirtelensége különböztette meg a többitől, ezt volt a legnehezebb kapni, mert erre vártam a legtovább, ez volt a legeredményesebb, minthogy a felkészületlen testbe tört be. Voltaképp az első ütés elég lett volna az úgynevezett pedagógiai hatás eléréséhez, vagyis jelen esetben az abszolút és feltétel nélküli engedelmesség kikényszerítéséhez, mert ezt az elvet oltotta bele az idősebb K. a kutyáiba és az embergyerekébe; az első ütés után azonban, amely csupán beinjekciózás volt, jöttek az újabb, egyre erősebb, az átható fájdalmat kiterjesztő, mindent átható fájdalommá fokozó ütések is. S ahogy az injekció utáni fájdalom is folyékony, akár az ólom – és az ülepen, az epicentrumon keresztül szétfolyik mindenfelé, elhatol egész a velőig, a gerincen végigfutó libabőrökig, és csak amikor ezek elmúlnak, adja át óvatosan a helyét a megkönnyebbülésnek, a nővérke kiveszi a tűt, és megtörli a szúrás helyét –, hasonlóképpen folyt szét a fájdalom is, csak ez makacs volt, a megkönnyebbülés nem győzte cérnával, és rosszkedvűen, dolgavégezetlenül távozott; kegyetlen fájdalmat okozott a korbács, minthogy önző fájdalom volt ez, pöffeszkedett a bőségben és a hely-idő egységében. Az idősebb K. gondoskodott róla, hogy mindig egy ütéssel többet adjon a kelleténél, hogy adjon egyet tartalékba, hogy jobban belém vésődjön (nem tudhatta, hogy az már nem vésődhet belém jobban), hogy el ne felejtsem – nem tudtam elmagyarázni neki, hogy azt nem lehet elfelejteni. Ha képes lettem volna beszélni erről az egészről, akkor sem hitte volna el, hiszen soha senki nem ütötte meg a korbáccsal; – ha képes lettem volna, akkor sem… De nem voltam képes semmire, csak kiabáltam, hogy „Apu, ne bánts!”; bár később, a második vagy harmadik alkalommal, a második vagy harmadik pedagógiai szeánszon túl már csak azt, hogy „Ne bánts!”; később, a huszadik vagy harmincadik alkalommal meg csak azt, hogy „Nem!”. A „Nem” volt a talán legtágabb válasz minden felmerülő tisztázatlanságra, minden feltételezhető kérdésre, nem különben arra, amit az idősebb K. kérdezgetett, miközben vert a korbáccsal. Amit az idősebb K. egymás után kérdezgetett, amikor egymás után mérte rám az ütéseket is a korbáccsal. Azt kérdezte:

– Fogsz még? – (ütés) – Fogsz még? – (ütés) – Fogsz? – (ütés) – Fogsz? – (ütés) – Fogsz még?”

Wojciech Kuczok (1972)

(ütés)

És bár nem voltam egészen biztos benne, hogy mire gondol, arra-e, hogy fogok-e még, ahogy a szülők mondani szokták a gyerekeiknek, „rosszalkodni” (ami az ő esetében a nem teljesen abszolút és nem igazán feltétel nélküli engedelmességet jelentette), vagy esetleg arra gondol, hogy fogok-e egyáltalán létezni – márpedig amikor belém fészkelte magát az a fájdalom, amikor megsokszorozódott és kezdte otthonosan érezni magát, mindig szilárdan hittem, hogy nem fogok; hogy soha többé nem fogok enni, inni, lélegezni, létezni, csak hagyja abba a verést. Úgyhogy kiabáltam, hogy „Nem!”, vagy néha, ha még volt bennem annyi erő, hogy kimondjak két szót egymás után: „Nem fook!”, így, minden eshetőségre készen, mert nem akartam megsérteni a szép kiejtéssel.
61–64.
Bűz (2003)

Fájdalom, Emberek, életkor, Hit

„Az lenne furcsa, ha nem óhajtana véleményt nyilvánítani egy ilyen, az egész ország jövőjét meghatározó kérdésben. Alkalmanként konzultálok a miniszterelnök úrral, ami mindig kiemelkedő intellektuális élmény számomra. És a legtöbb kérdésben egyezik a véleményünk.”

Hoffmann Rózsa (1948) magyar politikus

Magyar Nemzetnek adott interjú, 2011.05.24. ( hoffmannrozsa.hu http://hoffmannrozsa.hu/oktatas/allando-pergotuzben-haladtunk) <br class="br">Orbán Viktorról

Kérdés, Jövő

„Marx Gyögy munkájában idézi ezt, hogy egy alkalommal amikor General Groves meglátogatta a toalettet, akkor mondta ezt Szilárd Leó.”

Szilárd Leó (1898–1964) magyar származású fizikus

Legismertebb neki tulajdonított idézet, Az idézet igazolása
Forrás: George Marx: The Martians' vision of the Future.
[A marslakók elképzelése a jövöről]
(Speaking an alien tongue bekezdés)
Department of Atomic Physics, Eötvös University, Budapest
http://mek.oszk.hu/03200/03286/html/tudos1/martians.html (2009-09-21)