Stephen King: Idézetek az emberekről

„Ha az ember megszeret valakit… egészen soha nem gyógyulhat ki belőle.”

„Azt hiszem, nagyon ritka, hogy a szokásos emberi konfliktusok úgy oldódjanak meg, ahogy a tévében szoktak. A valóságban állandóan visszatérnek, egyre kisebb köröket írnak le, míg végül eltűnnek. Illetve talán nem is eltűnnek, hanem fölszáradnak, mint sárfoltok a napon.”

„Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, õértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.”

„Néha semmi sincs rendjén, úgy hiszem. Cudar világ. Néha egyszerűen csak azt teszi az ember, amit tehet, és igyekszik kibírni.”

„A kívánságból többnyire megismerszik az ember.”

„Az események nem peregnek az ember kedvére rémálmában. Azért rémálom a neve.”

„Eljön az idő, amikor a legtöbb ember meglátja a nagy összefüggést, és rájön, hogy nem azért csücsörít, mert a jó sors csókját várja, hanem mert az élet éppen most csúsztatott a szájába egy keserű pirulát.”

„De van a modern életnek egy szabálya, amely sziklaszilárdabb annál, hogy sosincs rendőr, amikor szükség lenne rá: amikor igazán szükséged lenne emberi lényre, akkor mindig az üzenetrögzítővel találkozol.”

„Az ember nem sokat tehet az érzéseiről, és azt hiszem, ezt Isten is tudja.”

„Az ember persze szívesen elhinné, hogy a dolgok meghatározott módon történnek. Ha a múltról van szó, mindnyájan hamisan keverjük a kártyákat.”

„Az emberi lélek, különösképp a gyermeki lélek, kúthoz hasonlatos: édes vízzel teli, mélységes kúthoz. S ha valamely gondolat túlságosan kellemetlen valaki számára, azt dobozva zárva lelke kútjának mélyébe veti.”

„Az őrület ellenérvei lágy, susogó hanggal zuhannak a semmibe.(….) Néha az ember tényleg hallja, ahogyan a dolgok eltűnnek, nem igaz? Van, amelyik lehullik, szintről szintre egyre lejjebb zuhan, és csak egy lyuk marad utána, amin keresztül az ember lenézhet a mélybe. Vagy, ha nem vigyáz, maga is belepottyanhat.”

„Az emberek képesek olyan árnyakat vetni, amelyek olyanok, mint az állatok, de ezek csak árnyképek, a fény és vetítés apró trükkjei. Nem inkább valószínű, hogy Isten is efféle dolog? Csak egy újabb legendás árnyék?”

„Az ember minden adományért megfizet egyszer. Talán azért teremti az Isten az embert először gyereknek, aki alig látszik ki a földből, mert tudja, hogy sokat kell esnie és a térdét felhorzsolnia, amíg rájön erre az egyszerű igazságra. Megfizetünk azért, amit elértünk: és csak az a miénk, amiért megfizetünk. És amit megszerzünk, az előbb vagy utóbb visszaüt ránk.”

„Lehet, hogy az írók meghívják a szellemeket. A színészekkel és más művészekkel együtt ők azok a médiumok, akiket a társadalom elfogad. Olyan világokat teremtenek, amelyek sosem léteztek. Olyan emberekkel népesítik be a világokat, akik sosem születtek meg. Majd pedig meghívnak bennünket, hogy csatlakozzunk ehhez a kitalált világhoz. És mi csatlakozunk. Igen. Még fizetünk is érte.”

„Lehet, hogy az embert Isten képére alkották, de az emberi társadalmat az Ő ellenlábasáéra, és a társadalom folyton hazafelé igyekszik.”

„Mindent összevéve az emberek nehezen halnak meg, minden méltóság nélkül távoznak… és valószínűleg ne is tudatosul bennük a távozás.”

„A civilizáció eltűntével az emberi társadalom motorjáról lekopott minden krómozás és mütyürke.”

„Ez az embertelen hely emberi szörnyetegeket szül.”