Stephen King: Idézetek az emberekről (oldal 2)

„Az embernek egyszerűen nincs hatalma a dolgok fölött, amelyeket elkövetett, nem teheti meg nem történtté őket.”

„Az ember nem mindig a szájával beszél. Néha alig számít az, amit mond. Jelezned kell a mondandódat.”

„Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.”

„Vannak dolgok, amiket sosem felejt el az ember. Kezdett ráébredni, hogy ezek a dolgok - a zene, a holdfény, vagy a csók - amiket a gyakorlati életben az ember pillanatnyinak vél, és éppen ezért nem sokat törődik velük, pontosan ezek a dolgok tartanak a legtovább. Talán nevetségesnek tűnnek, mégis ezek dacolnak a legtovább a feledéssel.”

„Hányszor lehet az embernek szerencséje?”

„Az emberek hangja tele van információkkal.”

„Az emberek mindig is belehaltak az alváshiányba, noha az orvosi vizsgálatok végeztével a halál oka rovatba azt írták, hogy öngyilkosság, nem pedig azt, hogy álmatlanság.”

„Bizonyára sokan tudják, milyen törékeny dolog a Törvény, az Igazság, sőt, maga a Civilizáció – de nem ismerik be szívesen, mert e tény zavarja az ember álmát, sőt az étvágyát is elveheti…”

„Vannak dolgok, amiket az ember szívesen kihagy.”

„Egy emberi élet – különösen, ha hosszú – események millióiból tevődik össze; tulajdonképpen egy hatalmas faliszőnyeg, amelybe rengetegféle mintát szőnek.”

„Van magasabb ítélőszék is, mint az embereké, engem ott fognak megítélni.”

„Hiszen én magam sem vagyok a Jóisten. De halottakat feltámasztani – ez már átkozottul közel van ahhoz, hogy az ember Istent játsszon. Nem gondolja?”

„Alighanem tévhit, hogy az emberi lélek csak bizonyos mennyiségű iszonyatot képes befogadni és átélni.”

„A jövő elől csak a múltba menekülhet az ember.”

„Az élet kerék, egyetlen ember sem képes sokáig fölül maradni rajta. És végül mindig ugyanarra a helyre fordul vissza.”

„Az emberek néha úgy is tudnak hazudni, hogy csöndben maradnak.”

„Nem hiszem, hogy létezik egy igazi, gondolkodó Isten, aki feljegyzi minden madár halálát Ausztráliában, vagy minden bogárét Indiában, egy Isten, aki nagy aranykönyvébe beleírja minden bűnünket, és ítélkezik felettünk, amikor meghalunk – nem akarok egy olyan Istenben hinni, aki szándékosan rossz embereket teremt, hogy aztán szándékosan elküldje őket megsülni a pokolba, amelyet szintén Ő teremtett –, de azt hiszem, hogy kell lennie ott valaminek.”

„Ha az ember regényírással foglalkozik, csak oldalról oldalra haladhat.”

„Néha az élet olyan istenverte muris, hogy az embernek muszáj nevetnie.”