Stephen King: Aktuális idézetek

„Az élet több annál, mint hogy a fájdalmat kerülgessük.”

„Miért van az, hogy az élet mindig olyan sokat követel, és olyan keveset ad?”

„Hiszem, hogy a világban létezik a jó, amelyet így vagy úgy áraszt magából a szerető Isten. De hiszek egy másik erőben is, amely éppen olyan valós, mint az Isten, akihez egész életemben imádkoztam, és tudatosan azon munkálkodik, hogy minden tisztességes elhatározást romba döntsön. Nem a Sátán, én nem hiszem, hogy a Sátán lenne (bár hiszem, hogy ő is valóságos), hanem a diszharmónia démona, valami vásott és ostoba dolog, amely vígan kuncog, ha egy öregember felgyújtja magát, pedig csak pipára akart gyújtani, vagy amikor az imádott kisbaba a szájába veszi az első karácsonyi ajándékát, és megfullad tőle.”

„Az írás nem élet, de azt gondolom, hogy néha az lehet az élethez való visszatérés.”

„Szerintem az öregedés legrosszabb része a magányosság – nem az, hogy itt sajog, ott szúr, nem a hisztis belek, vagy az, hogy nem kapsz levegőt, ha fölmásztál azon a lépcsőn, amin húszévesen fölrepültél, hanem a magányosság.”

„Aki könyvet olvas, kezdetnek éppúgy hajlandó eltársalogni az időjárásról, mint akárki más, de innen általában tovább is tud lépni.”

„Ahogy őszbe fordult a nyár, és Carolyn utolsó telébe sötétedett az ősz, Ralph gondolatait mindjobban betöltötte a halálóra. Ahogy lassult, egyre hangosabban ketyegett. De Ralph álmát még nem zavarta. Az csak később jött.”

„Hadd mondjak valamit, barátom. A remény veszélyes dolog. A remény őrületbe kergetheti az embert.”

„Ha az ember megszeret valakit… egészen soha nem gyógyulhat ki belőle.”

„Legyetek elfoglaltak az élettel, vagy legyetek elfoglaltak a halállal.”

„A verebek újra szállnak.”

„Az ember nem sokat tehet az érzéseiről, és azt hiszem, ezt Isten is tudja.”

„A könyvek egyedülállóan hordozható varázslatok.”

„A jó könyvek nem fedik fel minden titkukat egyszerre.”

„Amit felvállalsz, az a tiéd, és előbb-utóbb vissza is tér hozzád.”

„Aki életben akar maradni, az nem udvariaskodhat és nem kérhet elnézést.”

„Mert a szerelem nagy mészáros. A szerelem nem vak. Ohó, korántsem. Inkább kannibál, és olyan a szeme, mint a sasé. A szerelem rovarszerű. És örökké éhes.”

„A kívánságból többnyire megismerszik az ember.”

„Fura, hogy milyen közel van néha a múlt. Néha úgy tűnik, mintha elég lenne kinyújtani a kezed, hogy megérintsed. Csak… Csak ki akarná ezt igazán?”