Henri-Frédéric Amiel idézet

oldal 2

„Amíg az ember képes az önmegújításra, addig élőlény.”

„Dolgozz, amíg van fény. Felelős vagy a rád bízott tehetségért.”

„Szabadság, egyenlőség - rossz elvek! Az emberiség egyetlen igazi elve az igazságosság; és az igazságosság a gyengékkel szemben szükségszerűen védelem vagy kedvesség lesz.”

„A tehetség az, ha valaki könnyedén teszi azt, amit mások nehéznek találnak; a zsenialitás pedig az, ha valaki azt teszi, ami a tehetség számára lehetetlen.”

„A bizonytalanság a remény menedéke.”

„Életmódunkra szokásainknak nagyobb hatalmuk van életelveinknél, mert a szokás eleven életelv, amely hússá-vérré vált. Életelveinket megjavítani, az semmi: annyi, mint könyv címét megváltoztatni. Szokásainkat megváltoztatni, az minden, mert ezzel az élet velejére hatunk. Az élet csak szokások szövedéke.”

„Szabadságunk, ha bölcsen értelmezzük, csak önkéntes engedelmeskedés az élet egyetemes törvényeinek.”

„Az élet rövid, ezért nincs sok időnk megörvendeztetni azok szívét, akik velünk együtt utaznak ezen a ködös úton. Siessünk hát szeretni! Siessünk kedvesek lenni!”

„A mi rendszerünk valószínűleg nem más, mint egy tudatlan bocsánatkérés a hibáinkért - egy óriási vesztőhely, amelynek célja, hogy elrejtse előlünk a fő vétkünket.”

„Nem kérek azokból a szalmaláng-szenvedélyekből, amelyek elkápráztatnak, elemésztenek vagy megperzselnek; a nagy, a szent, a mélységes és komoly szerelmet hívom, várom és áhítom, amelyet a lélek minden hajlama és ereje éltet. S ha magamra kell maradnom, inkább megőrzöm reményemet és álmomat, semhogy elalkudjam lelkemet.”

„Az egyéniség kultuszának századát az a veszély fenyegeti, hogy nem lesznek többé igazi egyéniségei.”

„Első tekintetre a történelem csupa zűrzavar és véletlenség; másodszorra logikusnak és szükségszerűnek látszik; harmadszorra szükségszerűség és szabadság keverékének; ha pedig negyedszerre is szemügyre vesszük, nem tudjuk többé, hogy mit is gondoljunk róla.”

„Légy az, amivé felebarátaid akarod, hogy váljanak. Ne szavad, hanem lényed legyen prédikációd.”

„Minden bimbó csak egyszer virágzik, s minden virágnak csak egyetlen olyan pillanata van, amikor tökéletes szépségben pompázik; hasonlóképpen, a lélek kertjében is minden érzelemnek megvan a maga virágzási ideje, vagyis egyetlen olyan pillanata, amelyben bája kiteljesedik, és uralma fenségesen tündököl. Minden csillag éjszakánként egyszer halad át a fejünk fölötti délkörön, és csak egy pillanatig ragyog ott; ugyanígy, az értelem egén is, minden gondolatnak csak egyetlen - hogy úgy mondjam - zenit-pillanata van, amelyben teljes fényében és egész nagyságában delel. Művész, költő vagy gondolkodó: ott, ezen az egyszeri és tűnő ponton ragadd meg gondolataidat és érzelmeidet, hogy rögzítsd vagy megörökítsd őket, mert ez a tetőpontjuk.”

„Mindenki csak azt érti meg, amit önmagában is megtalál.”

„Furcsa dolog, hogy aminek véljük magunkat, az nem vagyunk, s ami lenni szeretnénk, az gyakran a legkevésbé való nekünk. Elméletünk ítél el bennünket, s gyakorlatunk hazudtolja meg elméletünket.”

„Istent mindig bűntársunkká tesszük, hogy törvényesítsük saját méltánytalanságunkat. Minden sikeres öldöklés meg van szentelve a Te Deummal.”

„Sohasem vagyunk elégedetlenebbek másokkal, mint amikor önnönmagunkkal vagyunk elégedetlenek. Hibánk tudata türelmetlenné tesz bennünket, és ravasz szívünk kifelé pöröl, hogy elkábítsa magát.”

„Minél jobban szeretünk, annál inkább szenvedünk. A lehetséges szenvedések összessége minden lélek számára a maga tökéletességi fokával arányos.”

„Az elemzés megöli az ösztönösséget. A mag, ha lisztté őröljük, nem csírázik, és nem sarjad ki többé.”

„Mondd meg, mire vagy büszke, s én megmondom neked, mi az, ami nem vagy.”

„Minden táj egy-egy lelkiállapot.”

„A tűz, amely világít, az a tűz, amely emészt is.”

„Tudnunk kell tétlennek lenni, ami korántsem lustaság. Az álmodozás felüdíti a fáradt gondolatokat, akárcsak az éjjeli eső az út letaposott füvét. Az álmodozás a gondolkodás vasárnapja.”

„A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.”

„A szenvedély nélküli ember csak egy lappangó erő, csak egy lehetőség, mint a kő, amely a vas ütésére vár, hogy szikrákat szórjon.”

„Imádni, megérteni, befogadni, érezni, adni, cselekedni: ez az én törvényem, az én kötelességem, az én boldogságom, az én mennyországom. Jöjjön, ami jön - még a halál is.”

“There is but one thing needful — to possess God. All our senses, all our powers of mind and soul, all our external resources, are so many ways of approaching the divinity, so many modes of tasting and of adoring God. We must learn to detach ourselves from all that is capable of being lost, to bind ourselves absolutely only to what is absolute and eternal, and to enjoy the rest as a loan, as a usufruct…. To worship, to comprehend, to receive, to feel, to give, to act: this our law, our duty, our happiness, our heaven.”

“If ignorance and passion are the foes of popular morality, it must be confessed that moral indifference is the malady of the cultivated classes. The modern separation of enlightenment and virtue, of thought and conscience, of the intellectual aristocracy from the honest and common crowd is the greatest danger that can threaten liberty.”

“[There still remains the question whether] he who discovers a new world in the depths of the invisible would not do wisely to plant on it a flag known to himself alone, and, like Achilles, "devour his heart in secret;" whether the greatest problems which have ever been guessed on earth had not better have remained buried in the brain which had found the key to them, and whether the deepest thinkers — those whose hand has been boldest in drawing aside the veil, and their eye keenest in fathoming the mysteries beyond it — had not better, like the prophetess of Ilion, have kept for heaven, and heaven only, secrets and mysteries which human tongue cannot truly express, nor human intelligence conceive.”

“Put personal ambition away from you, and then you will find consolation in living or in dying, whatever may happen to you.”

“To repel one's cross is to make it heavier.”

“This morning the music of a brass band which had stopped under my windows moved me almost to tears. It exercised an indefinable, nostalgic power over me; it set me dreaming of another world, of infinite passion and supreme happiness. Such impressions are the echoes of Paradise in the soul; memories of ideal spheres whose sad sweetness ravishes and intoxicates the heart. O Plato! O Pythagoras! ages ago you heard these harmonies, surprised these moments of inward ecstasy, — knew these divine transports! If music thus carries us to heaven, it is because music is harmony, harmony is perfection, perfection is our dream, and our dream is heaven.”

“Doing easily what others find difficult is talent; doing what is impossible for talent is genius.”

“It gives liberty and breadth to thought, to learn to judge our own epoch from the point of view of universal history, history from the point of view of geological periods, geology from the point of view of astronomy.”

“Liberty, equality — bad principles! The only true principle for humanity is justice; and justice to the feeble becomes necessarily protection or kindness.”

“At bottom there is but one subject of study: the forms and metamorphoses of mind. All other subjects may be reduced to that; all other studies bring us back to this study.”

“To be misunderstood even by those whom one loves is the cross and bitterness of life. It is the secret of that sad and melancholy smile on the lips of great men which so few understand; it is the cruelest trial reserved for self-devotion; it is what must have oftenest wrung the heart of the Son of man; and if God could suffer, it would be the wound we should be forever inflicting upon Him. He also — He above all — is the great misunderstood, the least comprehended.”

“Truth is the secret of eloquence and of virtue, the basis of moral authority; it is the highest summit of art and of life.”

“The spirit of sarcasm lives and thrives in the midst of universal wreck; its balls are enchanted and itself invulnerable, and it braves retaliations and reprisals because itself is a mere flash, a bodiless and magical nothing.”

“I have never felt any inward assurance of genius, or any presentiment of glory or of happiness. I have never seen myself in imagination great or famous, or even a husband, a father, an influential citizen. This indifference to the future, this absolute self-distrust, are, no doubt, to be taken as signs. What dreams I have are all vague and indefinite; I ought not to live, for I am now scarcely capable of living.”

“There is a great affinity in me with the Hindu genius - that mind, vast, imaginative, loving, dreamy and speculative, but destitute of ambition, personality and will. Pantheistic disinterestedness, the effacement of the self in the great whole, womanish gentleness, a horror of slaughter, antipathy to action - these are all present in my nature, in the nature at least which has been developed by years and circumstances. Still the West has also its part in me. What I have found difficult to keep up a prejudice in favor of my form, nationality or individuality whatever. Hence my indifference to my own person, my own usefulness, interest or opinions of the moment. What does it all matter? It is not perhaps not a bad thing,' he says, 'that in the midst of the devouring activities of the Western world there should be a few Brahmanical souls.”

“Almost everything comes from nothing.”

“So long as a person is capable of self-renewal they are a living being.”

“Work while you have the light. You are responsible for the talent that has been entrusted to you.”

“Society lives by faith, develops by reason.”