Blaise Pascal idézet

oldal 5

„Az ember egyformán képtelen látni azt a semmit, amelyből kiemelkedik, és a végtelent, amelybe belemerül.”

„Megérteni annyit tesz, mint megbocsátani.”

„A kedves szavak nem kerülnek sokba. Mégis sokat érnek el.”

„Rövidebb levelet írtam volna, de nem volt rá időm.”

„A legkisebb mozgás is fontos az egész természet számára. Az egész óceánra hatással van egy kavics.”

„Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike; de gondolkodó nádszál. Nem kell az egész világmindenségnek összefognia ellene, hogy összezúzza: egy kis pára, egyetlen csepp víz elegendő hozzá, hogy megölje. De még ha eltaposná a mindenség, akkor is nemesebb lenne, mint a gyilkosa, mert ő tudja, hogy meghal; a mindenség azonban nem is sejti, hogy mennyivel erősebb nála.”

„Oly magasra értékeli az ember eszét, hogy bármilyen kiváltságos helyzetben éljen is, nem érzi magát boldognak, ha nem fogad el ugyanilyen előnyös helyzetet embertársai gondolkodásában.”

„Unalom. – Semmi sem olyan elviselhetetlen az ember számára, mint a szenvedélyek, ügyes-bajos dolgok, szórakozás, iparkodás nélküli teljes tétlenség. Ilyenkor átérzi semmi voltát, elhagyatottságát, elégtelenségét, függőségét, tehetetlenségét, ürességét”

„Az ember, szelleme miatt majdnem angyal, alantassága miatt majdnem állat.”

„Semmi sem olyan fontos az ember számára, mint a sorsa, semmi sem olyan félelmetes, mint az örök élet.”

„A szeretet vagy a gyűlölet megváltoztatja az igazságot.”

„Óhajtjuk az igazságot, de magunkban csak bizonytalanságot találunk.”

„Az a baj a világban, hogy az erő nem igazságos, és az igazságnak nincs ereje.”

„A gonoszak olyan emberek, akik ismerik az igazságot, de csak annyiban állnak mellé, amennyiben egyezik érdekükkel; egyébként azonban elpártolnak tőle.”

„Ha hiszel Istenben, és nincsen Isten nem vesztettél semmit. De ha van Isten, és nem hiszel benne, mindent elvesztettél.”

„A szívnek megvan a maga ésszerűsége, amit az értelem egyáltalán nem ismer.”

„Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene, nem a filozófusok és a tudósok Istene.”

„Hogyan is ismerhetné meg a rész az egészet?”

„…nyomorú sors nyomorultnak tudni magunkat, de a nagyság jele, ha felismerjük nyomorultságunkat.”

„Hajszoljuk a boldogságot, de csak nyomorúságot és halált lelünk.”

„Az ember sem nem angyal, sem nem állat, s a legnagyobb baj az, hogy aki angyal akar lenni, állattá lesz.”

„Csak az a szégyen, ha valaki nem ismer szégyent.”

„Tudnunk kell, mire vagyunk képesek: több vagyunk a semminél, de nem vagyunk minden…”

„A legutolsó dolog, amit megtudsz egy könyv írása közben az, hogy mivel kellett volna kezdened.”

„Ha eredményesen akarunk valakit megcáfolni, bebizonyítva, hogy téved, előbb vizsgáljuk meg, melyik oldaláról szemléli a dolgot, mert arról az oldalról tekintve rendszerint igaza is van.”

„A természet titkai rejtve vannak előttünk; jóllehet állandóan alkot, nem látjuk mindig az eredményt; csak idővel s koronként ismerjük meg, s bár a természet mindig egyforma, mi sem ismerjük mindig egyformán. Egyre többet tapasztalhatunk, mert elménk egyre fejlődik…”

„… a legnagyobb betegség ez az érzéketlenség éppen, és ez a végtelen gyengeség, hogy még saját nyomorát sem érzi a lelkem.”

„… a túlzott jóindulat is zavarja az embert.”

„…nem vagy kevésbé Isten akkor, ha sújtasz és ha büntetsz, mint amikor vigasztalsz és kegyelmet gyakorolsz.”

„Borzalmas látni, hogy valaki semmiségekért remeg, és ugyanakkor érzéketlen a legnagyobb dolgokkal szemben.”

„Meg kell ismernünk a határainkat. Mindannyian vagyunk valamik, de egyikünk sem minden.”

„A képzelet rendelkezik mindennel; megteremti a szépséget, az igazságosságot és a boldogságot, és ezek mindent jelentenek ezen a világon.”

„A természet egy végtelen szféra, amelynek középpontja mindenhol van, és amelynek kerülete sehol sincs.”

“Nature, which alone is good, is wholly familiar and common.”

“FIRE. God of Abraham, God of Isaac, God of Jacob, not of the philosophers and scholars. Certainty. Certainty. Feeling. Joy. Peace.”

“In reading this author [ Montaigne ] and comparing him with Epictetus, I have found that they are assuredly the two greatest defenders of the two most celebrated sects of the world, and the only ones conformable to reason, since we can only follow one of these two roads, namely: either that there is a God, and then we place in him the sovereign good; or that he is uncertain, and that then the true good is also uncertain, since he is incapable of it.”

“I make no doubt… that these rules are simple, artless, and natural.”

“Do not mistake yourself by believing that your being has something in it more exalted than that of others.”

“These philosophers of the world place contrarieties in the same subject; for the one attributed greatness to nature and the other weakness to this same nature, which could not subsist; whilst faith teaches us to place them in different subjects: all that is infirm belonging to nature, all that is powerful belonging to grace. Such is the marvelous and novel union which God alone could teach, and which he alone could make, and which is only a type and an effect of the ineffable union of two natures in the single person of a Man-God.”

“It is necessary to show that there is nothing so little known [as the above rules], nothing more difficult to practice, or nothing more useful and universal.”

“If it had pleased them [the legislators] to order that this wealth, after having been possessed by fathers during their life, should return to the republic after their death, you would have no reason to complain of it.”

“For as old age is that period of life most remote from infancy, who does not see that old age in this universal man ought not to be sought in the times nearest his birth, but in those most remote from it?”

“Rules necessary for demonstrations. To prove all propositions, and to employ nothing for their proof but axioms fully evident of themselves, or propositions already demonstrated or admitted; Never to take advantage of the ambiguity of terms by failing mentally to substitute definitions that restrict or explain them.”

“The mind must not be forced; artificial and constrained manners fill it with foolish presumption, through unnatural elevation and vain and ridiculous inflation, instead of solid and vigorous nutriment.”

“In order to enter into a real knowledge of your condition, consider it in this image: A man was cast by a tempest upon an unknown island, the inhabitants of which were in trouble to find their king, who was lost; and having a strong resemblance both in form and face to this king, he was taken for him, and acknowledged in this capacity by all the people.”

“The art of persuasion consists as much in that of pleasing as in that of convincing, so much more are men governed by caprice than by reason!”

“There are some men who expose themselves to damnation so foolishly by avarice, by brutality, by debauches, by violence, by excesses, by blasphemies! …it is always a great folly for a man to expose himself to damnation… He must despise desire and its kingdom, and aspire to that kingdom of love in which all the subjects breathe nothing but love, and desire nothing but the benefits of love.”

“Rules for Definitions. I. Not to undertake to define any of the things so well known of themselves that the clearer terms cannot be had to explain them. II. Not to leave any terms that are at all obscure or ambiguous without definition. III. Not to employ in the definition of terms any words but such as are perfectly known or already explained.”

“There are hardly any truths upon which we always remain agreed, and still fewer objects of pleasure which we do not change every hour, I do not know whether there is a means of giving fixed rules for adapting discourse to the inconstancy of our caprices.”

“Chance favors only the prepared mind.”

“It is not certain that everything is uncertain.”

“What would you say of that man who was made king by the error of the people, if he had so far forgotten his natural condition as to imagine that this kingdom was due to him, that he deserved it, and that it belonged to him of right? You would marvel at his stupidity and folly.”

“We must learn our limits. We are all something, but none of us are everything.”

“The least movement is of importance to all nature. The entire ocean is affected by a pebble.”

“We know the truth, not only by the reason, but by the heart.”

“Imagination disposes of everything; it creates beauty, justice, and happiness, which are everything in this world.”