„Az emberiség minden problémája abból fakad, hogy az ember képtelen egyedül békésen ülni egy szobában.”

„A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.”

Arthur Schopenhauer (1788–1860)

„A szeretet és a kegyelem szükséglet és nem luxus. Nélkülük az emberiség képtelen a túlélésre.”

Tendzin Gyaco (1935)

„A magány nem abból adódik, hogy nincs az ember körül senki, sokkal inkább abból, hogy képtelenek kommunikálni olyan dolgokról, amelyek fontosnak tűnnek a számara, vagy abból, hogy bizonyos véleményeket képviselnek, amelyeket mások elfogadhatatlannak tartanak.”

Carl Gustav Jung (1875–1961) svájci pszichiáter, pszichológus

„Mindaz, ami emberi, egyben keresztény és minden, ami keresztény, az emberiség részét alkotja.”

Francesco Moraglia (1953) velencei pátriárka

„A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi létezés problémájára.”

Erich Fromm (1900–1980)

„Az egyén illeszkedjék bele abba az emberi közösségbe, amibe a sorsa rendelte, és annak az érdekeit önzetlenül szolgálja.”

Fáy Aladár (1898–1963) magyar festő, grafikus, képzőművész tanár

„A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.”

Mahatma Gandhi (1869–1948) indiai politikai, spirituális vezető

„A filozófus egy vak ember egy sötét szobában, aki egy fekete macskát keres, ami nincs ott. A teológus az az ember, aki megtalálja.”

H. L. Mencken (1880–1956)

„Mégis meg kell adni a véletlennek, hogy olykor pártolja az emberiség békés céljait is. sok hírünk van arról, hogy valamely fontos találmányt vagy felfedezést a véletlen ugrasztotta ki a tudós agyából.”

Ráth-Végh István (1870–1959) magyar jogász, művelődéstörténeti szakíró, művelődéstörténész