Blaise Pascal idézet

oldal 4

„Az ember egyformán képtelen látni azt a semmit, amelyből kiemelkedik, és a végtelent, amelybe belemerül.”

„Megérteni annyit tesz, mint megbocsátani.”

„A kedves szavak nem kerülnek sokba. Mégis sokat érnek el.”

„Rövidebb levelet írtam volna, de nem volt rá időm.”

„A legkisebb mozgás is fontos az egész természet számára. Az egész óceánra hatással van egy kavics.”

„Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike; de gondolkodó nádszál. Nem kell az egész világmindenségnek összefognia ellene, hogy összezúzza: egy kis pára, egyetlen csepp víz elegendő hozzá, hogy megölje. De még ha eltaposná a mindenség, akkor is nemesebb lenne, mint a gyilkosa, mert ő tudja, hogy meghal; a mindenség azonban nem is sejti, hogy mennyivel erősebb nála.”

„Oly magasra értékeli az ember eszét, hogy bármilyen kiváltságos helyzetben éljen is, nem érzi magát boldognak, ha nem fogad el ugyanilyen előnyös helyzetet embertársai gondolkodásában.”

„Unalom. – Semmi sem olyan elviselhetetlen az ember számára, mint a szenvedélyek, ügyes-bajos dolgok, szórakozás, iparkodás nélküli teljes tétlenség. Ilyenkor átérzi semmi voltát, elhagyatottságát, elégtelenségét, függőségét, tehetetlenségét, ürességét”

„Az ember, szelleme miatt majdnem angyal, alantassága miatt majdnem állat.”

„Semmi sem olyan fontos az ember számára, mint a sorsa, semmi sem olyan félelmetes, mint az örök élet.”

„A szeretet vagy a gyűlölet megváltoztatja az igazságot.”

„Óhajtjuk az igazságot, de magunkban csak bizonytalanságot találunk.”

„Az a baj a világban, hogy az erő nem igazságos, és az igazságnak nincs ereje.”

„A gonoszak olyan emberek, akik ismerik az igazságot, de csak annyiban állnak mellé, amennyiben egyezik érdekükkel; egyébként azonban elpártolnak tőle.”

„Ha hiszel Istenben, és nincsen Isten nem vesztettél semmit. De ha van Isten, és nem hiszel benne, mindent elvesztettél.”

„A szívnek megvan a maga ésszerűsége, amit az értelem egyáltalán nem ismer.”

„Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene, nem a filozófusok és a tudósok Istene.”

„Hogyan is ismerhetné meg a rész az egészet?”

„…nyomorú sors nyomorultnak tudni magunkat, de a nagyság jele, ha felismerjük nyomorultságunkat.”

„Hajszoljuk a boldogságot, de csak nyomorúságot és halált lelünk.”

„Az ember sem nem angyal, sem nem állat, s a legnagyobb baj az, hogy aki angyal akar lenni, állattá lesz.”

„Csak az a szégyen, ha valaki nem ismer szégyent.”

„Tudnunk kell, mire vagyunk képesek: több vagyunk a semminél, de nem vagyunk minden…”

„A legutolsó dolog, amit megtudsz egy könyv írása közben az, hogy mivel kellett volna kezdened.”

„Ha eredményesen akarunk valakit megcáfolni, bebizonyítva, hogy téved, előbb vizsgáljuk meg, melyik oldaláról szemléli a dolgot, mert arról az oldalról tekintve rendszerint igaza is van.”

„A természet titkai rejtve vannak előttünk; jóllehet állandóan alkot, nem látjuk mindig az eredményt; csak idővel s koronként ismerjük meg, s bár a természet mindig egyforma, mi sem ismerjük mindig egyformán. Egyre többet tapasztalhatunk, mert elménk egyre fejlődik…”

„… a legnagyobb betegség ez az érzéketlenség éppen, és ez a végtelen gyengeség, hogy még saját nyomorát sem érzi a lelkem.”

„… a túlzott jóindulat is zavarja az embert.”

„…nem vagy kevésbé Isten akkor, ha sújtasz és ha büntetsz, mint amikor vigasztalsz és kegyelmet gyakorolsz.”

„Borzalmas látni, hogy valaki semmiségekért remeg, és ugyanakkor érzéketlen a legnagyobb dolgokkal szemben.”

„Meg kell ismernünk a határainkat. Mindannyian vagyunk valamik, de egyikünk sem minden.”

„A képzelet rendelkezik mindennel; megteremti a szépséget, az igazságosságot és a boldogságot, és ezek mindent jelentenek ezen a világon.”

„A természet egy végtelen szféra, amelynek középpontja mindenhol van, és amelynek kerülete sehol sincs.”

“There is a certain standard of grace and beauty which consists in a certain relation between our nature… and the thing which pleases us.”

“What a Chimera is man! What a novelty, a monster, a chaos, a contradiction, a prodigy! Judge of all things, an imbecile worm; depository of truth, and sewer of error and doubt; the glory and refuse of the universe.”

“Nothing is so intolerable to man as being fully at rest, without a passion, without business, without entertainment, without care.”

“The weather and my mood have little connection. I have my foggy and my fine days within me; my prosperity or misfortune has little to do with the matter.”

“Passion cannot be beautiful without excess; one either loves too much or not enough.”

“The last act is bloody, however fine the rest of the play”

“A trifle consoles us, for a trifle distresses us.”

“Miracle does not always signify miracle.”

“Rules necessary for axioms. Not to demand in axioms any but things perfectly evident.”

“Mahomet established a religion by putting his enemies to death; Jesus Christ, by commanding his followers to lay down their own lives.”

“A doubtful balance is made between truth and pleasure, and… the knowledge of one and the feeling of the other stir up a combat the success of which is very uncertain, since, in order to judge of it, it would be necessary to know all that passes in the innermost spirit of the man, of which man himself is scarcely ever conscious.”

“What would you say of that man who was made king by the error of the people, if he had so far forgotten his natural condition as to imagine that this kingdom was due to him, that he deserved it, and that it belonged to him of right? You would marvel at his stupidity and folly. But is there less in the people of rank who live in so strange a forgetfulness of their natural condition?”

“If the public thought elevates you above the generality of men, let the other humble you, and hold you in a perfect equality with all mankind, for this is your natural condition.”

“Rules necessary for definitions. Not to leave any terms at all obscure or ambiguous without definition; Not to employ in definitions any but terms perfectly known or already explained.”

“These five rules [above] form all that is necessary to render proofs convincing, immutable, and to say all, geometrical; and the eight rules together render them even more perfect.”

“Of the truths within our reach… the mind and the heart are as doors by which they are received into the soul, but… few enter by the mind, whilst they are brought in crowds by the rash caprices of the will, without the council of reason.”

“Five [of the above] rules are of absolute necessity, and cannot be dispensed with without essential defect and often without error.”

“The whole title by which you possess your property, is not a title of nature but of a human institution.”

“These eight rules [above] contain all the precepts for solid and immutable proofs.”

“Thus he had a double thought: the one by which he acted as king, the other by which he recognized his true state, and that it was accident alone that had placed him in his present condition.”

“Rules for Axioms. I. Not to omit any necessary principle without asking whether it is admittied, however clear and evident it may be. II. Not to demand, in axioms, any but things that are perfectly evident in themselves.”

“No one is ignorant that there are two avenues by which opinions are received into the soul, which are its two principal powers: the understanding and the will.”

“If we do not secure the foundation, we cannot secure the edifice.”

“Rules for Demonstrations. I. Not to undertake to demonstrate any thing that is so evident of itself that nothing can be given that is clearer to prove it. II. To prove all propositions at all obscure, and to employ in their proof only very evident maxims or propositions already admitted or demonstrated. III. To always mentally substitute definitions in the place of things defined, in order not to be misled by the ambiguity of terms which have been restricted by definitions.”

“You are in the same manner surrounded with a small circle of persons… full of desire. They demand of you the benefits of desire… You are therefore properly the king of desire. …equal in this to the greatest kings of the earth… It is desire that constitutes their power; that is, the possession of things that men covet.”

“As soon as the soul has been made to perceive that a thing can conduct it to that which it loves supremely, it must inevitably embrace it with joy.”

“The best books are those, which those who read them believe they themselves could have written.”

“If, being duke and peer, you would not be contented with my standing uncovered before you, but should also wish that I should esteem you, I should ask you to show me the qualities that merit my esteem. If you did this, you would gain it, and I could not refuse it to you with justice; but if you did not do it, you would be unjust to demand it of me; and assuredly you would not succeed, were you the greatest prince in the world.”

“If they have entered into the spirit if these rules, and if the rules have made sufficient impression on them to become rooted and established in their minds, they will feel how much difference there is between what is said here and what a few logicians may perhaps have written by chance approximating to it in a few passages of their works.”