Legújabb idézetek

oldal 48

„Háromszor születik az ember. Szüli őt az anya, a nevelés, és a szerencse; 's rendesen mindegyik másmilyennek szüli őt.”

„Esti béke, téged köszöntelek,
az úton nehéz napom pora száll;
lassú szívemben ilyenkor lágyan
szenderg a folyton készülő halál.”

„Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!”

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.”

„Ember vagy; majd por lészesz; valahány napot éltél,
Annyival indultál a temetődre közelb.”

„Felforgatsz mindent. Jól szóllt a biblia: semmi
Állandó nincsen, mondhatod, a nap alatt.”

„Tényleg nem emlékszem olyan időszakra, amikor ne lettem volna teljesen az éneklés és a zene megszállottja.”

„A zene mindig is jelen volt az életemben, és szerettem, de mindig is a titkom volt. A Vine segített abban, hogy a világ többi része is megismerje a zene iránti szeretetemet. Ha ez nem lett volna, nem tudom, hogy itt lennék-e.”

„Életed egy pontján biztosan elveszettnek érzed magad. Ez egy mindenki által ismert érzés.”

„Szép élet!
Víg élet!
Soha jobb nem lehet!
A szép fényes katonának arany, gyöngy élete...”

„Mert – mint tudod, Uram – tél volt, mikor jöttem,
havas táj… kopasz fák busongtak köröttem.
S azóta is mindig jég-mezőkön jártam.
Utolsó utamra hadd menjek hát nyárban!”

„Senkiről nem tudjátok, mi történik vele, csak saját magatokról. És ha belekeveredsz valaki életének egy részébe, nem csak abba a részbe keveredsz bele. Sajnos nem lehetsz ilyen pontos és igényes. Mikor belekeveredsz valaki életének egy részébe, akkor az egész életébe keveredsz bele.”

„Talán ha néha elfelejtenénk dolgokat, mindannyian kicsivel boldogabbak lennénk.”

„Szerintem ez a lényeg az egészben. Senki sem tudja teljesen biztosan, milyen hatással van mások életére. Sokszor fogalmunk sincs. Mégis ugyanúgy cselekszünk.”

„A némaság nagyon is beszédes.”

„Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda?”

„Arcomról a mosoly ledermed.
Ajkam a téli szélbe mártom.
Ma egy reménnyel kevesebb lett,
s eggyel több ének a világon.”

„Éljen az árulás szava,
szemed, a rámfagyott,
a világ durva igaza.
S hogy Isten elhagyott.”

„De a vereség nem a vég, csak egy kapu vagy egy kezdet.”