Népszerű idézetek

oldal 10

„Életed során soha ne hagyd abba az álmodozást. Senki sem veheti el az álmaidat.”

„Minek komolyan venni az életet, ha az élet egy képzelt kaland, amiből sosem kerülünk ki élve.”

„Az állatok szeretetét egy lyukas garasra se becsüljük manapság; a macskák szeretete miatt még ki is nevetjük az embereket. De ha kivész belőlünk az állatok szeretete, nem elkerülhetetlen-e, hogy az embereket se szeressük?”

„A dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nő az emberek világának elértéktelenedése.”

„Kívántam sokszor,
bár meg ne ismertelek volna,
ha hangodat nem hallottam volna,
arcodat nem láttam volna,
könnyebb lenne most, tudom,
mégis,
mindig,
újra,
léptedről álmodom.”

„Bolondíthatsz néhány embert mindig, és minden embert valameddig, de nem bolondíthatsz mindig mindenkit.”

„A kávézó teraszára ülünk ki, a napra, és a Nap ragyogó fényt von köré, olyan ragyogó fényárban úsztatja szőke haját, mintha nem is volna igaz.

Vállát szabadon hagyó, fodros ujjú, könnyű kis ruhát visel, elragadó benne, akár egy földreszállt angyal!

Képtelen vagyok levenni róla a szemem.

Szeretem azt a szexin kiálló kulcscsontját, ami olyan törékennyé teszi, szeretem a barna pöttyeit a vállán, a karján, a mellkasán, szeretem a szőkeségét, csókra hívó száját…

Jegeskávét iszik, mert már egészen meleg van, igazi tavasz, ahogy mondani szokta, és a szívószállal babrál, és azt kívánom, bár ketten lennénk itt, bár ketten lennénk az egész világon.  

A tejszínhabos ajkát nézem. Ó, bárcsak megcsókolhatnám!

Kísértesz, porcelánbaba, a szőke hajaddal, és a szexi barna pöttyeiddel, és mindennel, ami vagy, voltál és leszel.

Kívánlak, és örülök, hogy létezel.”

„Kevesen vannak azok, akik a saját szemükkel látnak és a saját szívükkel éreznek.”

„Az egyik felszolgáló, kezében pezsgőspoharakkal teli tálcával odalép hozzá, és a társasághoz, akihez tartozik. Valamennyien elvesznek egy-egy poharat. Egyedül ő köszöni meg. 
     
Egyedül ő tekinti emberi lénynek a felszolgálót. Ő még a felszolgálóknak is ad a mosolyából. Ő az a fajta lány lehet, aki mindig átadja a helyét a buszon, aki mindig ad aprót a kéregetőknek, és aki átkíséri az időseket a zebrán.”

„Akarnak téged. Legszívesebben üvegbura alá zárnának, hogy tanulmányozhassanak.

Neked nem kell produkálnod magad ahhoz, hogy figyeljenek rád. Mindenki téged bámul, mindenki akar belőled egy darabot. Te nem csak ott vagy valahol, te jelen vagy.

Én is ezt akarom. Csak bámulni téged, gyönyörködöm benned, és tanulmányozni.

A koktélruhád ugyan mélyen dekoltált és magasan felsliccelt, de még ez a feslett kis darab sem tudja megrontani a belőled áradó tisztaságot és fényt.

Ártatlan szemed megmentő után vágyakozik.
ÉN leszek a megmentőd.

Ez a világ túl veszélyes neked.”

„Ne harcolj olyan csatában, ahol a győzelemmel nem érsz el semmit.”

„Megdörren az ég odakint.
Azt hiszem, ez a nyár minden eddiginél esősebb lesz.
Azt hiszem, minden esélyem elmossa a menekülésre.

Mozartra, Modiglianira, Van Gogh-ra, és Chopinre gondolok.
Nekik csak egy pillanat adatott, harmincegynéhány év, még szinte el sem kezdték az életet, máris véget ért a számukra.
Franz Marc, Boris Vian, és Csehov… És a többiek, a tragikusan fiatalon elhunyt géniuszok, aki még a negyvenet sem érték meg”

„Ragaszkodj az élet szépségeihez. Nézd a csillagokat és nézd, hogy rohansz velük.”

„Semmi sem erősíti annyira a hatalmat, mint a csend.”

„Egy férfi két dolgot akar: veszélyt és játékot. Ezért akarja a nőt, aki a legveszedelmesebb játékszer.”

„Az élet célja az önfejlesztés. Hiánytalanul megvalósítani a természetünket- ezért vagyunk itt mindannyian.”

„Azt mondják, a nyomor megkeményít. De szerintem inkább őszintévé tesz. Miután éheztél, már nem látod értelmét a hazugságoknak.”

„Olyan hatást vált ki a férfiakból, amit fel sem fog. A belőle áradó vonzerő és szexualitás magába szippant mindenkit, aki csak a közelében van.
Gyönyörű, kívánatos ás addiktív.”

„De nem haragszom rád, tudom, hogy művész vagy, fényképezel, és installációkat készítesz meg assemblage-okat, könyveket írsz és verseket, és egy nap híres leszel.

Én meg alig várom, hogy végezz a munkáiddal, kézenfogj és körbevezess a műtermedben, akár egy tárlaton.

Szeretem a műtermed. Olyan izgalmas és egyedi hely, tele elgondolkodtató, misztikus és megfejtenivaló tárggyal és műalkotással… A te különleges világod mindenkit magába szippant, aki belép az ajtaján.
Neked csupa figyelemreméltó dolog kerül ki a kezeid közül. Nem ismertem még senkit, aki ilyen érdekesen látta volna a világot, és ennyi nagyszerű dolgot hozott volna létre, mint te.”