Idézetek a kétségbeesésről

„A türelem az ember menedéke a kétségbeesés idején, és páncélja a szerencsétlenségek ellen.”

„A legutóbbi időben a hazánkra rátörő amerikai agresszorok egy, az eddiginél is veszélyesebb, súlyosabb lépést követtek el: légitámadásokat kezdtek Hanoi és Haiphong külvárosai ellen. Nem más ez, mit kétségbeesésük jele, a halálra sebzett vadállat őrjöngése.”

„Ha ezt el tudja kerülni - ha kicselezi a kíváncsiságnak álcázott kétségbeesést - akkor vélhetőleg rendben lesz minden.”

„Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítalak, akkor is kereslek; sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent, és a végtelent kívánom.”

„Azért a büszkeségünkért, hogy gondolkodtunk, szomorúsággal és kétségbeeséssel kell megfizetnünk.”

„Most érek elbeszélésem kimondhatatlan lényegéhez; itt kezdődik írói kétségbeesésem. Minden nyelv csupán jelek ábécéje, melynek használata föltételezi a múltat, és ezt minden beszélgető átéli.”

„Ahogy a babona szerint a rém eltűnik egy láthatatlan hasadékban, ugyanez történik a kétségbeeséssel is, minél szellemibb, annál inkább szeretne olyan külsőben lakozni, ahol bizonyára senkinek sem jutna eszébe keresni. Ez a rejtettség éppen valamiféle szellemi dolog, és arra szolgál, hogy mintegy a valóság mögött valami bezárt világot biztosítson magának az ember, egy világot kizárólag magának, olyan világot, amelyben a kétségbeesett Én szüntelen kínok között azzal foglalkozik, hogy önmaga legyen.”

„A nyugodt kétségbeesés, amely nem háborog a dühtől, és nem átkozza az eget, maga a bölcsesség.”

„A kétségbeesés gyöngíti látásunk, és süketté teszi fülünk. Nem látunk mást, csak a vég kísérteteit, és nem hallunk mást, csak zaklatott szívünk dübörgését.”

„Tudjátok barátaim, eljön majd az idő, amikor az emberek belefáradnak abba, hogy az elnyomás vas bakancsa tapossa őket. Eljön az idő, barátaim, amikor az emberek belefáradnak abba, hogy a megaláztatás feneketlen mélyére taszítsák őket, ahol megtapasztalják a szűnni nem akaró kétségbeesés sivárságát. Eljön az idő, amikor az emberek belefáradnak abba, hogy kiszorítják őket a júliusi csillogó napfényből, és az alpesi november dermesztő hidegében kell álldogálniuk.”

„A kétségbeesés legáltalánosabb formája, ha nem akarunk önmagunk lenni.”

„Aki tanul, annak szenvednie kell. És még álmunkban is cseppenként hullik a fájdalom, amely nem tud feledni, a szívre, míg végül saját kétségbeesésünkben, akaratunk ellenére, Isten rettenetes kegyelmei által bölcsességre jutunk.”

„Az a barát, aki képes velünk hallgatni a kétségbeesés vagy a zavarodottság pillanatában, aki képes velünk maradni a bánat és a gyász órájában, aki képes elviselni tudatlanságunkat... azt, hogy nem gyógyulunk... az a barát, aki törődik velünk.”

„Csak a kétségbeeséssel teli lélek érheti el a nyugalmat, és ahhoz, hogy kétségbeessen, sok mindent kell szeretnie, és még mindig szeretnie kell a világot.”