Marcel Proust idézet

oldal 2

„A bölcsességet nem kapjuk, magunknak kell felfedeznünk, miután véget ért utazásunk a vadonban, ahova senki nem mehet el helyettünk, amit senki nem tehet meg helyettünk, mert a bölcsességünk éppen abban rejlik, hogy mi magunk milyennek látjuk a világot.”

„Csak akkor gyógyulunk meg a szenvedésből, ha teljes mértékben átéljük azt.”

„Egy író csak akkor ír jól, ha eredeti, ha megteremtette a saját nyelvét.”

„Szerencsés, aki türtőzteti magát. Irigylem az oly embereket, akik el tudják titkolni, hogy mit gondolnak.”

„Vágyaink annyit kereszteződnek, és az élet oly zűrzavaros, hogy a boldogság ritkán száll arra a vágyra, amely hívta.”

„…néha a lélek minden erejét ügyességgé, ragyogássá változtatjuk, csak hogy oly lényekre hassunk, akikről érezzük, hogy kívülünk esnek, s hogy nem érjük el őket sohasem.”

„… egy dolog hiánya nemcsak ennyi, nem csupán holmi egyszerű, részleges hiány, hanem mindennek felfordulása, oly egészen új állapot, amelyet a régiben nem is lehet előre látni.”

„…erkölcsi kötelmeinknek, barátainkhoz való hűségünknek, egy mű elvégzésének, egy életrend betartásának sokkal biztosabb alapot nyújtanak a mégolyan vak szokások, mint az érzések pillanatnyi, heves és meddő fellendülései.”

„Az erős eszme annak is kölcsönöz erejéből, aki cáfolja.”

„Az emberek nem változnak meg egyik napról a másikra, s egy új rendben mindig a régi folytatását keresik.”

„… nemegyszer azt hittem, sőt hitettem el, hogy egy újraéledő szerelemről lehet szó, amikor csak egyszerűen az utazás vágya hevített.”

„A testi szerelem, amelyet oly igazságtalanul ítélnek meg, annyira rábír minden lényt arra, hogy jósága vagy önzetlensége legkisebb porcikáját is kifejezze, hogy ezek a jó tulajdonok a közvetlen környezetben is felfénylenek.”

„Mihelyt szerencsétlenek vagyunk, egyszerre erkölcsi lényekké válunk.”

„Az ember sose tudja, mikor boldog. Sose vagyunk oly boldogtalanok, mint amilyennek hisszük magunkat.”

„A szenvedély … képes egy pillanatnyi s különböző jellemmé alakulni bennünk, elfoglalni a régi jellem helyét, s kiirtani azokat az addig változatlan jeleket, amelyek révén a régi jellem azelőtt kifejezésre juthatott!”

„Mire való más népekkel szemben éles hangot megütni? S kivált az irodalomban, ahol uralkodni csak meggyőzéssel lehet?”

„Nem a legszellemesebb emberből lesz nagy író, hanem abból, aki tükörré tud lenni, vissza tudja tükrözni saját életét még akkor is, ha ez az élet csupán középszerű volt.”

„Fiatalon arról álmodoztunk, hogy akibe szerelmesek voltunk, annak a szívét is megnyerhessük; később viszont az az érzés, hogy egy nő szíve a miénk, esetleg elegendő ahhoz, hogy szerelmesek legyünk belé.”

„Mindabból, amit a szerelem megkövetel, hogy megszülessék, amihez legjobban ragaszkodik, s amiért minden mást elhanyagol, az a hit a legfontosabb, hogy az, akit szeretünk, egy ismeretlen élet részese, olyan életé, ahova majd minket is bejuttat a szerelme.”

„Mindenkinek megvannak a maga kis szenvedései.”

„A vágyunkat szebbnek látjuk, s több bizalommal támaszkodunk rá, ha tudjuk, hogy rajtunk kívül a valóság is hozzáigazodik, még akkor is, ha mi magunknak megvalósíthatatlan marad.”

„… az az elképzelésünk, amelyet egy-egy ismerősről tartós módon formáltunk, jó időre süketté vagy vakká tesz vele szemben…”

„… sosem ismerünk mást, mint a másik szenvedélyeit, azt pedig, amit sikerült a magunkéiról megtudtunk, csak másoktól tanulhattuk meg.”

„Végleges határozataink mindig oly lélekállapotból születnek, amelynek az a végzete, hogy ne tartson örökké.”

„… mélységes tisztelet … mindig azok iránt érezzük, akik korlátlan hatalommal törhetnek az ártalmunkra.”

“It is always thus, impelled by a state of mind which is destined not to last, that we make our irrevocable decisions.”

“If at least, time enough were alloted to me to accomplish my work, I would not fail to mark it with the seal of Time, the idea of which imposed itself upon me with so much force to-day, and I would therein describe men, if need be, as monsters occupying a place in Time infinitely more important than the restricted one reserved for them in space, a place, on the contrary, prolonged immeasurably since, simultaneously touching widely separated years and the distant periods they have lived through — between which so many days have ranged themselves — they stand like giants immersed in Time.”

“[Music] a pederast might hum when raping a choirboy.”

“In this way, the mansions arranged along either bank of the canal made one think of objects of nature, but of a nature which seemed to have created its works with a human imagination.”

“They would have preferred for me, instead of Bloch, companions who would have given me no more than it is proper to give according to the laws of middle-class morality, who would not unexpectedly send me a basket of fruit because they happened, that morning, to have thought of me with affection, but who, being incapable of inclining in my favour, by a simple impulse of imagination and sensibility, the exact balance of the duties and claims of friendship, would be equally incapable of loading the scales to my detriment. Even our faults will not easily divert from the path of their duty towards us those conventional natures of which the model was my great-aunt who, estranged for years from a niece to whom she never spoke, yet made no change in the will in which she left that niece the whole of her fortune, because she was her next-of-kin and it was the 'proper thing to do.”

“Fashions, being themselves begotten of the desire for change, are quick to change also.”

“From that instant I had not to take another step; the ground moved forward under my feet in that garden where, for so long, my actions had ceased to require any control, or even attention, from my will. Custom came to take me in her arms, carried me all the way up to my bed, and laid me down there like a little child.”

“By art alone we are able to get outside ourselves, to know what another sees of this universe which for him is not ours, the landscapes of which would remain as unknown to us as those of the moon. Thanks to art, instead of seeing one world, our own, we see it multiplied and as many original artists as there are, so many worlds are at our disposal, differing more widely from each other than those which roll round the infinite and which, whether their name be Rembrandt or Vermeer, send us their unique rays many centuries after the hearth from which they emanate is extinguished.This labour of the artist to discover a means of apprehending beneath matter and experience, beneath words, something different from their appearance, is of an exactly contrary nature to the operation in which pride, passion, intelligence and habit are constantly engaged within us when we spend our lives without self-communion, accumulating as though to hide our true impressions, the terminology for practical ends which we falsely call life.”

“We don't receive wisdom; we must discover it for ourselves after a journey that no one can take for us or spare us.”

“It was not evil that gave her the idea of pleasure, that seemed to her attractive; it was pleasure, rather, that seemed evil.”