Anton Pavlovics Csehov idézet

oldal 7

„A szeretet, a barátság, a tisztelet nem egyesíti annyira az embereket, mint a közös gyűlölet valami iránt.”

„Ha félsz a magánytól, ne menj férjhez.”

„Az emberek nem veszik észre, hogy tél vagy nyár van, amikor boldogok.”

„Trepljov:) Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.
(1. felvonás. 339. oldal”

„Mása:) Ha nem tudnak mást mondani, akkor ezt hajtogatják: fiatalság, fiatalság…
(1. felvonás. 350. oldal”

„A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.”

„…gondolkodunk: egymásban olyan embert látunk, aki gondolkodásra, okoskodásra képes, és ez szolidárissá tesz bennünket, akármilyen különbözőek legyenek is nézeteink.”

„A doktor mondja barátjának:) Egész betegségem abban áll, hogy húsz év alatt ebben a városban csak egyetlenegy okos embert találtam, és az is őrült. Egyáltalán nem vagyok beteg, csak zsákutcába jutottam, és nem találok kiutat.
(A 6-os számú kórterem, 9. fejezet, 243-244. oldal; ford.: Szőllősy Klára”

„Okos, becsületes embereknek mindig van hova menniök.”

„A szabad és elmélyedt gondolkodás, amely az élet megértésére törekszik, és a világ gyarló hiúságának teljes megvetése: két olyan áldás, amelynél nagyobbat ember sohasem ismert.”

„Trigorin:) Mindenki úgy ír, ahogy akar, és ahogy tud.
(1. felvonás. 345. oldal”

„Ragin doktor mondja a kórterem betegének, Gromovnak:) Minden a véletlenen múlik. Akit becsuktak, az itt ül, akit nem csuktak be, az szabadon járkál, ennyi az egész. Abban, hogy én orvos vagyok, maga pedig elmebeteg, nincsen semmi logika, sem erkölcsi színvonal, hanem csupán véletlen, esetlegesség … …
Ha egyszer csináltak bolondokházát, akkor valakinek ülnie is kell benne.
(A 6-os számú kórterem, 9. fejezet, 216-217. oldal; ford.: Szőllősy Klára”

„Trepljov:) A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.
(2. felvonás. 360. oldal”

„Asztrov:) Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket – azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok, de mi… Nekünk már csak egy reményünk van. Az a remény, hogy ha majd a sírban nyugszunk, meglátogatnak a kísértetek, talán éppen kellemes kísértetek.
(4. felvonás, 466. oldal”

„Trigorin:) Én nem láttam az olvasómat, de valahogy mindig barátságtalannak, bizalmatlannak képzeltem el..
(2. felvonás. 364. oldal”

„Úgy néz le rám, mint óriás a törpére. De hátha tényleg óriás?”

„Nyina:)… mindegy, akár a színpadon játszunk, akár írunk - nem a hírnév, nem a ragyogás a fő… hanem az, hogy tudjunk tűrni.
(4. felvonás. 401. oldal”

„Irina:) Jön majd idő, mikor mindnyájan megtudjuk, miért mindez, miért ez a sok szenvedés, és akkor nem lesz többé titok … Addig azonban élnünk kell és dolgoznunk. Mindig, mindig dolgoznunk!
(4. felvonás, befejező jelenet, 572-573. oldal”

“How pleasant it is to respect people! When I see books, I am not concerned with how the authors loved or played cards; I see only their marvelous works.”

“Better to perish from fools than to accept praises from them.”

“Hypocrisy is a revolting, psychopathic state.”

“Yes, that's how it is, child. He who works, he who is patient is the superior.”

“Despite your best efforts, you could not invent a better police force for literature than criticism and the author’s own conscience.”

“In one-act pieces there should be only rubbish—that is their strength.”

“There are in life such confluences of circumstances that render the reproach that we are not Voltaires most inopportune.”

“The wealthy man is not he who has money, but he who has the means to live in the luxurious state of early spring.”

“By all means I will be married if you wish it. But on these conditions: everything must be as it has been hitherto—that is, she must live in Moscow while I live in the country, and I will come and see her. … I promise to be an excellent husband, but give me a wife who, like the moon, will not appear every day in my sky.”

“Love, friendship, respect, do not unite people as much as a common hatred for something.”

“All Russia is our orchard.”

“Everyone judges plays as if they were very easy to write. They don’t know that it is hard to write a good play, and twice as hard and tortuous to write a bad one.”

“"Why do I love him so much, mamma? Why do I feel so sorry for him?" she went on in a quivering voice, and her eyes glistened with tears. "Who is he? What is he like? As light as a little feather, as a little crumb, but I love him; I love him like a real person. Here he can do nothing, he can't talk, and yet I know what he wants with his little eyes."”

“While you’re playing cards with a regular guy or having a bite to eat with him, he seems a peaceable, good-humoured and not entirely dense person. But just begin a conversation with him about something inedible, politics or science, for instance, and he ends up in a deadend or starts in on such an obtuse and base philosophy that you can only wave your hand and leave.”

“Exquisite nature, daydreams, and music say one thing, real life another.”

“Between "there is a God" and "there is no God" lies a whole vast tract, which the really wise man crosses with great effort. A Russian knows one or other of these two extremes, and the middle tract between them does not interest him; and therefore he usually knows nothing, or very little.”

“There are no lower or higher or median moralities. There is only one morality, and it is precisely the one that was given to us during the time of Jesus Christ and that stops me, you and Barantsevich from stealing, offending others, lying etc.”

“One had better not rush, otherwise dung comes out rather than creative work.”

“Capital punishment kills immediately, whereas lifetime imprisonment does so slowly. Which executioner is more humane? The one who kills you in a few minutes, or the one who wrests your life from you in the course of many years?”

“If you really think about it, everything is wonderful in this world, everything except for our thoughts and deeds when we forget about the loftier goals of existence, about our human dignity.”

“Nature’s law says that the strong must prevent the weak from living, but only in a newspaper article or textbook can this be packaged into a comprehensible thought. In the soup of everyday life, in the mixture of minutia from which human relations are woven, it is not a law. It is a logical incongruity when both strong and weak fall victim to their mutual relations, unconsciously subservient to some unknown guiding power that stands outside of life, irrelevant to man.”

“[Ognev] recalled endless, heated, purely Russian arguments, when the wranglers, spraying spittle and banging their fists on the table, fail to understand yet interrupt one another, themselves not even noticing it, contradict themselves with every phrase, change the subject, then, having argued for two or three hours, begin to laugh.”

“Children are holy and pure. Even those of bandits and crocodiles belong among the angels…. They must not be turned into a plaything of one’s mood, first to be tenderly kissed, then rabidly stomped at.”

“"Grigory Petrovitch, let us weep, let us weep with joy!" he said in a thin voice, and then at once burst out laughing in a loud bass guffaw. "Ho-ho-ho! This is a fine daughter-in-law for you too! Everything is in its place in her; all runs smoothly, no creaking, the mechanism works well, lots of screws in it."”

“When an actor has money, he doesn't send letters but telegrams.”

“My holy of holies is the human body, health, intelligence, talent, inspiration, love, and the most absolute freedom imaginable, freedom from violence and lies, no matter what form the latter two take. Such is the program I would adhere to if I were a major artist.”

“He who constantly swims in the ocean loves dry land.”

“She read a lot, wrote letters without the letter ъ, …”

“Those who come a hundred or two hundred years after us will despise us for having lived our lives so stupidly and tastelessly. Perhaps they’ll find a means to be happy.”