Anton Pavlovics Csehov idézet

oldal 8

„A szeretet, a barátság, a tisztelet nem egyesíti annyira az embereket, mint a közös gyűlölet valami iránt.”

„Ha félsz a magánytól, ne menj férjhez.”

„Az emberek nem veszik észre, hogy tél vagy nyár van, amikor boldogok.”

„Trepljov:) Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.
(1. felvonás. 339. oldal”

„Mása:) Ha nem tudnak mást mondani, akkor ezt hajtogatják: fiatalság, fiatalság…
(1. felvonás. 350. oldal”

„A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.”

„…gondolkodunk: egymásban olyan embert látunk, aki gondolkodásra, okoskodásra képes, és ez szolidárissá tesz bennünket, akármilyen különbözőek legyenek is nézeteink.”

„A doktor mondja barátjának:) Egész betegségem abban áll, hogy húsz év alatt ebben a városban csak egyetlenegy okos embert találtam, és az is őrült. Egyáltalán nem vagyok beteg, csak zsákutcába jutottam, és nem találok kiutat.
(A 6-os számú kórterem, 9. fejezet, 243-244. oldal; ford.: Szőllősy Klára”

„Okos, becsületes embereknek mindig van hova menniök.”

„A szabad és elmélyedt gondolkodás, amely az élet megértésére törekszik, és a világ gyarló hiúságának teljes megvetése: két olyan áldás, amelynél nagyobbat ember sohasem ismert.”

„Trigorin:) Mindenki úgy ír, ahogy akar, és ahogy tud.
(1. felvonás. 345. oldal”

„Ragin doktor mondja a kórterem betegének, Gromovnak:) Minden a véletlenen múlik. Akit becsuktak, az itt ül, akit nem csuktak be, az szabadon járkál, ennyi az egész. Abban, hogy én orvos vagyok, maga pedig elmebeteg, nincsen semmi logika, sem erkölcsi színvonal, hanem csupán véletlen, esetlegesség … …
Ha egyszer csináltak bolondokházát, akkor valakinek ülnie is kell benne.
(A 6-os számú kórterem, 9. fejezet, 216-217. oldal; ford.: Szőllősy Klára”

„Trepljov:) A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.
(2. felvonás. 360. oldal”

„Asztrov:) Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket – azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok, de mi… Nekünk már csak egy reményünk van. Az a remény, hogy ha majd a sírban nyugszunk, meglátogatnak a kísértetek, talán éppen kellemes kísértetek.
(4. felvonás, 466. oldal”

„Trigorin:) Én nem láttam az olvasómat, de valahogy mindig barátságtalannak, bizalmatlannak képzeltem el..
(2. felvonás. 364. oldal”

„Úgy néz le rám, mint óriás a törpére. De hátha tényleg óriás?”

„Nyina:)… mindegy, akár a színpadon játszunk, akár írunk - nem a hírnév, nem a ragyogás a fő… hanem az, hogy tudjunk tűrni.
(4. felvonás. 401. oldal”

„Irina:) Jön majd idő, mikor mindnyájan megtudjuk, miért mindez, miért ez a sok szenvedés, és akkor nem lesz többé titok … Addig azonban élnünk kell és dolgoznunk. Mindig, mindig dolgoznunk!
(4. felvonás, befejező jelenet, 572-573. oldal”

“He is no longer a city dweller who has even once in his life caught a ruff or seen how, on clear and cool autumn days, flocks of migrating thrushes drift over a village. Until his death he will be drawn to freedom.”

“When a person hasn’t in him that which is higher and stronger than all external influences, it is enough for him to catch a good cold in order to lose his equilibrium and begin to see an owl in every bird, to hear a dog’s bark in every sound.”

“Probably nature itself gave man the ability to lie so that in difficult and tense moments he could protect his nest, just as do the vixen and wild duck.”

“To Moscow, to Moscow, to Moscow!”

“Grigory Petrovitch, let us weep, let us weep with joy!”

“To a heart transformed by love, it is a mandolin.”

“Tell me, pleez, my sawl, when will I live like human, that is, to work and not to be in need? Now I work, and I'm in need, and I spoil my reputation by the need to write bullshit.”

“I should think that for one who has tasted the joys of creation, no other pleasure could exist.”

“Knowledge is of no value unless you put it into practice.”

“People don't notice whether it's winter or summer when they're happy.”

“Brevity is the sister of talent.”