Népszerű idézetek

oldal 51

„Az igazi hülyeség minden alkalommal legyőzi a mesterséges intelligenciát.”

„Az életben semmitől nem kell tartani, csak megérteni. Itt az ideje, hogy több mindent megértsünk, hogy kevésbé félhessünk.”

„A zseni 1% tehetség és 99% kemény munka…”

„Megálmodom a festményemet, majd lefestem az álmomat.”

„Csak az képes hatalmasan hatni, ki saját korának embere, míg ellenben ki korát megelőzi, csak halála után él, ki pedig korától elmaradt, élve is halott.”

„A szobor a tökéletesség egyetlen pillanatát örökíti meg.”

„Azok, akiket embertársaik nem érdekelnek, a legnagyobb nehézségekkel küzdenek az életben, és a legnagyobb akadályt jelentik mások számára. Minden emberi balsiker tőlük származik.”

„A várakozás százszor gyötrelmesebb, mint a valóság, és a fenyegetés szörnyűbb nekem, mint a csapás. Mihelyt bekövetkezik a baj, lefoszlik róla mindaz, ami a képzelet szüleménye, s csak annyi marad, amennyi csakugyan valóságos.”

„Buksi, hát itt hagysz minket?”

„Nincs az a magánélet, ami ne lenne leleplezhető. A civilizált világban nem lehet titkot tartani. A társadalom olyan, mint valami álarcosbál, ahol mindenki eltitkolja az igazi személyiségét, de rejtőzködés közben lelepleződünk.”

„A döbbenetes veszteségek elborzasztottak. Úgy tűnt számomra, hogy a háború úgynevezett „jól küzdő tábornokai” az emberéletet teljesen semmibe veszik.”

„A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK!”

„Stílus szempontjából sodródj az árral, elvek szempontjából állj szilárdan, mint egy szikla!”

„Az élet egy egész napos őrszolgálatra hasonlít: mire megpillantjuk a fényt, már át is kell adnunk a helyünket.”

„Jaj! De magasan vagyok! Csak nem ez az életszínvonal?!”

„Néhány ember sosem őrül meg. Milyen szörnyű életük lehet.”

„Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá.”

„Sam-sem, sam-sem, nincs egy vasam sem!”

„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni – elszunnyadni – semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny-csapásait,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Utált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel?”