„Sztálint nagy ész és még nagyobb álnokság jellemezte. Gyakran lépett fel az igazság harcosának mezében, aki véget akar vetni az önkénynek. Jól emlékszem szavaira azokról, "akik fejébe szállt a siker", meg arról, hogy "a fiú nem felel az apjáért". A jezsovi idők tombolása után Sztálin nyilvánosan kesergett a történteken. (…) Szüntelen hangoztatta, hogy az emberekre mindig vigyázni kell. Szárján a festő mesélte nekem, hogy Sztálin az örmény delegációt Csarenről kérdezgette; hangoztatta, hogy a költőnek nem lehet bántódása, de néhány hónappal később Csarent letartóztatták és kivégezték. (Ehrenburg)”